Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Velem a szekér

Régen volt, de jó, hogy volt
az a percnyi igazi csend
Régen volt, de jó volt, hogy volt
az a folt, és hogy emlékezem, az nem más
csak ráadás, mert jó látni, hogy ez is megmaradt
és nincs az a rohanás
ami kimossa belőlem, hogy volt bennem
egy percnyi csend, egy szeletke igazi rend.

Elvek jöttek és mentek, idők teltek és múltak
és hála az égnek, hogy ami az enyém, a múltnak
még nem csókolomot köszönök.
Ifjúság-bolondság, s én, mint ifjú bolond
falok fel mindent mohón, kapzsin, holott
van időm, mondják... de honnan tudják
hogy tényleg van-e?

Velem úgy fut a szekér, hogy észre se' veszem
s ha célba ér majd, úgy emlékezem
vissza rá, mint az álomból ébredtek szoktak:
ez volt az álmom? Ez volt az élet?
Csak attól félek, majd arra eszmélek
hogy nem értek semmit, vagy nem éltem semmit
pedig most mindent értek, és túl sokat élek.
Velem úgy fut a szekér, hogy észre se' veszem
Csak fusson, az a dolga - én elképzelem
hogy sokáig fut még, és a végén majd: "Tessék
leszállni - mondják -, Ön amit lehet
már mindent látott. Hagyjon másnak is helyet."

Különösebb kommentárt nem fűzök hozzá, csak annyit, hogy ez nem szomorú. Viszont mindenkit megkérnék, írjon véleményt kommentben!
Vers, igen, de megvan a fejemben a dallam hozzá, tehát valószínűleg egyszálgitár kísérettel hallható lesz a jövőben.
Update: 1.56-ra az akkordsor is megszületett.

Új Magyarország fotópályázat, nesze

Van itt ez a fotópályázat, amire nevezni ugyan nem fogok, de elkészítem a kért fotókat.
"Megmutatnád milyennek látod Magyarországot? Képet adnál arról, hogy mennyit fejlődött, változott az elmúlt években?" Hogyne adnék képet róla...
Miután felvettük az IMF-hitelt, persze, hogy bemutatom, hogy fejlődik (vissza) az ország.
Erre még vissza fogok térni, gyanítom...

"A miniszterelnök várhatóan hétfőn aláírja azt a kormányrendeletet, amely 12 milliárdról kétmilliárdra csökkenti a minisztériumoknál és a háttérintézményeknél a jutalomra felhasználható keretet - tudta meg kormányzati és minisztériumi forrásból az MTI." - Index.hu

És Ön? Ön is Godot-ra vár? | és a tárgyalás

Tegnap este elkezdtem, ma reggel pedig befejeztem az olvasását Samuel Beckett: Godot-ra várva c. színműjének, és hát, frusztráló. Nem egyszerű megemészteni, szerintem.
Az utóbbi két hétben egyébiránt még két modern drámát olvastam, két kötelező olvasmányt: Gorkij: Éjjeli menedékhely és Dürrenmatt: Fizikusok c. darabját, mindkettő, de pláne a Fizikus elnyerte a tetszésemet.
Mindenesetre a Godot-ra várva-n még most is agyalok. Azért is vettem a kezembe, mert meglepetten láttam, hogy összvissz öt szereplővel és mint kiderült, egyetlen helyszínen játszódik a "cselekmény". Poént nem lövök le, márcsak azért sem, mert nincs is mit elárulni.

...és a tárgyalás délután, igen. A tavalyi eset folytatása, potom egy év három hónap távlatából... A bíróságra menet ráadásul egy kétszemélyes TV-stáb is megállított, arra kíváncsian, hogy mi a véleményem a külföldi munkavállalásról. Happy.
A bíróság épületén belül viszonylag hamar megtaláltam Domiékat, és elindult a várakozás (kb. annyi értelemmel, mintha Godot-ra várnék). Befutott minden illetékes, Hekkel, Réka, Datyó, SomogyiRobi, stb., majd két órás csúszással, kb. fél 4-kor behívtak. Mindenre igyekeztem konszolidált választ adni, mivel nem célom szétveretni az okos kis buksim Bózával, a végén még azt is bejátszottam volna, hogy visszavonom a korábbi vallomásom, azonban az az indok, hogy ki akarom vonni magam a történésből, nem bizonyult elégnek; a bírónő amellett, hogy tájékoztatott a felnőtt viselkedésről, még hamis tanuzással is megkörnyékezett - így hát ráhagytam és fenntartottam a korábban elmondottakat.
Igazából a faszom kivan ezzel, nem érdekel, hogy gyáva viselkedés-e, amit produkáltam. Engem az foglalkoztat, hogy minél inkább kimaradjak ebből, hagyjanak békén, ne kérdezzenek, ne kelljen többet ilyesmiben részt vennem.
Egyébként imádom a szavakat - erre rájöttem. Úgy tudom őket csűrni-csavarni, és mások is úgy tudják, ahogy akarják; ez egyben fegyver az idiótákkal szemben (nem értik ugyanis pl. az iróniát), továbbá hasznos ping-pong ütő akkor, ha egy értelmes embernek kell valamit finoman elmondani. A bírónő persze átlát a szitán - ez a szakmája. Mindegy.
Sohatöbbetnehalljakerrőlafaszságról.

"KIT ÉRDEKELNE, HA KITÖRNE VALAMI HÁBORÚ
A MAGAM RÉSZÉRŐL INKÁBB A SEGGEM FÉLTENÉM
HISZEN A LELKEM - KÖSZÖNI SZÉPEN - JÓL VAN..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Kórusfellépés mókásan

Este a színházban rendezett Hermann 95. születésnapi ünnepségen (fehérvári konzi) fellépett a vegyeskar. Fél 5-től fél 6-ig próbáltunk, majd egészen 8-ig szabadidőt kaptunk, mivel semmi dolgunk nem volt a helyszínen. Így hát Möbiusba siettünk, Éva, Csecse, NagyGábor, Bence, Konrád meg én. A két lúzert leszámítva jó volt a hangulat (Bence és Konrád, ügye), később még érkeztek kodályosok, pl. IricsekAndiék, mégkésőbb a 10.-es fiúk. SzabóAnna elkapott két üveg bort a táskájából, úgyhogy fizettünk és odébbálltunk, elfogyasztottuk a nedűket - de mint a villám - és máris kicsit szebb volt a világ.
NagyEsztiék persze szabályosan berúgtak, nem csak olyan kispályás picit-érzem-a-fejemben módon, mint mi.
Visszatértünk 8-ra a színházba, mint kiderült, azért, hogy további két órát várjunk itt. Mi persze kellemesen elütöttük az időt, és a fejünk is kitisztult fellépésre.
A művek egyébként szépen szóltak, csak a bizonytalan pontokon volt egy-két megingás.

Jóféle próba

A mai próba igazán hatékony és jó hangulatú volt, ráadásul hosszú idő után Gerhard is lejött.

Möbius - csak így

Dél körül úgy fájt a hasam, hogy néha nehezemre esett felegyenesedni is.
Este Möbiusba mentünk Kriszta, Barbi meg én, beszélgettünk, forró langyos csokit ittunk, sajnos a Scrabble-t nem találtuk meg (biztos valami gonosz ember elcsórta), úgyhogy Jenga-t (vagy hogy írják) játszottunk, ami elég vicces volt. Logikai fa-kirakósokat is megpróbáltunk, a csillagot sikerült összeállítanunk, a többit nem igazán.
Barbit elkísértük a buszra, valahogy (hogy-nem) még a nevetőláz is megtalált minket, úgyhogy alig tudtunk elköszönni. Kellemes este volt.

Újraértelmezem

Szabi véleménye arról, hogy az angol-OKTV-ről egy óra 15 percnyi
hősies küzdelem után eljöttem. (Imi a rekorder!)

Ment& Másképp szülinap

Imi nem ért rá, de négyen azért összegyűltünk, hogy megünnepeljük zenekarunk 1 éves fennállását. A Lidl-ben vettünk két üveg Rosé-t, egy üveg Sangriát (vagy mi az) és végülis 18h-rá mindenki odaért a próbaterembe, Süti és Anita jött még négyünkön kívül. Marcinak kedden volt névnapja, így Gebétől egy üveg jóféle Fütyülős Mézesbarackos pálinkát kapott ajándékként, amit nem sokáig tartott bontatlanul. Egy szó mint száz, sikerült szépen berúgni, legalábbis nekem biztos - de talán a többiek sem panaszkodhatnak ilyen szempontból. Zenélgettünk kicsit, majd Gebe és Süti kiváltak, és négyen mentünk Bandiékhoz, majd nem sokkal később én Krisztához.

Ment& Másképp koncert - Harta, Sörpatika

12.45 körül találkoztunk Marximban, én - mint kissé másnapos személy - azonnal ittam egy kávét, ami jót is tett. Barbi el akarta használni az ételutalványait, úgyhogy vettünk 19 sajtburgert, és ami meglepő, hogy még csak furán sem nézett ránk az eladó. Vajon rendszeresen vásárolnak a McDonaldsban 19 darab sajtburgert egyszerre?
A buszon Barbival külön ültünk a többiektől Seregélyesig, mert mellettük nem volt hely, később kerültünk csak hozzájuk.

Hartán Tura jött elénk, lepakoltunk a Ribogzi próbateremben (kipróbáltam a Pearl-t, állat), majd kicsit később átültünk Pizzásba, itt töltöttük az időt a pakolásig (cirka 19h-ig). Sakkoztunk, beszélgettem Pandával, satöbbi.
A koncert kezdésével vártunk, hogy jöjjenek az emberek, kb. negyed 10 - fél 10 tájékán csaptunk a húrok közé.
Imi kedvéért megemlítem az órásmestert a pultnál, akiről kép is készült, figyeldoda:

[ITT LESZ A KÉP, AMINT HELYREÁLLÍTOTTAM AZ FTP-KAPCSOLATOT A RENDSZER-ÚJRATELEPEÍTÉS UTÁN]

A koncertet igazán élveztem, bár az elején lapos volt a hangulat; Marcin ez tükröződött is. Ahogy egyre többen érkeztek, a figyelem fokozódott, a hangulat növekedett, úgyhogy a buli végére már tényleg koncert-feeling volt.
Ribogziék koncertjén most többet maradtam benn, mint a legutóbb, pedig most is éppen eléggé elfáradtam a saját másfél óránk alatt.
Most pedig bocsánatot kérek magamtól (és az olvasóktól), hogy ilyen semilyen - összehányt stílusban írtam meg ezt a többre méltó estét, de majdnem egy hét távlatából már nincs akkora kedve az embernek precízen-szépen fogalmazni. Sorry.

System Shut Down

A hétvégén lerobbant a Windows XP, tegnap tudtam helyreállítani nagynehezen, és bár nem akartam, nem tudtam kikerülni a format C: parancsot, úgyhogy van adatveszteség, nem számottevő, de hát mégis, na. A blog is emiatt késett és késik még most is, pótolom a törölt programokat és állítok vissza mindent olyanra, ahogyan megszoktam.

Olyan csak olyan

Olyan egy nap volt a mai, amibe belefért az érezhető - és életnyi hosszúságúnak tűnő - jó és rossz pillanatok java, kezdve azzal, hogy reggel megint, sokadszorra is feladtam, majd Kriszta (meg Juci meg Imi) valamennyire megvígasztaltak - bár erről ők valószínűleg nem is tudtak, észre se vették.
Most ezt nézem.
Mamát tegnap műtötték, hál'Istennek minden rendben ment. Az viszont durva, hogy a - nem vicc - 666-os kórteremben fekszik.

Délután volt pár óra, amíg teljesen egyedül voltam itthon, kimentem a folyosó végére (az ablakom elé) dohányozni, és rámzuhant az egyedüllét. Konkrétan az, hogy a vaksötétség uralta az udvart, a szél fújta a fákat, de még a kerítést is, én pedig nemes egyszerűséggel fáztam.
Az övemre pedig tegnap próbateremben ráapplikáltam egy windows-billentyűt, úgyhogy mostmár hivatalosan is windows alatt futok, ha lefagyok, az emiatt van...

"ÚGY CSINÁLNI VÉGIG
HOGY SOHA NE TUDJA MEG
SOHA NE TUDJA MEG
AZ, AKIÉRT TESZED..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

I. Márk Balfaszkodik Gitáron est

A folytonos tervezgetést végre felváltotta a tett.
Valahol el kell kezdeni a szereplést, és én most elkezdtem. Most először sikerült mernem énekelni józanul, pár emberke előtt komolyabban. Konkrétan Barbi, Kriszta és Timi (ABC-sorrendben) jött el a próbaterembe 18h-ra. (Én már korábban kimentem a helyszínre)
Kispált, Hiperkarmát, Blabla-t, Quimby-t, néhol egy-két saját dalt, ezt-azt gitároztam, és meglepően tisztán énekeltem is - bár a szövegekkel igencsak hadilábon álltam.

Kellemes hangulat uralkodott, beszélgettünk, közben zenélgettem; meghitt, családias hangulat... Ilyen estéket szeretnék, szeretném, hogy tetsszen másoknak, amit csinálok; márpedig elmondásuk szerint nekik hármuknak ez tetszett.
Az estét a Möbiusban folytattuk, labirintussal és jengával játszottunk.

Az első hó

Tél van, köszönöm szépen, innentől már tényleg egészen bizonyosan tél, olyan az idő, amikor a tornacsuka már két zoknival a lábamon is kevés ahhoz, hogy ne fázzon a lábam. A télnek szaga is van, pontosabban illata, amit a mai napon inkább szagnak neveznék, mert igenis váratlanul ért, hogy hóval - olyannal, ami megmaradt a talajon - és erős széllel kellett szembesülnöm.
Nyílván az időjárás csak egy apró adalék volt a mai hangulatomhoz, amit nem a szomorú, hanem a dühös jelzővel lehet leírni.

Délután ugyanis volt egy próba, ami nem is mondható annak; Bandi, Marci és én értünk ugyanis rá, mivel elfelejtettük, hogy Iminek ma más dolga van. Egyébként ezt Barbi juttatta eszünkbe, akivel 13h körül találkoztam Marximban. Ittam egy sört, az asztalnál ült még Szalci, és Zsh (BodaAnna) képezte az eszmecsere tárgyát, mivel mostanában több a vérében a THC, mint egy gramm fűben... Én nem avatkozok közbe, mivel tulajdonképpen semmi közöm hozzá, sem ahhoz, hogy mit csinál 15 évesen; Barbi és Szalci viszont fontolgatják az ellenlépést - avagy az észhez térítést.

Barbi lejött a "próbára" negyed 4-kor - elsőként. 2-től negyed 4-ig csak én voltam lent, viszont elfoglaltam magam a Nagy utazás olvasásával. Megérkezett Marci, majd Bandi, később meglepetésszerűen Gerhard, és végül - még később, szintén meglepetésként - FarkasKriszti. Tökéletesen semmi sem történt, ami engem végső soron igencsak felbosszantott. Fél 6-ig töltöttük a drága időnket a próbahelyen, úgy, hogy nem történt semmi. Egyedül Marciban dúlt az energia, mindenki más punnyadt, akár elismerte, akár nem.
Ezt megelégelve a 6-os busszal hazajöttem.

Reggeli szösszenet

- Ez egy "novella" lesz, csak bent felejtettem a suliban a kéziratot. -

Penta-skizofrénia 7140

A címben a mai próba torzszülöttjére, egy beteg, elborult új dalra utalok.
Előtte azonban megállapítom, hogy Gebe sajnos ma sem tudott eljönni próbálni, mivel Marximban dolgozik. Talán épp ezért - mármint mivel Gebe nem volt jelen - Marci, Imi és én alkottunk, divatos szóval élve "jammeltünk". Meg kell említenem Bandi sértettségét is, ami teljesen egyértelmű volt, sőt ha pontosítok, nem is sértettség, hanem inkább dac uralkodott el rajta. Van egy új szám, amihez Imi találta ki a basszust múlt hét szerdán, mivel Bandi nem volt olyan állapotban, hogy játsszon. Egy szó mint száz, az Imi kreálta szólamot nem hajlandó megtanulni Bandi, mindenféle ócska kifogással próbál kibújni a feladat alól, úgy mint nem tetszik, hülyén szól, ésígytovább. Remélem hamar kiéli a dackorszakát...

Szóval az új dal... Imi - míg mi a kishelyiségben dohányoztunk - egy 5/8-os dallamot pengetett a basszusgitáron. Beszálltam a dobok mögül, később Marci is pötyögött kíséretképpen valamit. Hogy ne legyen olyan kaotikus a dolog, vittünk bele egy kis szisztematikát; 6/8-ban kezd Marci, belép Imi, majd én, innen átmegyünk 5/8-ba, jön egy lendületesebb rész 8/8-ban (4/4), visszalépünk 5/8-ba, következik egy 6/8-os kitérő, megint 5/8, majd 4/4-ben ér véget, úgy, hogy Imi utolsó üteme értelmezhető 7/8-nak, ami után egy vezető hangon (szi - itt f#) áll meg egy fél ütemen át tartó nagytriolával - természetesen ehhez passzol, hogy Marcival mi 4/4-ben maradunk és a következő ütem negyedik nyolcadán ér véget a dal. Mindez olyan mozgalmas, nyughatatlan, lökdösődő és értelmezhetetlen (vagy legalábbis ilyen érzetet kelthet a hallgatóban), hogy külső szemlélő nem könnyen fedezheti fel a szerkezet komoly megszerkesztettségét. Azt már mondanom sem kell, hogy zeneileg mekkora kihívás precízen eljátszani egy ilyen alkotást... :)

Közvéleménykutatás a felugró ablakokról - avagy _nemjó_próba és DRIVE

Ivan Nyikolajevics elmeklinikai szobájának erkélyén megjelent egy férfi, épp akkor, amikor kiittam az utolsó korty kávét a csészéből, hamuztam, összecsuktam A Mester és Margaritát, felvettem szövetkabátomat és elindultam kifelé a Marximból. A busz 14.25-kor indul a Szedreskerti lakónegyedről, én pedig már 14.13-kor kint álltam a pályaudvaron, úgyhogy elsétáltam a következő megállóig. Egy autó dudált, SzalaiNóri integetett az ablakból, később felhívott, hogy sétáljak el a Lidl-höz, ha a próbaterembe megyek, kivisznek kocsival. Így is lett.

A Rádió Presszó előtt gyanús Suzuki gépkocsi állt, ismerős rendszámmal, olyan színben, mint Imi anyujának autója. Nem tévedtem, Imi már lent ült a próbateremben, basszusgitározott, és valóban ő jött kocsival. Felkerekedtünk, tettünk egy félelmetes kört a Rádió Tornyok körüli kisutakon. Csak néha paráztam rá - de akkor nagyon -, hogy háténittmárjavábanfékeznék...
Épségben visszatértünk, nemsokára jött Marci és Bandi. Imi elhozta a honlapot, és ahogy néztük, egyszercsak Bandi (vagy Marci, nem tudom) kitalálta, hogy a felugró ablak nem jó, jelenjen meg egyből a böngészőben. Marci - ahogy szokása - beleélte magát abba, hogy neki ez nem tetszik, és mindenféle ócska érvet hozott fel, továbbá minden második mondata az volt, hogy ez így szar...
Ebből persze a végére már elég komoly nézeteltérés lett, mint az Ment& Másképp berkekben szokás. Kedvem lett volna leüvölteni Marcit és kissé Bandit is, hogy ilyen jelentéktelen szarságon ne akadjanak fenn.
A próba egyébként fabatkát sem ért, pedig már napokkal korábban bezsongtam, hogy végre jelen lesz a teljes zenekar. Neszeneked.