Az első hó

Tél van, köszönöm szépen, innentől már tényleg egészen bizonyosan tél, olyan az idő, amikor a tornacsuka már két zoknival a lábamon is kevés ahhoz, hogy ne fázzon a lábam. A télnek szaga is van, pontosabban illata, amit a mai napon inkább szagnak neveznék, mert igenis váratlanul ért, hogy hóval - olyannal, ami megmaradt a talajon - és erős széllel kellett szembesülnöm.
Nyílván az időjárás csak egy apró adalék volt a mai hangulatomhoz, amit nem a szomorú, hanem a dühös jelzővel lehet leírni.

Délután ugyanis volt egy próba, ami nem is mondható annak; Bandi, Marci és én értünk ugyanis rá, mivel elfelejtettük, hogy Iminek ma más dolga van. Egyébként ezt Barbi juttatta eszünkbe, akivel 13h körül találkoztam Marximban. Ittam egy sört, az asztalnál ült még Szalci, és Zsh (BodaAnna) képezte az eszmecsere tárgyát, mivel mostanában több a vérében a THC, mint egy gramm fűben... Én nem avatkozok közbe, mivel tulajdonképpen semmi közöm hozzá, sem ahhoz, hogy mit csinál 15 évesen; Barbi és Szalci viszont fontolgatják az ellenlépést - avagy az észhez térítést.

Barbi lejött a "próbára" negyed 4-kor - elsőként. 2-től negyed 4-ig csak én voltam lent, viszont elfoglaltam magam a Nagy utazás olvasásával. Megérkezett Marci, majd Bandi, később meglepetésszerűen Gerhard, és végül - még később, szintén meglepetésként - FarkasKriszti. Tökéletesen semmi sem történt, ami engem végső soron igencsak felbosszantott. Fél 6-ig töltöttük a drága időnket a próbahelyen, úgy, hogy nem történt semmi. Egyedül Marciban dúlt az energia, mindenki más punnyadt, akár elismerte, akár nem.
Ezt megelégelve a 6-os busszal hazajöttem.