Ratyi

Jól indul ez a kurva március... Az egész nap szar volt, két tézét írtunk, de végig a szombat lobogott a szemem előtt, hogy az majd jó lesz nagyon. Hanna írt is e-mailt, aztán pár órával később Tura felhívott, hogy Hanna kórházba került. Úgy tűnik, nem túl komoly hál`istennek, de egyrészt aggódom, másrészt megdöglök, mert már annyira beleéltem magam, hogy hétvégén látom. Na, tessék... NeszeNeki, neszenekem... x(

Holnap viszont így, ha minden igaz, megyek Depresszióra Veszprémbe Ádámmal meg még pár emberkével. Tegnap lemondtam a szombat miatt, így viszont megyek és kitombolom magam, vagy még kicsit rásegítek alkohollal is... Persze csak ésszel.

Depresszió koncert - Veszprém, Eszpresszó

Ádámmal a 17.05-ös veszprémivel mentünk, az úton a fehérvári iskolaösszevonásról, konkrétan az I. István - Hunyadi problémáról beszélgettünk. 17.58 körül már le is szálltunk a veszprémi buszpályaudvarnál, és megkezdtük a hozott gyümölcsös kevert szeszesitalokat. :) Elindultunk találomra valamerre. Mint kiderült, nem találtuk el a helyes irányt. Amikor már elég kevés ember jött szembe velünk, az gyanús volt, és végülis egy fiatal nőt kérdeztünk meg. Nagyon segítőkész volt, visszagyalogoltunk vele a centrumig, onnan pedig helyes útra terelt minket, és pillanatok alatt odataláltunk. Még fél 7 körül lehetett, és felmentünk az Eszpresszó bejárata feletti tetőtér félére. Itt ittunk tovább, közben beszélgettünk a kapcsolatokról.

Néha-néha csatlakozott hozzánk pár csoport, az egyiktől például vettünk két jegyet egy-egy ezresért, mert nekik már nem kellett, mi meg spóroltunk fejenként egy 500-ast. Ahogy várható volt, piával (üveggel, stb.-vel) nem lehetett bemenni, így visszamentünk fel, és benyakaltuk, ami még maradt. Ekkor csatlakozott hozzánk egy csaj, aki hubit szorongatott a kezében. Gyakorlott ivó lehetett, Ádám pedig mondta neki, hogy talán nem kéne többet innia. A csaj nem hallgatott rá... biztos jobban tudja, mi csak jót akartunk.

Fél 9 körül bementünk. Ádám osztálytársa, Ricsi már ott volt, meg a két idegen arc is. Letettük a kabátot, meg ilyen apróságok, aztán az előzenekar végével menyomultunk, és egész jó helyet fogtunk.
Meglepően hamar kezdett is a Depresszió, már 21h-kor.

Erősen kezdték (Lásd (amit neked szántak)), én villámgyorsan el is szakadtam Ádáméktól, előrekeveredtem. Meglepődtem, hogy eleinte elől semmi pogó nem volt. Maga a nézőtér borzasztó kicsi volt, és faltól falig álltak zsúfoltan a népek. Kevés klasszikust játszottak, például a Még1x-t nagyon hiányoltam, voltak azonban olyan finomságok, mint Messiás! Úgy 40-45 perc után teljesen kitikkadtam, a bőröm is teljesen száraz volt, úgyhogy kimentem kicsit, és Ádámék is kint voltak. Pihentünk.
10-kor Feri be is mondta, hogy Köszönjük, ez volt a Depresszió, amit persze senki sem hagyott annyiban, és visszatapsoltuk a bandát. A második (és egyben utolsó) ráadásszámra be kellett mennem, ugyanis az a Sokkold a rendszert! volt! Hoppá, mi? Az egész nézőtér pogózott! x) És eljött a MÉSZÁRLÁS ideje... x) Ha semmi más nem lett volna, csak azért a 20 másodpercért megérte volna eljönni. Nagyot nőttek a szememben, hogy újra volt Sokkold.

"HÜLYÉKÉRT NEM ÁLLOK SORBA
EZ NEM A LELKEM SORSA
ÉPÍTEK INKÁBB, NEM ROMBOLOK
A VÉR ÍZÉRE NEM VÁGYOM
EZ EGY ÚJ RENDSZER, ITT MINDENKI BOLDOG
CSAK ELÉG SZARUL MENNEK A DOLGOK
ROSSZ ESZMÉKÉRT VÉREDET ONTOD
PUSZTÍSD EL VELEM A FRONTOT!
SOKKOLD A RENDSZERT!"
[KEPSZLOKK DEPRESSZIÓ]

Ádám megszerezte az egyik közönségbe dobott dobverőt. :D Durva. Leszedtük az ajtó mellett felragasztott plakátot is, szóval nem sokat szöszmötöltünk... xD Ádám a plakátot, Ricsi és én meg a jegyet írattuk alá, mind a négyük aláírását bezsebeltük. :)
Pihentünk a rockdiszkó ideje alatt, amiben a depisek elég aktívan résztvettek. Annyira, hogy Hartmann Ádám és Dávid, a dobos szépen be is piáltak... Dávid a kamerának pózolt. xD Mostmár legalább tudom, honnan vannak az olyan felvételek, mint ami a szülinapi DepiDVD-n láthatóak... Nagyon laza a srác tintásan... :)

Voltunk McDrive-nál (Ricsi vett sajtburgereket), majd még az Eszpresszóban punnyadtunk kicsit. Kerestünk kocsmát, de nem volt értelmesnek látszó hely nyitva.
Nem írtam még, hogy valamikor éjfél előtt megjelent a Jäger-csoport. Nem tudni, kik voltak és honnan jöttek, de megjelent sok-sok tetőtől talpig Jägermeisterbe öltözött fiatal lány, és egy ügyességi feladat helyes megfejtéséért cserébe lehetett kapni Jäger-es sálat, meg egy kémcsőben magát a nedűt... :) Én nem tudtam kirakni a cseles kockát, de kaptam sálat és italt is.

2 óra után kocsival Fehérvárra utaztunk. Nem voltam túl nyugodt, mert a srác, aki vezetett, ivott az este folyamán. Lassan ment, és végülis nem lett semmi baj, de nem voltam túl higgadt.
3-tól fél 6-ig Ádámnál voltam, végig beszélgettünk különböző dolgokról.
Az 5.30-ason meg majdnem elaludtam a leszállást. Nem lett volna jó Szőlőhegyen, vagy Szabadegyházán ébredni.

Felszólítalak

01.18
Fotózz bele a tükörbe! Simogasd meg a kutyád! Csináld meg a házifeladatot! Igyál egy teát! Mindig csukd le az ülőkét! Áss egy gödröt! Temesd vissza! Sirasd meg a legyet, ha lecsapod! Ne takard el a napot! Ásításkor tedd a szád elé a kezed! Legyél csendben a könyvtárban! Vágd fel az ereid! Légy boldog!

Tisztelt illetékesek!

Szeretném javasolni, hogy Szalai-Burszán Balázst, legalábbis jelenlegi formájában, miharabb szüntessük meg.

Maradok tisztelettel, kelt mint fent

Nagy jegyek napja

Töriből naná, hogy engem hívott ki felelni Aranka. 2-es. Irodalom tézé 3-as. Kémia 1/2.

Kommunikációból senkik vagyunk

Délután voltam parkban, mert megláttam Csongort és Marcit. Csongor hamar odébbállt, de Marcival és Gebével zenélgettünk. Gitár, dorong, szájharmónika és csörgő állt rendelkezésre. Jóvolt, élveztem.
A plázatetőn találkoztam BodaAnnával, és megmutattuk egymásnak a dalszövegeink/verseink, és beszélgettünk. Utána mennem kellett volna átöltözni ünneplőbe, de már nem éreztem jól magam, és mielőtt rosszul lettem volna, hazautaztam. Így viszont nem léptem fel a Szen István műv.házban a kórussal.

Hanna nem írt, és kicsit talán kezdek elbizonytalanodni. Nem magamban, bennem biztos vagyok (te is biztos lehetsz...). Ajj, de nehéz... :/

A mai tanulság az, hogy az emberi kapcsolatok lényeges pontja a kommunikáció, és mindenki ebben gyenge.
"SENKI NEM ÉRT SEMMIT..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

"I... I KNOW HOW I FEEL WHEN I`M AROUND YOU
I... DON`T KNOW HOW I FEEL WHEN I`M AROUND YOU..."
[KEPSZLOKK SOAD]

ZM-projekt és Nőnap

Nőnap van. Hannának írtam ezalkalomból egy rövid köszöntést.
Voltam a dokinál. Kiakaszt, hogy kurvalassan engedi be a betegeket. 8-kor kezd a rendelés, én már ott voltam előtte öt perccel, hogy korán végezzek. Előttem mindössze hárman voltak, abból két csaj egyszerre ment be. Az elsőt negyed 9-kor hívta be a doki. (És lehetett hallani, hogy az alatt a negyed óra alatt csak dumált Ildivel, az aszisztensével) A másik két csaj rögtön ezután bemehetett, én jöttem a soron. Kijött a két lány, és persze, hogy pont előttem becsukatta az ajtót. Fél 9-kor hívott be. Ezen már szinte csak nevetni lehet. :)

Tegnap láttam a Zokogó Majom honlapján, hogy új honlap készítésére írtak ki egy kisebb pályázatot. Semmi díj nincs, vagy bármi, csupán a győztes pályázó honlapját fogják használni. Volt ihlet, így nekiláttam elkészíteni az általam elképzelt ZM szájtot, és meg is mutattam Szabó Dávidnak-. Márc. 20. körül kiderül, melyik pályázat nyeri el a tetszésüket.
Tulajdonképpen ezt a lehetőséget a tudásom letesztelésére használtam fel, és elégedett vagyok, mivel kb. egy órányi munkával (grafikai feladatokat beleértve) össze is állt a dolog. Örülök. :)

Bíborszínű álom

Tegnap este Fruzsival beszélgettem MSN-en, és közben nosztalgiáztam a blogom archívumát böngészve. Beszéltünk Bíborról, és hogy - noha akkor úgy éreztem, nem harmónikus a kapcsolatunk - utólag mennyire kellemes emlék maradt ő nekem.
Biztos ezért történt meg, hogy már harmadszor álmodtam, azt, hogy újra összejöttünk. És olyan jó volt vele álmomban...
"MI ÚJRA KEZDJÜK, IGEN, EGYÜTT..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Voltam Emil.RuleZ! jegyért a Káoszban, a buszmegállóban meg találkoztam Imivel és Gáborral. :)

Eszembejutott, hogy tegnap MSN-en megbeszéltem Annával (a megkülönböztetés könnyebbségéért innentől Zsh - neki mutattam meg a dalszövegeim pár napja), hogy ma fél 5-kor találkozunk a parkban, és megint kiülünk a plázatetőre. Mindez 15.34-kor ugrott be. A szeszházi busz 15.47-re van kiírva a postához. 40-kor tudtam elindulni, de hiába mentem duplaakkora lépésekkel, mint szoktam, a busz 43-kor a kereszteződésben előttem forult el. Puff.
A buszmegállóban álltam, mikor megállt egy Lada Szamara, benne Csabi. :) Ekkora mázlit. :D Bevitt a Piac térig. Nem győztem köszönni neki.

Fél 5 után persze Zsh még sehol. Azt gondoltam, hogy az esős idő miatt nem jön. Elmentem körülnézni az ideiglenes megállóban, hogy hátha vár valahol a buszára, és már épp körbeértem, mikor belebotlottam két eszméletlen grupiba. De valami rohadt nagy ribancok voltak... Megszólítottak a nevemen (!!), és megkérdezték, hogy én vagyok-e az, aki dobol. Néztem furán, mondtam, hogy igen, de elárulhatnák, honnan ismernek engem. Végül félmondatban kinyögték, hogy Fövenyi Máté révén (Sárbogárd), és még az is kiderült, hogy közös ismerősünk Isti a parkból (Göndörbobek). Behúztak az esernyő alá, és idióta hangon sipákoltak, vihogtak, és szabályosan nyögtek! Baszki, de mint valami pornófilmben... xP Zsh csörgetett. Megnéztem a nemfogadott-listát, a szőke csaj leleste, ki volt az. Lol. Kérdezték, ki ez a csaj. (Pff.) Mikor mondtam, hogy nem a barátnőm, megkönnyebbültek... Kész kabaré volt az egész. Elindultam a park felé, gondoltam Zsh ottvan és ezért csörget, jöttek utánam... Zsh felhívott, ők meg ott visítoztak a háttérben... A Mediahoz mentem ezután, és hál`istennek a plázába betérve lekoptak rólam. Már komolyan kandikamerát szimatoltam a dologban...

Gerdhart és három idegen srác volt Zsh-val, és mentünk fel a Mediahoz WC-re. (Gerdhartnak nagy dolga volt.. xD) Utána át a pláza tetejére, majd még egy szinttel feljebb, ami már illegális, egy lezárt lépcsőn mentünk fel. Ott fenn megittuk a náluk lapuló Hubertust... Az állam leesett...
Ekkor két srác hazament, és négyen lézengtünk még a városban, az esőben. Jól elvoltunk. Találkoztam Szabival is. :)

Fél 8-as szabadival go home. (Komoly egy nap volt...)

Emil.RuleZ! koncert - Base (Fezenklub)

Háromeld 6-kor találkoztunk Imivel a Mekdonálc mellett, aztán egy laza sétával elrobogtunk a Base környékére. 18.10 körül értünk oda, ezért elmentünk még a Halesz parkba hintázni. Beszélgettünk a suliról és zenéről, meg persze a kettő kapcsolódásáról.

Még 7 előtt berobogtunk az ex-Basebe, kikértük az első sörünk, és először az előtérben, később bent leültünk. Előzenekar nem volt, ez nyílvánvalóvá vált azzal, hogy Hajósék kezdtek el "hangbeállni". Előrementünk, mivel azt hittük, hogy kezdődni fog a koncert. (Kicsit furcsáltam is, hogy 8 előtt miért kezdené el a banda az előadást.) A Fezenklub hangosítói nem igazán uralták a helyzetet, szerintem nem voltak felkészülve arra, hogy egy 7 fős zenekart fogadjanak. A probléma egész egyszerűen a kontrollokban leledzett, Hajós semmit nem hallott vissza nem csak magából, hanem másból se. Látni lehetett, hogy feszült és kissé elkeseredett...
H.A.: Nem is tudom, közönség is lesz? Szokott lenni?
Ahogy várható volt, a későbbi kezdéshez szokott környékbeliek 8 és 9 között teltházassá tömték a helyet, így a 21h-s kezdés már ideális volt.

A Nagyfenekű nők napja volt a kezdő szám, amit sok általam is ismert és ismeretlen dal követett. A zenekar és a közönség is teljesen feloldódott, gyakorlatilag bármerre nézett az ember, mosolygó arcot látott. Minden volt a színpadon, amit elvárhattunk tőlük: Hajós-féle gitárszóló és szövegimprovizálás, különleges kézmozdulatok, hangulatcsiholás, egy vicces szövegtévesztés, frappáns átvezetők és rengeteg impro. A Kerti party közepe felé Kisvári Ferenc (dob) és Ádám (trombita) játszott csak, hatalmasat rögtönöztek, majd egyszercsak visszaszállt az egész zenekar, folytatódott a dal. xD Imivel nem győztük összeszedni az állunkat a földről. Nagyon-nagyot zenéltek... :)
Csak a "leltár" kedvéért, amire emlékszem (teljesség igénye nélkül): Nagyfenekű nők napja, Medúza, 06/90-es csodalény, Sexplanéta, Bölcsidal, Zsebeibe zsé, Hisztis, zanga!zanga, Zazie az ágyban, Láttam Zazie-t, Kerti party, Csúszda, Térerő, Nem megy + Aki lefelé száll, Hello Turist!
Az utolsó dal a Nem megy volt, és úgy ért véget, hogy sorban egyesével meghajoltak, és lementek a színpadról a zenekartagok. Zita, a gyönyörű vokalistalány kezdte, a zongorista, Zsuzsa folytatta, majd Hajós András, Hegyi György, Kisvári, a gitáros (akinek bevallom, nem tudom a nevét) és végül a trombitás, Ádám. A visszataps szerintem minden eddigi fellépőt túltett. Komolyan, eddig akárhányszor voltam a Base-ben, ilyen határozott visszahívás nem volt soha.
Először csak a két hölgy és a trombitás jött vissza, és Zita énekelt egy (általam nem ismert) dalt. Iszonyú jó hanggal van megáldva. Visszajött a többi zenész is, aztán jött az Aki lefelé száll, a refrén alatt mindenki ugrott és üvöltötte a szöveget. :D Zárásként a Hello Turist. Amikor oda ért a szövegben, hogy Parlament of Hungary, kezével elkezdte kirajzolni az Országház alakját, majd egy váratlan fordulattal a végére érve egy középső ujjat mutatott. - És abszolut igaza van a témával kapcsolatban.

Koncert után kinn ültünk Imivel a kiszobában, és fogtuk a fejünket, hogy mekkora élményben részesültünk. Komolyan mondom, már a PeCsa Depresszióval vetekszik a dolog, bár a kettőt nem lehet összehasonlítani, de az élmény akkora volt ott is és itt is, hogy nehéz felülkerekedni... Sikerült aláírást is szereznem Hajóstól. :)
11 körül Imivel elindultunk hozzájuk haza, mivel hosszú gyalogút várt ránk. Útközben szedtünk két Hiperkarma-plakátot. Változatos helyeken mentünk, rétek, vasútvonalak mellett, és jó másfél óra tényleg kellett ahhoz, hogy odaérjünk a békés külvárosba, ahol Imiék laknak. Éjjel még ettünk pár falatot, aztán mentünk aludni.
A 6.30-ra tervezett kelés 7.00-re tolódott, de még ez is korainak bizonyult (elnéztem a buszaim), így bicikliztünk egyet a környéken és ettünk zsemlét és hozzá kakaót.
Imi kikísért a 10-es buszra (ez most nem időpont, hanem számozás), amivel beértem 8.57-re. Kiderült, hogy mégis van 9-es sárosdi (ez már időpontot jelöl). No comment. :) Pont lekéstem, így vártam a szegedire. Amúgy az a busz volt most a járat, amivel osztálykirándulásra mentünk. :) Lol.

Még több kép a Fezen.hu-n

Fűben fetrengős

A tavaszias időnek köszönhetően eltöltöttem két kellemes órát a parkban. Szinte mindenki ott volt, akit bírok onnan: Klaudia, Csongor, Marci, Adri (mármint Zöldi), később Zsh és azok, akikkel múlt pénteken kint voltam este. Beszélgettünk, feküdtünk a napsütötte fűben, és jól éreztük magunkat. Fél 5-kor mentem haza.

Hiperkarma - Base (Fezenklub)

Csakúgy, mint Emil előtt, most is háromnegyed 6-kor találkoztunk a mekinél. Adri (Zöldi) is ott volt, de mondta, hogy ő valószínűleg Pestre megy. Ígyhát mi elindultunk, aztán 18.20 körül oda is értünk az ex-Basehez. Még nem lehetett bemenni, úgyhogy átugrottunk a Halesz parkba hintázni. :)
7 előtt visszamentünk, és elsők voltunk: a karszalagomon nekem a 0001, Iminek a 0002 kód állt. Bent még alig volt pár ember, aztán az első Kozel elfogyasztásakor GyőriZsuzsi és tesóm, kicsivel később tesóm osztálytársai (Anett, CsalAnna, Szilvi), újabb pár perc múlva Zsh, Szalci Marci, és még jópár parkos ismerős. Vadászkürtből jöttek, Marci be is volt lassulva, Szalci pedig amint meglátott, a nyakamba ugrott. :) Rég láttuk egymást, na.
Csócsóztunk, ittuk a söröket; befutottak még 9.-esek (Nóri, Eszter, Márti, Zsófi, Éva) és Szilvi (osztálytárs) is. Lassacskán (fél 10) kezdődött a Sajnos Batár nevű előzenekar...

A második ránézésre is teljesen hajmeresztő név ellenére nem hörgős-metált, hanem számomra kissé a Csá, Misi!-féle dallamosságal ékesített, de más stílusú zenét játszanak. A kilencedikesekkel voltunk elől, jól elökörködtük az időt. Egyszer egy részeg srác odajött hozzánk, és puszit akart adni Nórinak, aki arrébbugrott. xD Szegény srác... ki lett kosazarva. ;)

És lassan eljött a Hiperkarma ideje. A tömeg felzsúfolódott, Imi és Nóri maradt csak a környékemen, viszont mi legalább nem szakadtunk el egymástól. A Királyok, síelők volt a kezdés. A később játszott pörgősebb dalok alatt viszont nagy volt a lökdösődés. A koncert túlnyomó részében Nórit védtem, már amennyire tudtam. Szerencsére nem szakadtunk el Imitől, sőt a végén (amikor Nóri már eltűnt a szemem elől) első sorban is álltam.
Volt egy technikai szünet, mivel Robi gitárján elszakadt a felső E-húr. Igazából nem állt meg nagyon a műsor, mert amíg a másik gitáros kicserélte a húrt, billentyűs-basszus-dob alapra folyamatosan mondta, ami eszébejutott.
Igazából elég durva volt, ahogy a színpadon füvezett... Az elején vicces volt, mert még észnél volt, de már látszott rajta a hatás. A végén viszont már akkora pupillái voltak, mint a Föld, és teljes zagyvaságokat beszélt a mikrofonba. Elég meredek volt... :)
Amúgy a teljes koncertet végigüvöltöttem és kitomboltam magam.
Csak a rend kedvéért: Királyok, síelők; Fekete Péter; ?; Látatlan, R`n`R 2000; Összevisszaélet; Amondó; Blabla; Üres; Felejtő; Secperc; Zöldpardon; Dob+Basszus; Csak az kiabál, aki fél; Lidocain; Sosem voltunk senkik; Hiperkarma; Mindenki függ; Mitévő? - ez mind. :)
Koncert után Imivel, Szilvivel és nővérével ültünk egy bárpultnál, szokás szerint vizet locsolva magamra. Később a benti kanapékra vágódtunk le a kilencedikesekkel, vagy a jobb számokra a táncparketten ugráltunk. Ők még záróra előtt, mi csak záráskor léptünk le. Horváth Gergővel megbeszéltük, hogy a 4.30-as szegedin találkozunk; tesómat hazavitték LadányiLaciék. Imivel egy darabig elkísértük Szilviéket (amúgy tök ellentétes irányban :) ), de még így is sok volt a szabadidőnk...
Ennyi. Fáradt vagyok többet írni. Odabaszott. :)

Még több kép a Fezen.hu-n

Március 15-i tanulság

ORBÁN
VS.
GYURCSÁNY

Gratulálok, szép március 15. volt ez a mai. Imádott politikusaink megint nagyot alkottak. Persze, hogy egy ilyen ünnep alkalmával sem bírnak békében lenni.
Hallgattam a híradót, és szörnyülködtem az ellenzéken. Én teljesen megértem, hogy mi a baj a kormánnyal, de ha az igazi kiutat keresné a gödörből a Fidesz, akkor megpróbálhatna békét teremteni, és kurvára nem uszítani az embereket. Elismerem, hogy nehéz feladat higgadtnak maradni egy ilyen balfasz kormány mellett, de ez sehova sem vezet. Ahogy Hajós mondta, úgy igaz: gyerekes az ország, de leginkább a politika. A sok bárgyú, lebutított elmerongy meg Petőfit játszik, és nem jön rá, nem látja, hogy nevetséges, amit csinál. Nem megoldás, hogy tönkretesszük Budapestet, hogy megdobáljuk a beszédet mondó főpolgármestert, hogy MEGINT feszültséget keltünk.
Szánalmas, ahogy Orbán gyűjti a népet maga köré... Ajj, fel kéne ébredni nőni már a feladathoz!

"LÁTOK VALAMIT, AMIT TE NEM...
HOGY SZÉPEN LASSAN MINDENÜNK LEÉPÜL..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

A legszomorúbb, hogy az ünnep szinte már semennyire sem szólt az 1848-as hősök érdeméről.

Befogom a jónagy pofám...

Hannával

7.44-re értem a buszmegállóba (tehát 14 perccel a kiírt idő előtt) és meglepetésemre kapásból jött a busz. Nembaj, utaztam szépen Soltig, és ott másfél óra várakozás lógott a nyakamon. Csendben elüldögéltem, számoltam a kóbor kutyákat (5), majd 10.35-kor odaálltam a buszmegállóba, hogy 10 perc múlva felszállhassak a Hartára tartó buszra. Aha. 11.07-kor óhajtott jönni a járgány...

Hanna már ott várt a buszmegállóban, AC/DC pólóban, pirospozsgásan, mint mindig. :) Az óvatosság kedvéért (és önbizalomhiányból) egy homlokra-puszival köszöntöttem, aztán elindultunk a Dunához. Érdekes, hogy ő az első olyan nő (mármint a kapcsolataim közül), aki mellett nem puhulok meg. Hogy értem ezt? Úgy, hogy vele tudok viccelődni, nem akad el a szavam, és nem kezdek el gügyögni, hanem önmagam vagyok. Ahogy én szeretem magam, azt tudom neki is adni.
Szóval (visszatérve a konkrét történésekre) legyalogoltunk a Dunához, leterített egy plédet, elfeküdtünk, és hamar előbújt a kérdés, hogy mi legyen velünk. Két lehetőséget vázolt okosan: az első, hogy egyszer fáj, de nagyon (tehát nem találkozunk többet, hogy ne kínozzuk magunkat, és igyekezzünk elfelejteni a másikat), a másik, hogy többször fáj, de kisebbet (tehát találkozunk, amikor tudunk, a köztes időben pedig kínlódunk). Kölcsönösen beláttuk, hogy szeretjük a másikat. (Ez nagyon jól esett, megnyugtatott, és minden kétséget megszüntetett bennem)
Ő az első verziót tanácsolta, én pedig a másikat. Egyszerre volt nagyszerű és szívszorító, ahogy feküdtünk ott. Elmondta, hogy ő nem tudná azt megcsinálni, hogy mindig fájjon neki a találkozás után a búcsú, és a köztes idő.
Nem jutottunk igazán dűlőre, én nem akartam ráeröltetni az akaratom, és valahogy megszakadt a gondolatmenet, felültünk, és kiszellőzött a fejünk.

Megint elkezdett korogni a gyomrom. xD (Ez már szerintem feltételes-reflex nálam) Hanna telefonált Dórának, hogy lejön-e, és hoz-e valami ropogtatnivalót. Így lett. Kártyáztunk, hevertünk, Hanna szerzett egy sört egy halásztól, aztán valahogy megint teljesen összegabalyodtunk. (Szegény Dórát kirekesztettük. ;) ) Megint előjött a "Mi legyen?", és Hanna egyszercsak felült, és sírt. :/ Ezután megint szükség volt a feloldódásra, úgyhogy szedtük a cókmókunkat, és az időre való tekintettel elindultunk a faluba.
(Folyóparton ölelkezés közben prózában elmondtam a Hiperkarma vonatkozó sorait.
"LASSAN VÉGE LESZ, ÉS TE ITT MARADSZ VELEM
A VILÁGVÉGÉN A FOLYÓPARTON ÁLLUNK..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]
Jaj.)
Direkt lassan mentünk. Az 51-es főúthoz érve ők poénból elkezdtek stoppolni, én leültem a korlátra, és valahányszor Hanna át akart menni, mindig visszahúztam és megcsókoltam. :) Sokadszorra azért csak átmentünk, és a Szobor-kert felé vettük az irányt. Kérésére szedtem neki virágot. :)
(Amit úgyis csak mi hárman értünk: "Kókusz a végtelenediken")
A Szobor-kertből hamar odébbálltunk, mert három kutya ugatott, egymást marták, és folyton Dórit követték. A Yankee mellett a lépcsőn állva jött el a busz előtti utolsó 15 perc.

Dóra jó érzékkel magunkra hagyott minket. Abban maradtunk, hogy egyszer fájjon, de hatalmasat. Belül kicsit megdermedtem, ahogy végiggondoltam, hogy az "utolsó"-k jönnek. Az utolsó ölelés, csók, nézés-tekintet, mindenből, mindenből a végső. (Brr... a hideg kiráz)
Beálltunk a buszmegállóba, ölelkezve édelegtünk (ha van ilyen szó), és befordult a busz a sarkon. Pff... Felszálltam, jegyet vettem, leültem, Hanna pedig lent állt könnyes szemekkel, én meg... Áh, nem gondolok bele. Azzal bírkóztam, hogy addig ne eredjen el a könnyem, amíg elindul a busz. Pff... x( Egész Soltig, küzködtem így, ott megint vártam egy szűk félórát, aztán hazafelé már végig a naplementében gyönyörködve kínoztam magam. (Persze az agyam ilyenkor egyből Hiperkarma-t játszik a belső WinAmp-omon)

Este Hekkelék hívtak pókerozni MolnárTomihoz, dehát elképzelhető, mennyire tudtam figyelni, és ez milyen eredménnyel járt. Írtam Hannának, visszahívott, és megbeszéltük, hogy próbaidőre továbbengedjük a kapcsolatunkat.
Ha a többiek nem néztek volna hülyének, örömtáncot jártam volna, de komolyan.
Tényleg nem tudom, meddig fogjuk így bírni; de én személy szerint állom a sarat - viszont nem akarom őt kínozni. Ha egy héten egyszer látom, az feltölt annyi energiával, hogy jöhet Duracellnyuszi futószalagon, azt is lenyomom. :)

És kérésemre befújta a sálam az illatával. Szerintem már most kiszimatoltam belőle az összes molekulát. :)

Rögtönzött buli

(És elfelejtettem írni, hogy tegnap reggel láttam Dunaújvárosban Bíbort. Három sráccal focizott a Dózsa mozival szemben, a megállóban.
Végülis nincs jelentősége, viszont jópofa lesz majd egyszer visszaolvasni ezt.)

Este Györééknél volt egy kis összejövetel, amin pont Györe nem volt túl aktív. Mindenesetre Csebo, Wellner Balázs, az öccse (Dávid) és Sörös társaságában jól elvoltunk, szólt a jó zene, fogyott a sör és néha a pálinka is... Fél 2-kor hazament a nép.

Egy hibapontos

Bioszon feleltem egy elég vicceset... Activity-showra hasonlított az egész, mert nem értettem a súgásokat. Szabó Endre és az egész osztály dőlt a röhögéstől, végül hármast kaptam, amiből legalább fél jegyet a tanárúr a műsorra adott. :)
Angolból kikaptuk a témazárókat. 79/80. Hopp. Büszkeségtől dagadok. Ha jól sejtem, e félévben csak ötösöm van. Ha ezek után évvégén nem kapom meg az 5-öst, akkor pofára osztályoz a tícsör.
A legjobb dolog mégis az az összeadva kb. 25 perc volt, amit Hannával beszéltem telefonon. Lehet, hogy szombaton újra tudunk találkozni! :)

Reggel miután lenyomtam az ébresztőt a mobilomon, láttam, hogy olvasatlan üzenetem van. Hanna írt éjjel. :) Ezzel kelni kellemes volt.
Amúgy megírtuk a törit. Egész nap frászban volt mindenki. Hát mit mondjak, nem számítok 2-esnél jobbra...

Suttog

Telefonon a fülembe suttogta, hogy imád. x) Cseppfolyóssá válok, ha ez így megy tovább. Mint a csoki, amit radiátorra tesznek.

Mennyei Manna (Hanna) / Házibuli

Az egy héttel ezelőtti buszérkezésből okulva most nem kockáztattam, és időben ott voltam a megállóban, majd kisvártatva jött a busz, ami elvitt Soltra. Ezúttal csak 4 kóbor kutyát láttam. Másik megfigyelésem, hogy van egy fiatal(-nak tűnő) srác, aki vélhetően csöves, mert teljesen céltalanul kószlált a múlt héten és most is az Aranykulcs körül. Elnézést, nem céltalanul: szedegette a csikkeket a földről és a kukákra rögzített hamutálakból. No comment.
Hideg volt, és sokat várakoztam a buszra, de igyekeztem hasznosan eltölteni az időt: törit tanultam, később pedig beszélgettem egy idős bácsival (azaz ő mesélte el nekem a régi szép időket).

Na, de miért írok az apróságokról, mikor Hanna várt a buszmegállóban...? Csodaszép volt most is, és elindultunk sétálni kicsit a faluban, majd beültünk a Pizzásba, a jobboldali részbe, ahol úgy 10 percet leszámítva végig kettesben voltunk. Átadta az ajándékát (Magyar vagyok, nem turista kitűző! :) ), amit azért kaptam, mert szeret. Én is előrukkoltam hát ekkor a meglepetés plüss feketebáránnyal, aki végülis a Béláné nevet viseli. Csócsóztunk is, továbbá kaptunk 5 kreditet a zenegépbe ajándékként annak karbantartóitól. Odaadta a kulcstartóját, amit ő maga készített, és egyik oldalán egy H, másikon egy M betű áll. :)

Hogy pontosan mikortól ültünk ott, azt nem tudom, de leírhatatlan volt Vele lenni. Teljesen elkényeztetett, ahogy (remélem biztos) én is őt; hol vadul, hol szelíden csókolgattuk egymás nyakát, és nem volt olyan perc, amikor ne csókolta volna meg egyikőnk a másikat. x) Elolvadtam és szétfolytam a padon. (Béláné szemét letakartuk, hogy ne lásson semmi olyat, ami az ő szigorú erkölcseit sérti ;) ) És az, ahogy felgyorsul a szuszogása, amit az arcomon és fülemen érzek, majd megy a zsigereimben az érzés... Jaj. Mennyország.
Ha Hannám wc-re ment, előtte kb. 5 percig búcsuztunk arra a 2 percre, amíg "távol" kerültünk egymástól. A buszra is kicsit sietnünk kellett, mert indulás előtt túlzottan lefoglaltuk egymást. x)
Hiába kerestem rá szavakat, nem tudtam Neki elmondani azt a boldogságot, amit éreztem (és érzek). Ilyen szenvedéllyel még senkit sem szerettem, és engem sem szeretett senki. Bakker, érzem és tudom, hogy SZERET! :)
Ugyan értelmetlen dolog összehasonlítani, de még Mariannal sem éreztem ennyire jól magam.
Sofőrbácsi meg nézett is, hogy mit csinálnak ezek a mai fiatalok... ;)

Este mentünk Imivel Wellnerékhez házibuliba, vittünk egy üves Muskotályost, fehéret, félédeset. A lakásba lépve kapásból sört nyomtak a kezünkbe, és leültünk a Málta - Magyarország focimeccs végét nézni. :) 9-ig lazulás volt, ekkor még csak Wellner Balázs és Dávid, Csebo (Robi), Jenovai Ricsi és mi voltunk jelen. Ennek ellenére fogyasztottuk az áfonyalikőrt.
9-kor megjött Edit, Attila, Laci és barátnője. Szólt a zene, ittunk Martinit és áfonyalikőrt még, felkezdtük a bort, jött a második/harmadik sör, szóval szép lassan kellően betöltöttem, és bizony már nem mindig jártam egyenesen. :) A hangulatra nem volt panasz, megérkezett Györe, később Pityuka és GesztiSzandra is benéztek.
22.18-kor felhívtam Hannám, amit utólag nem tartok túl okos húzásnak, mert részeg voltam. :/
Készültek a képek, a verandán sztoriztunk, üvöltöttek a jobbnál jobb zenék, egyszóval nagyon jól éreztük magunkat.

Az idő teltével Györe, Pityukáék és Laciék hazamentek, mi pedig beültünk megnézni az Argo-t. Végülis nem rossz film, és ha elvonatkoztatok attól, hogy eleve nem szeretek filmet nézni, akkor még kifejezetten viccesnek/humorosnak/betegnek is nevezném.
Az Argo alatt bealudt Attila és Dávid, később Ricsi is (Ricsi a szobában, a másik kettő a tévével szemben. Mi négyen (Csebo, Bazsi, Imi és én) fényképezővel, rúzzsal és borotvahabbal indultunk portyázni. xD Hát, hogyismondjam... Ricsit nagyon kirúzsoztuk és borotvahabot is kapott, Dávid dettó, Attila felébredt, mielőtt akciózhattunk volna.
Az én ötletem alapján végül nem is mentünk haza, hanem stílusosan befejezve a bulit bealudtunk a tv-vel szemben, váltva Attiláékat, akik (főként Bazsin) nagyon visszaadták az elkövetett gaztetteket. :) Az eszköz egy tubus fogkrém volt.

Reggel kávé, veranda, dumálás, röhögés, aztán 8-kor Imivel hazamentünk, majd ő a 11.25-össel utazott vissza Fehérvárra.

ÖSSZEFOGLALVA: a szilveszterivel minimum egyenértékű buli volt ez számomra, ahol elengedtem magam (de nem volt róka-móka)... csak Hanna hiányzik. :/

Nem vagy beteg

Tegnap jólesett a töritézé elégtalan.
Most meg az angol prezentéjsönt csinálom. Lehet, hogy pénteken HorváthGergővel megyünk Veszprémbe Hiperkarmára, ez holnap valószínűleg eldől.

"ÉS PRÓBÁLNAK NEKED SEGÍTENI
DE TE NEM VAGY BETEG
NEM VAGY BETEG..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Fürgerókalábak - Foxabályzó

Ááá, nagyon durva. x'D Kicsit kevesebb az ökörködés, de amikor mégis hülyeségről van szó, akkor nagyon kegyetlen...
Adrival jópár dal szövegét hallgatva sírvaröhögtünk, és fogtuk a fejünket. Csak ajánlani tudom, még ha tényleg némelyik szám szokatlan is tőlük. :)
Itt megrendelhető: Fürgerókalábak.hu

"HA NEM MONDTA MÉG SENKI, AKKOR TUDATNÁM
KULCSCSONTTÖRÉSSEL VÉGZŐDÖTT A MUTATVÁNY!
A-MIN-DE-NIT!"
[KEPSZLOKK FÜRGERÓKALÁBAK]

Pandabusz

Volt Filharmóniás előadás, most a Székelyfonót adták elő. Aranka rendszabályozásának eredményeképp csak 12.00-kor engedhett el minket ofő az óráról, így fél óránk van, hogy átérjünk a színházba. Nórival, Katával, Krisztivel és Imivel mentem, mem siettünk, az órát sem figyeltük, és elkéstünk. 35-kor értünk be, már elkezdődött az előadás, Nórinak amúgy sem volt kedve az egészhez, és kitaláltuk, hogy akkor mostmár lépjünk meg. Elindultunk, hát nem szembetalálkoztunk ofővel? Ez így volt a legkellemetlenebb, mert vagy mentünk volna be (bár az is kínos, hogy késve beülünk a többiek mellé), vagy sikerült volna kereket oldani.

Buszpályaudvaron meg Pandával találkoztam, és végülis vele is jöttem haza a 14.10-es szegedivel. :)

Majdnem kerek

Töriből írtunk egy szánalmas feladatokból összetákolt, 10 összpontos dogát. Talán nem lett rossz, készültem rá.
Hanna ennivaló volt a telefonban, és amúgy anyuja hangját is hallottam. :)

ÉS! Ma 999 napos ez a blog, ebből következik, hogy...

1000 nap blogja

Íme, ezt is megélem, 1000 napja vezetem ezt a naplót. Érdekes, hogy ez nem is évforduló (hogy is lenne az), mégis még komolyabban is veszem, mint a tényleges évfordulókat. Ennyire nagy dolog az, hogy 10 a harmadikon napja írok ide? A fenti képet nemrég készítettem, és amikor befejeztem, teljesen meghatottam magam; mennyi ember, mennyi esemény, mennyi jó és kevésbé jó dolog ért 1000 nap alatt!
Különösen örülök, hogy egy ilyen kellemes szakaszban ér ez a jubileum, amikor - lekopogom - jóazisten, jótád.
Nem is szaporítom a szót egy ilyen különös március végén, amely kicsit talán rosszul indult ugyan, ám mégis mennyire maradandó élmény maradt a rengeteg koncerttel - de ami mindennél fontosabb, egy új szerelemmel.

(Igen, a képen vannak Turáéktól származó képek is a Dzsembori randomimage-listájáról)

"MOST NÉZZ AZ ÉGRE FEL
MEGANNYI CSALFA JEL
MEGNÉZTÜK KÖZELRŐL, MERT MI SEM HITTÜK EL
HOGY EZ CSAK ENNYI
VICC A 'LENNI'..."
[KEPSZLOKK QUIMBY]

Délután Milánnal és Martinnal pókereztem. Jól elhülyéskedtünk, végül Martin nyert a kezdők szerencséjével.