2009-10 szilveszter

Áttekintés a szilveszterről (jan. 10-én írom):
• autózás Iszkaszentgyörgyre, kavicsos, murvás úton autófelráncigálás, ügyesen-okosan
• hely elfoglalása, jäger Pepével, Gebével.
• töltődés, időre és alkoholra levetítve.
• sütemény és hidegtál fogyasztása, legyen ami felszívja
• szmóka, 1st time
• ivódás, Dj Hero, le-föl keringés, beszélgetés odalent, beszélgetés odafent
• szmóka, 2nd time; itt jött az alsószomszéd fazon, hogy folyik a víz nála, tőlünk. Intézés.
• kártyázás Anitával, ezzel bezárólag vége a jóllétnek.
• rókaanyu, rókaapu, frisslevegő, pihenés, Szalci aranyos volt, Pepe szintén.
• BUÉK az ágyból
• ébredés, mea culpa, rendberázódás, bulifolytatódás

Az első '10-es

Íme az első 2010-es bejegyzés. Semmi extra, semmi különös; a szilveszteri riport még várat magára, most egyébként betegeskedem is kicsit, reggel 38,2˚, most már csak 37,1.
"AKIK ELPUSZTULTAK, AZOK ÚJRA JÖNNEK..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Összevisszaélet

Nem tudom, mi van velem, de ma valahogy nem érzem jól magam a bőrömben. Igaz, már nem lázasodtam be (legalábbis nem éreztem nyomát se a láznak, bár hőt nem mértem), mégis szanaszét van a testem is, a fejem is. Korán keltem, bementem suliba, két kávét ittam meg, viszont bőségesen ebédeltem is, talán csak vizet - folyadékot - nem vittem eleget a szervezetembe; ezek ellenére - vagy épp ezekből kifolyólag - nem akar helyesen működni a testem, az utca kivételével mindenhol melegem van, kiszárad a szám, eldugul az orrom... Shit.

Viszonylag sok dolgom lenne - a karácsonyfát leszedni, kivinni, írni kéne a szilveszterről [vagy nem], rendet kéne rakni [holnap jön a házfelbecsülő szakzseni] -, jövőhéten írásbeli, majd szóbeli vizslák várnak... Jön a káosz, a régi harcostárs.

Walk in the rain

Gyűlölöm az esőt télen. Gyűlölöm, hogy beázik a bal cipőm (a jobb nem, csak a bal, nemértem), utálok tocsogni az utcán, undorodom attól az érzéstől, amikor a hideg lé átáztatja a zoknimat, és a slusszpoén az, ahogyan minden lépésnél fel-le szivárog a zokni szövetén keresztül a víz. Utálom azt is, hogy ilyenkor úgy viselkedek, mintha ez a világ legborzasztóbb dolga lenne, hatalmasakat káromkodok, csapkodok. Gyűlölöm azt a hónak már nem nevezhető anyagot, ami ilyen időjárásban az utcákat, házakat, kocsikat borítja, azt az undorító, szürke, mocskos pépet, amin ezidőben járnunk kell. Az egész város átváltozik ezzel egy özönvíz sújtotta területté, összefüggő, mély pocsolyák között igyekszünk viszonylag száraz, féllábnyi szigetecskékre lépkedni.
Gyűlölöm, hogy a nyomvályúk megtelnek szutykos vízzel, még ennél is jobban gyűlölöm, hogy a buszok/teherautók képesek ezt a vizet több méterre felverni a járdára.

Talán kissé sok a negatív energiám.

Gebe, a texasi kopó

(Ezen az estén mindenki a legjobbat nyújtotta. A színészek tökéletesre formálták a szerepüket, a monológok hibátlanul hangzottak el, a díszlet, az időzítés, minden a legnagyobb rendben volt.)

Gyanútlanul felmentünk Bandiékhoz úgy kb. 8-an, úgy mint Bandi, Ancsi, Pepe, Kriszta, Faust, Bódis, Barbi meg én. Mindez így, az utolsó két névvel együtt azért vált lehetségessé, mert Gebe nemmel válaszolt Pepe előző napi invitálására, miszerint tartson velünk. Ha nem, hát nem, így viszont el merészelték hívni Barbit és Bódist.
Pepe és Bandi lementek kóláért (a whiskey-hez), Bandi pedig fennhagyta a telefonját, ami persze megcsörrent, konkrétan Gebe kereste. Anita felvette, és elkövette azt a hibát, hogy zavarában kijelentette, nincs itt senki, és nem is lesz. Ezt követően sorra szólaltak meg a marokbeszélők (kivétel: Kriszta, Bódis, Barbi meg én. Mindenki másé csörgött.), például az otthon üldögélő Szalcié is, akit Gebe előbb ért el, mint mi, így máris kiderült, hogy mégis ott vagyunk Bandinál. Ezután eszeveszett telefonálás, "jössz, Gebe?", "nem, már megint átbasztátok a fejem", stb., viszont amikor Faust, Bandi meg én kinn cigiztünk az erkélyen, Faust kiszúrt a Kisvadász felől egy közelgő alakot, aki Gebére hasonlított (valszeg ő volt az valóban.)

Sálálá, tittirii, ugra-bugrálás, mi-hogyan-legyen, kis intézkedés, és semmi. Bandi hívta Gebét, informálódni, hogy hol van, mit csinál, de ahogy várható volt, nem azt csinálta, amit mondott. Egy szónak is száz a vége, egyszercsak csöngettek, és természetesen Gebe volt az, a belső szobában meg ott állt Barbi meg a Bódis. Pepe nyitott ajtót, egyúttal őt el is vitte a szívroham, akkorát hőkölt hátra az ajtóból, ahogy meglátta Gebét, mintha maga a sátán állt volna ott a kíséretével. A botrány innentől nyílván elkerülhetetlenné vált, a pulzusok a vérnyomással együtt az egekbe szöktek, végül Gebe belépett az ajtón és... csapó!

Ezen az estén mindenki a legjobbat nyújtotta. A színészek tökéletesre formálták a szerepüket, a monológok hibátlanul hangzottak el, a díszlet, az időzítés, minden a legnagyobb rendben volt.
Gebe egy szappanoperába illő "Tudtam..."-mal kezdett... Végrehajtott egy laza szobaátrendezést (fellökött egy vaslétrát, ami egy műanyag polcos szekrényfélét is felborított, a létra amúgy Ancsi oldalán ütött egy lila foltot), vérágas szemekkel üvöltözött néhány "bibliai szépségű" mondatot, majd - miután Krisztát lefogtuk, hogy ne pofozza fel őfelségét - kiviharzott és "becsukta" maga mögött az ajtót.
A reklám után folytatjuk...

Möbius születésnap

A divat mondja meg, hogy ki vagy

Körülnéztem egy csomó blogon az imént, és azt tapasztaltam, hogy divat lett csalódni emberekben, állatokban, nem is értem magamat, én miért nem csinálom ezt...

Egy korszak vége

Tegnap sok-sok dolog lezárult. Az utóbbi napokban némi internetes (blogos) és telefonos vitasorozattal a hajthatatlan felek útja végleg elvált egymástól (muhaha, micsoda visszafogott tényfeltárás), este például (Gebeanyu külön kérésére) minden cuccunkat elhoztuk a régi próbateremből. Pepe hiába nyújtott kezet, Gebe nem fogadta el, én hiába kerestem vele a szemkontaktust, csak annyi derült ki, hogy nem képes a szemembe nézni... És ezzel - még ha sok szempontból sajnálatos is ez - végre vége; konfetti-zápor, pezsgődurranás - legalábbis részemről -, és egy hatalmas megkönnyebbülés (talán többünk részéről), hogy nincs több konfliktus, cseszegetés, szarkavarás.

"YOU DON'T TELL ME TO STOP..."
[KEPSZLOKK MIX FROM DJ HERO]

The Jam Session

A vizsgáim zömét elbasztam, a szolfézs és jazzelmélet van csak meg, de azok legalább jól sikerültek. Ma konkrétan átaludtam a kötelező zongora vizsgát, holnap pedig a gitárral befejeződik a vizsgaidőszak, és így legalább minden jó, ha a vége jó.
Tehát zusammen: ne kérdezzetek semmit, ne akarjatok tudni semmit, ne faggassatok, csak csendben, a háttérben figyeljétek, hogy innentől
"JOBB LESZ MINDEN, NEKEM ELHIHETED..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Biorobot - Budapest, Gödör - Világveleje Fesztivál

Egy kis kikapcsolódás Krisztával ketten. Vonat fel, némi fűtéssel, kártya az út közben, besötétedett már - részemről hamisíthatatlan "fogd a pénzed megyünk Pestre"-hangulat. Persze az is jó, hogy 90%-os jeggyel oda-vissza egy főnek 220.- HUF Budapest, pénzben. (Vicces, hogy a helyi közlekedés drágább akár Pesten, akár Fehérváron nézzük...)
És metró, aluljáró, furcsa emberek, sok emberek, Déliben hasis-hölgy, Gödör előtt csattintós-csikk... Pest. A sorbanállás klasszikus Gödörrel-járó, viszont a biztonságiak - már ahányan egyáltalán voltak - most jófejnek bizonyultak. Bevinni bármit be lehetett volna, nem nézte a kutya se'... Mivel azonban ez csak a helyszínen derült ki, így (drága) sört és (szintén drága) forralt bort fogyasztottunk a koncert kezdetéig, körülnéztünk a kiállításokon, lébecoltunk, ilyesmi.

A 21h-ra kiírt kezdés 21.20 után valósult meg, 22-kor azonban be is fejezték Robiék, mivel - prózai egy ok... - nincs több kész daluk. Ettől függetlenül élveztem/-tük az előadást, a hangerőt leszámítva. Érdekes jelenség Robi... Kriszta most látta először élőben, mondhatni milyen jó, hogy nem korábban, amikor jobban szét volt csúszva az ürge.
Ez a kis, fél órás koncert annyira kellett már, hogy megérte a kb. 4-szer annyi utazási időt, energiát, pénzt, egyebet.

Méghogy

Méghogy öröm, méghogy mámor...
Épp csak olyan, mint egy tábor
zárásakor a sátor

szedése.
Kevés, de
Akad olyan ember, akinek a bontott
sátor a menedéke.

Méghogy öröm, méghogy mámor...
Ki egyedül vág bele, bátor,
ki a világ ellen megy, merész.

Kevés, de
milyen kevés viszi sikerre,
milyen kevés tudja, merre,
hova viszi őt az útja.
Ki a tudója, hova vezet
az ösvény, mely mellett áll egy
megkopott tábla: "Vigyázat!
Magánnyal őrzött övezet!"
...?

Az EX-sulimban...

...állítólag 18 darab extasy tablettát találtak egy srácnál. Mindez kevésbé vicces úgy, hogy az általános iskoláról van szó.

Morzsák IX.

• Reggel óta folyamatosan hull-a-pelyhes, így érdekes lesz visszajutni a városba.
• Megszereztem a 21-i Biorobot koncert hanganyagát.
• A Ment& Másképp-pel mégsem a PASO, hanem (feltehetőleg) a Vad Fruttik előtt lépünk fel a FezenKlubban március 20-án.
• A napokban megint megnéztük Krisztával a Donnie Darko-t, plusz este két Buzz által hozott filmet, nevezetesen a Jesus Camp c. dokumentumfilmet és a Moon c. sci-fi félét. Beteg..