Walk in the rain Gyűlölöm az esőt télen. Gyűlölöm, hogy beázik a bal cipőm (a jobb nem, csak a bal, nemértem), utálok tocsogni az utcán, undorodom attól az érzéstől, amikor a hideg lé átáztatja a zoknimat, és a slusszpoén az, ahogyan minden lépésnél fel-le szivárog a zokni szövetén keresztül a víz. Utálom azt is, hogy ilyenkor úgy viselkedek, mintha ez a világ legborzasztóbb dolga lenne, hatalmasakat káromkodok, csapkodok. Gyűlölöm azt a hónak már nem nevezhető anyagot, ami ilyen időjárásban az utcákat, házakat, kocsikat borítja, azt az undorító, szürke, mocskos pépet, amin ezidőben járnunk kell. Az egész város átváltozik ezzel egy özönvíz sújtotta területté, összefüggő, mély pocsolyák között igyekszünk viszonylag száraz, féllábnyi szigetecskékre lépkedni.
Gyűlölöm, hogy a nyomvályúk megtelnek szutykos vízzel, még ennél is jobban gyűlölöm, hogy a buszok/teherautók képesek ezt a vizet több méterre felverni a járdára. |
