Soul Music

"HEALING OF THE NATION
GOOD FOR MEDITATION
IN EVERY SITUATION
BEAT THE NUMBER ONE"
[KEPSZLOKK IRIE MAFFIA]

Mentés Másképp - Tóparti Live...

Sajnálom, hogy ezt (kell) ír(n)om, de ami fos, az fos. Ez pedig hatványozottan fos volt.

Hangfoglalás + CTF

Voltunk hangot foglalni, ami annyit takar, hogy Szabival, Sörös Danival meg két ismerősükkel eltömegközlekedtünk (MÁV, metró) a SYMA csarnokba, ahol ingyenes hangszerkiállításon vettünk részt. A hangszerek többségét ki lehetett próbálni, így néhány jazzgitárt, hammondot és padlóeffektet örömmel leteszteltem én is.

CTF-re már csak Szabival ketten maradtunk, így mi a metróról a Deák téren szálltunk le, onnan sétáltunk el a Vörösmarty térre. Nem sokkal később gyülekeztek az emberek, sőt a zászlók is megérkeztek, na és Fehérvárról is akadtak ismerősök (LakiPetiék). Körülbelül 500-600 játékos jött el, a múlt heti akcióval szemben azonban magasabb volt az átlagéletkor és a játék iránti elhivatottság (tehát nem [csak] sörözni jött a nép, meg nem a csürhebanda képviseltette magát).
Az első fél óra a terep felfedezésével telt el, később azonban szervezett támadásokat tudtunk indítani a zászlóra, és bár több alkalommal sikerült elhozni, mindig időben visszaszerezték a piros védők, így nem kaptunk pontot. Külön poén, hogy Szabival ugyanazt a zászlót támadtuk, mégis másfél órán keresztül elkerültük egymást, én azt hittem, hogy visszament védőnek. Volt, hogy - Laki szerint - 5 méterre voltunk egymástól... Lol.
Végül - nagy meglepetésünkre - 1:0 arányban nyertünk, mivel az utolsó 5-10 percben a másik zászlót (tehát nem azt, amit mi támadtunk) el tudták hozni a csapattársak.
A Déli pályaudvarra gyalog jutottunk vissza, majd egy pihentető vonatúttal hazaértünk.

Random szerda

A random találkozások napja. Jól telt, délelőtt végre nem aludtam el, a zenekari gyakorlat és a gitáróra is élvezetes volt, majd visszafelé sétálva váratlan vendégekbe botlottam. Először Mufurccal futottam össze, megtudtam, hogy az Indigó utca él és mozog, egy tehetséges pesti gitárossal és egy kahunos sráccal zenél mostanában Isti, igyekeznek felvenni a hanganyagot, és a fővárosban un-plugged felállással koncerteznek. (Egyébként elképzelhető, hogy lesz Mentés-akusztik is, ugyanis egy teaházba be tud juttatni minket Isti.)

Ahogy Istitől elköszöntem, Marxim mellett szembejött velem random-Imi, és egy lepény mellett (muszáj volt, kilyukadt a gyomrom) beszélgettünk röpke fél órát. Örülök, hogy idén újra a városunkban jár oskolába, ugyanis így sokkal könnyebb vele - akár véletlenszerűen is - összefutni, mint Veszprémben. Elhatároztuk azt is, hogy a közös zenélést sem hanyagoljuk.

Estefelé (ill. késődélután, koraeste) Ádámmal mászkáltam a városban, majd random-Rasi és Betti, később random-Pepe és Viki, még később random-Marci és Julák csatlakozott hozzánk, amivel egyetlen egy gond volt; történetesen lekéstem a 9-es buszomat, és így bent kellett maradnom az utolsóig. Húzós volt így a nap, a végére eléggé elfáradtam.

Random Petőfi Mozi

Illetve félig random.
Marximban indítottunk sörrel, majd kiderült, hogy Julák (Marci barátnője) lebetegedett. Kis téblábolás után eljutottunk a Petőfi moziba, ahol Hang-Szín-Tér bemutató zajlott éppen. Némi nedű még lecsúszott, és időnként egész jó zene szólt, de nagyjából ennyiből állt ez az este. Azért rossz nem volt...

Minden út Londonba vezet

Erre a buszról hazafelé tartó 3 és fél perces séta alatt jöttem rá a Fire with fire-rel a fülemben. Kellemes érzés volt.

Reggel a buszon meg ezt találtam a fejemben kutatva: 'Itt a gyalu, s már készül az asztal.'

Mentés Másképp Műhely Live II.

Eufória. Jó szó rá, milyen volt a koncertünk. A Nextep nem okozott csalódást, egy-két dolgot leszámítva bámulatos előadást produkáltak, igazán meggyőző volt. Utána jöttünk mi, és - aminek rendkívül örültem - az első pillanattól kezdve jól éreztem magam a színpadon. A hangulat megvolt, de pontosság terén kicsit hajlamosak voltunk elúszni. Az új dalsorrend bevált, bár szerintem a végén még van miért agyalni pontosításon.
Trouser Press-en időnként különösen éreztem magam, úgy bizseregtem egy-két melankolikusabb dalnál, mint már nagyon régen (ugyanis nagyon régen voltam olyan zenekar koncertjén, ami könnyen tombolható zenét játszik, talán a zp-s Biorobot volt ilyen a nyáron); bár hozzáteszem, hogy néha zavaró volt a dob pontatlansága. A lendület viszont átszállt a közönségre is.

Gyógyüdülő

Ha a mai napomat egy Kispál dallal kéne definiálnom, akkor a Gyógyüdülőt választanám.
Egyébként reggel átutalt nekem a Pannon Profit 10.200 HUF-ot, ami nem járt, ugyanis készpénzben átvettem még pénteken. Becsületes voltam és felhívtam erre a hibára a figyelmüket, nagyon hálásan köszönték, holnap viszem be nekik a zsét.

Extra hard

A tegnap rettenetes volt, ólomszagú, ijesztő, üres... Olyan nap, amitől sikítva fut el minden jobb érzésű élőlény.
A legjobb dolog a pizza volt benne. Apropó, Marxim nemdohányzó üzlet lett hétfőtől.
Mostanában egyébként gyakran kihajózok a gondolatok mélyvizére, és csak nagyon ritkán esem kalózok áldozatául.

Úton vagyok Londonba! (Legalábbis képzeletben.)

Devecser

Kata kitalálta, hogy menjünk el Devecserre (vagy ahogy a helybéliek mondják: Devecserbe) segíteni a vörösiszap-katasztrófa okozta károk helyreállításában, így reggel 9-kor négyen (Kata, az egyébként devecseri, de szerencsére a város érintetlen részén lakó Dani, az egyik elsős basszusgitáros, Barnabás és én) találkoztunk a sulinál, majd egy kávé után útnak indultunk.

Devecser előtt néhány kilométerrel az út szélén lehetett az első nyomait látni a történteknek. A városba fordulva a tévéből/internetről ismerős kép fogadott minket, rengeteg rendőr, a bevezető út legelején rögtön ellenőrző pont áll. Amint elmondtuk, hogy dolgozni jöttünk, készségesen továbbengedtek bennünket. Első utunk Daniékhoz vezetett, majd egy rövid reggeli után eligazítást kértünk a polgármesteri hivatalban, kaptunk védőfelszerelést, és megtudtuk, hova kell mennünk.
Két talicskát és négy lapátot vittünk magunkkal, a feladat gipsz szétszórása volt a ház kertjében, később a szennyezett föld felásása, majd ugyanez egy másik háznál. Ezeknél az épületeknél a vörösiszap szintje a fejem felett húzódott, ahogy az a falakról, fákról, kerítésekről, és úgy általában mindenről azonnal látszott. A lakás belülről borzalmas látványt nyújtott, bútorok nélküli üres, iszappal vastagon megkent szobák, konyha, fürdőszoba, vécé ugyanígy... Elképesztő élmény volt, letaglózó.
A védőmaszk rendkívül kényelmetlennek bizonyult, a zárt ruházatban a lapátolástól jól kimelegedtünk.
Érdeklődtünk, hogy előreláthatólag meddig tart a helyreállítás, már csak azért is, mert ahogy időnk engedi, jövünk még máskor is segíteni; a válasz szerint várhatóan decemberig eltart a munka.

Random Iszkaszentgyörgy

Szerveztünk egy mini-osztálytalálkozót, amin Dóri, Nóri, Szabi, Imi, Buzz és én vettünk részt, beültünk Marximba, ittunk ezt-azt, beszélgettünk, majd mindenki szépen hazaszállingózott. A legtovább Nóri maradt, aki még találkozott az unokatestvérével, és őket Marcival együtt kísértük el a rendőrpalota környékére.
A munkaszüneti nap miatt nem volt 20.40-es isztiméri busz, így a 22.40-essel tudtam elutazni Iszkaszentgyörgyre, ahol Jucus és jópár soproni erdész a kastélyban buliztak.

Juckó már kissé illumináltan vezetett a buszmegállóból a kastélyba, bár szerencsére nem volt nagy a távolság. Eleinte furán éreztem magam, mindenki részeg volt már érkezésemkor, csak én nem, aztán elkortyolgattam a magammal hozott üveg bor nagy részét, és máris sokkal kevésbé éreztem magam kívülállónak. Hajnali háromkor nagyjából mindenki nyugovóra tért, leszámítva a szülinapos Barbit (nem a fehérvári Barbi), aki 3-kor pattant fel álmából, hogy akkor most itt az ideje bulizni.
Reggel (kb. 10 - fél 11-kor keltem) Dugóék újrakezdték az alkohol - mint főgonosz - pusztítását, így fél 1-es indulásunkig ismételten eredményesen berúgtak, feltalálták Csokival a szupertequila boros változatát, konkrétan tehát azt, hogy a minőségi spanyol vörösbor (Kaccsintosz) kortyolása előtt piros paprikát szippantanak az orrukba, majd a nedű fogyasztása után lilahagymát dörzsölnek a szemükbe... Egen. Indulásunkkor azon tanakodtak, hogy milyen módon juttassanak pirospaprikát minden testnyílásukba...
A soproniak állatok. :)

Rögtönzött vers a városba menet

Magas hegyen állok, messzire látok,
de a semmibe nézek.
Egy fészek
van jobbra tőlem,
felőlem
lehet kakukkmadár
fészke is akár.

Törzsi éneket hallok, mely a felhőkön alvók
álmait zavarja.
Aki akarja,
tetten érheti,
de meg nem értheti
e perc varázsát.

A völgyben dübörög
pár dob,
a sámán sürög-
forog,
valamit morog,
majd sikolt. Egy sárkány-
képzet tán üldözőbe vette.
Az égből szállt alá, ami megnyílt felette.

Lauschmann Jam

Volt egy ilyen.
Azért volt jó ez az este, mert szerkesztett műsor keretében mutattuk be a zenekari gyakorlaton tanult dalokat, majd ezután csapott át a koncert szabad jammelésbe. Érdekes módon ezúttal izgultam, pedig köztudottan nem vagyok lámpalázas típus; sajnos ez látszódott (illetve hallatszódott) az If I were a bell-en. Mindenesetre a Birk's Works határozottan jól sikerült, sőt, a jam különösen élménydús lett.
Sok ismerős jött el, pl. Imi, Kis Dóri, Mariann, Barbiék, Rasiék - és még sorolhatnám, de inkább jóéjszakát.