Devecser előtt néhány kilométerrel az út szélén lehetett az első nyomait látni a történteknek. A városba fordulva a tévéből/internetről ismerős kép fogadott minket, rengeteg rendőr, a bevezető út legelején rögtön ellenőrző pont áll. Amint elmondtuk, hogy dolgozni jöttünk, készségesen továbbengedtek bennünket. Első utunk Daniékhoz vezetett, majd egy rövid reggeli után eligazítást kértünk a polgármesteri hivatalban, kaptunk védőfelszerelést, és megtudtuk, hova kell mennünk.
Két talicskát és négy lapátot vittünk magunkkal, a feladat gipsz szétszórása volt a ház kertjében, később a szennyezett föld felásása, majd ugyanez egy másik háznál. Ezeknél az épületeknél a vörösiszap szintje a fejem felett húzódott, ahogy az a falakról, fákról, kerítésekről, és úgy általában mindenről azonnal látszott. A lakás belülről borzalmas látványt nyújtott, bútorok nélküli üres, iszappal vastagon megkent szobák, konyha, fürdőszoba, vécé ugyanígy... Elképesztő élmény volt, letaglózó.
A védőmaszk rendkívül kényelmetlennek bizonyult, a zárt ruházatban a lapátolástól jól kimelegedtünk.
Érdeklődtünk, hogy előreláthatólag meddig tart a helyreállítás, már csak azért is, mert ahogy időnk engedi, jövünk még máskor is segíteni; a válasz szerint várhatóan decemberig eltart a munka. |
