Ballag Márk, a vén diák

Bár tegnap este valamiért 38,6°-os lázam lett (Krisztának 38 kereken), és a ma reggelt is 37,2-vel kezdtem (e percekben is ennyi a hőm), a ballagásom kötelezett, nem maradhattam el. A fehérvári szokásoknak megfelelően a központi búcsúzással kezdtünk, hajnali 9-kor, aminek egy jelentős részét Jucival egy közeli kávézóban töltöttük. Az iskolánkba visszérve eljött az utolsó osztályfőnöki óra ideje; ha belegondolunk, tényleg nehéz ésszel felérni, hogy mi is történik most, mert változik valami, nagyon is változik, és nem könnyű itthagyni négy évet, és nem könnyű külön utakra lépni, és a többi.

A giccs, a tizenkettő-egy-tucat búcsúbeszédek azonban elbagatelizálják a mi ballagásunkat - éppúgy, ahogy az összes előző és utánunk következő évfolyamét. Ha ügyesek vagyunk - márpedig hogyne volnánk azok -, akkor megtaláljuk magunkat és a ránk vonatkozó lényeget ebben a feltupírozott, uniform, műkönnyekkel átitatott ballagási hajcihőben.
Pl. Éva belecsempészett egy papírlapot a Ballagás c. ajándékkönyvembe:
" "Lassan vége lesz és te itt maradsz velem a világ végén."
Azért jó volt ez a négy év, ugye Márk?. "

Meg van írva minden

Vagy legalábbis meg lesz írva minden bejegyzés, ami most még félbehagyva van, de nem most. Kis türelmet kérek magamtól, elvégre holnap érettségi. Jé...

"MER' AMI ÉRDEKES, AZ MEG VAN ÍRVA MINDEN..."
[KEPSZLOKK LOVASI ANDRÁS]

Érettségi - Kisgyón

Az utóbbi időben nem töltöttem sok időt internetközelben, a természetben viszont annál többet.
Éppen ezért nem írtam eddig egy árva szót sem az érettségiről, pedig pont egy hete már megírtuk a magyart, amit a matek, a töri majd az angol követett. Meglepő, de nehezebbre számítottam. Izgalomnak, stressznek nyoma sem volt bennem.
• magyaron érvelős fogalmazást írtam, a régi könyvek (pl. Jókai) mai nyelvre történő átírása ellen érveltem.
• matekon az utolsó pár feladatba nem kezdtem bele, amikor rájöttem, hogy a hármasért sokat kéne kepeszteni, a hőn áhított kettes pedig így is megvan.
• a töri nehezebb volt, mint vártuk. A tanáraink is megerősítettek minket abban, hogy ennél könnyebb szokott lenni az érettségi feladatsor. A második ipari forradalom, tatárjárás és mai magyarországi választási rendszer témakörökről írtam az esszéket.
• angolon egy-egy nehezebb feladattól eltekintve nem szakadtunk meg.
• a büfénél megvártuk egymást, így az érettségi után hol Marximban, hol Möbiusban megittunk egy-egy sört.

Imi időközben egy gyönyörűszép Cort GB-75 típusú basszusgitár boldog tulajdonosa lett. :)

Péntek-szombat-vasárnap Kisgyónban pihentünk a vasváris tanárainkhoz kilátogatva. Buzz simsonnal akart eljutni a helyszínig, ami majdnem sikerült neki (Mecsérnél lerohadt, 30 kiló cuccal megpakolva várt rá egy szép kis séta).
Első éjjelen - némi sörözés után - részt vettünk az éjszakai túrán, sőt a vasváris lányok ijesztegetésében is - bár csak Szabi volt sikeres. Szombaton a nagytúra egyharmadánál az ebédkészítőkkel visszajöttünk, ám a kirándulás első része is izgalmasnak bizonyult a rögtönzött ösvénytaposással és visszafogott barlangászással.
Este jött Kriszta, a tábortűznél autentikus dalok mellett elfogyott a software (két üveg "minőségi" Dankó vörösbor) és a hardware (a szállásunk hűtőjében talált szilvapálinka) is.
A hazaút fárasztó és egyben üdítő volt. Jövőre is jövünk.

Krisztával ma végigsétáltuk a fél várost ilyen-olyan apróságok miatt, Möbiusban találkoztunk Marcival meg egy lánnyal, akinek A-val kezdődött a neve, de az Anetteket, Andikat mindig keverem. Végül a Halesz parkban egy nyugágyszerű hintán ledőltünk és mintha csak fotoszintetizálni akartunk volna, szívtuk magunkba a napsütést.

...Még ilyet!

Egyrészt még ilyet! Levették youtube-ról a Tesco Tejföl kisfilmet, ami 2007 őszén készült Imi és Szabi ötlete alapján. Fak.

Másrészt sikerült olyan egyszerű dolgokat elintéznem, mint iskolalátogatási-kérés, gitárállvány visszajuttatása próbaterembe, ilyenek. Szeretem Imádom, ha egy terv sikerül. Plusz összefutottam suliban Imivel és a keménytokkal.
Azt csiripelik a verebek, hogy Rita tanárnő elégedett Kriszta és az én érettségimmel (matek).

Hova tovább...?

Tegnap volt egy igen elcseszett Ment& Másképp próba, Ági és Imi nem tudott jönni, így öten próbálkoztunk "valami szarral előrukkolni" (ahogy a Vallomás egy lányhoz c. dalban van). Nagyjából jól játszottunk, de egyrészt a nagyjából az nagyjából, tehát benne foglaltatik, hogy nem az igazi; másrészt úgy tűnik, valami végleg kiveszett belőlünk, és ez aggasztó. Mert olyan régen is volt, hogy egy adott próbán nem mentek a dalok - előfordul. De ez valami más.
Az egyik pihenő alatt gitárt ragadtam, játszogattam magamnak kedves és saját dalokat, közben pedig fél füllel hallgattam a környezetet (lejöttek most is jópáran). Ekkor fogalmazódott meg bennem az, hogy elég volt - a probléma az, hogy nem tudom, miből.
Ki akarok törni ebből a sefüle-sefarka állóvízből, ha kell vagy lehet, akkor valami másba kezdeni, ahol - nem mellékesen - tudok figyelni arra, hogy ne kövessem el azokat a hibákat, amiket a Ment& Másképp elkövetett. Úgy mint:
• hiba volt ismerősök körében adni a legtöbb koncertet, sokat alapozni a haveri körre.
• hiba volt leengedni a próbahelyre mindig mindenkit. (Ugyanis így az ismerősök számára a koncert majdnem ugyanaz, mint a próba; a koncert elveszíti azt a varázsát, hogy ott látható/hallható kizárólagosan a zenekar)
• hiba volt új tagokat bevenni úgy, hogy a körülmények és a zenekar sem állt készen rá (Imi még viszonylag korán jött, így könnyebben beletanult, de a szaxofonosok csak lógnak a levegőben.)

A Ment& Másképp tehát zátonyra futott, persze még megoldatlan kérdések garmadája vár megfejtésre. Pl. itt a vége, fuss el véle? Összeszedjük magunkat? Tagcsere nélkül szedjük össze magunkat? És még lehetne sorolni, de most új nótába kezdünk...
Ma el szerettem volna kérni Banditól a laptopot, hogy tudjak felvenni. Hosszú ideje nem kértem már tőle a gépet, mert az utóbbi két-három ilyen kérésemre elutasító választ kaptam, ám ma megpróbáltam. Nem jött össze, így innentől nála nem próbálkozok, új vízekre evezek, még nem tudom, hogyan, de megoldom.
A saját lemez felvételének elsősorban külső akadályai vannak, másodsorban pedig belső; a szisztematikát kell kitalálnom, rendszert kell vinnem a káoszba. Ha egy hónapra sikerülne szereznem egy laptopot, amin felvehetném és editálhatnám a zenét, akkor gyakorlatilag kész lenne a lemez.

Öröm az ürömben, hogy az érettségi szünetnek köszönhetően Krisztával rengeteget sétálunk, bohóckodunk, kisimulnak az utolsó tanévben meggyűrődött idegeink.

Indigó utca un-plugged - Bőrgyár

Kriszta meg én beültünk este Bőrgyárba (ami elvileg már nem működhet, gyakorlatilag azonban szerencsére igen), Indigó utca és The Kollins koncertre - illetve csak az előbbi érdekelt minket, továbbá Jucival is akartunk találkozni. Fél 9 után valamivel Isti a húrok közé csapott, közben összefutottunk Csutiékkal, Tikével és társaságával, majd később Jucussal is - jupi!
Az Indigó utca meg elragadó. A zene egyszerű, az tény, de a szöveg valami eszméletlen jó, a srác meggyőzően adja elő még egyedül is.
A The Kollins elektornikus, szinti-popos, kappanhangos, Bee-Gees_Modern Talking_Depeche Mode ötvözetet játszik, korántsem eredetiek, a billentyű hangszíneitől meg olykor falnak mentem volna.

Geocaching - Lilla születésnap

Laci (Kriszta bátyja), Kriszta és én hajnali kelést követően Tatára utaztunk a 40-es sebességkorlátozó táblákkal végig ellehetetlenített Zámoly-Gánt útvonalon, merthogy ott került megrendezésre a 3. GARMIN GPSGames Műhód Fesztivál. Jó móka, egy-két dologtól eltekintve - úgy mint Laci által diktál brutális tempó, hogy a legfontosabbat ragadjam ki. 12 pontot kellett megtalálni a 16-ból, a pontokon elhelyezett lyukasztóval tudtuk igazolni a találatot a menetlapon. Az első szakasz igen körülményes volt, patakon átkeléses, erdőben ösvényt vágós kaland. A ruhánk/táskánk sínlette meg a legjobban, na meg a lábunk, hogyne.
A második szakasz már betonúton, szép parkokon, tóparton zajlott.

Na, címszavakban:
• kurvafáradtak voltunk a kessing miatt.
• volt egy kishíján svédasztalos szülinapi-vacsi
• klikkesedtünk: Anita-Bandi szinte folyton félrevonult, a fél bagázs kint beszélgetett-filozofált (na az pl. nagyon jó volt), a másik fele bent Guitar Hero-n játszott (vicces-de-jó)
• korán elmentünk aludni Krisztával.
• reggel negyed 9-kor ébredtünk, és a fél csapat már haza is ment akkorra (éljen...). Gebe, Barbi, Anita, Bandi, Gerhard és Süti léptek le ilyen korán.
• mi "maradékok" dél körül jöttünk el.

Ügyintéző

Voltunk bulivárosban (Siófok) Krisztával a nyaraló áram- és vízszámláját rendezni, ráadásul kerékpárt is vittünk magunkkal - így mégiscsak jobb és gyorsabb. A DRV-t (vízügy) egész gyorsan megtaláltuk és rendberaktuk; az E-on viszont jól elbújt - nem tudom, miért rakták ha a világnak nem is, de Siófok végére. Az ügyfélfogadás 12h-tól él, így fél 11-től vártunk rá egy kávézó hűs - de nem olcsó - árnyékában. A slusszpoén a végére maradt, kétszeresen is: azonosítószám hiányában az e-onos néni tanácstalanul állt esetünk előtt, ráadásul a vasútállomásra visszaérve az is kiderült, hogy további közel két óra múlva indul vonatunk vissza - az előző természetesen 10 perccel érkezésünk előtt gördült ki a pályaudvarról.
Úgyhogy ismét a nem-olcsó-viszont-hűs árnyék, majd az izgalmakat fokozva egy széplaki kitérő, kerítésmászással (mivel kulcs nem volt nálunk) a villanyóra sorszámáért.

A látszat ellenére engem nem bosszantott a pech-széria, kellemes félnapot töltöttünk el bulivárosban.

Bakonyban

Csütörtökön 12.30 körül értem Tésre, oda jöttek értem autóval és vittek az erdőbe a táborozók. SzabóMiki, BodaMarci, GyőriZsu és Buzz. Mivel ők már szerdán leverték a sátrakat, egy kialakított, kényelmes tábor fogadott, nyugággyal, hűtővel (a közelben volt egy forrás, annak a medrébe tettük le a borokat), asztallal (egy hasamig érő szikla). Buzz főzött chilis babot, majd tettünk egy kis túrát a Római fürdőig, a sziklákon pihentünk, majd vissza a Gaja patak mentén (illetve a telekisek, tehát Miki-Marci-Zsu a Gaja patakban).
Este megkíséreltünk pitát készíteni, inkább tortilla (vagy mi) lett belőle. Felsétáltunk a domboldalra a második üveg borral, kémlelni az égboltot Iridium villanásért és a Nemzetközi Űrállomás szemmel látható fényes átvonulásáért - ez utóbbit sikerült nyomon követni, a villanásokról lemaradtunk.

folyt.köv

Napiszar - és tényleg az

Nos... hát... nehéz megszólalni ezután...
Elkövettem azt a hibát, hogy életemben először, de garantáltan utoljára felnéztem a napiszar.hu weboldalra - bár kicsit erős kifejezés, hogy weboldal. (Ahogy maguk a szerkesztők illették: az internet pöcegödre.) Kb. fél órán keresztül nézelődtem, olvasgattam kommenteket, de sehogy sem tudtam azonosulni az oldal tartalmával. Világos, hogy mi az üzemeltetők célja, ám hosszasan lehetne vitázni arról, mit érnek el valójában ezzel a szargyűjteménnyel.
Aminek teret adnak, az él; amivel foglalkoznak az emberek, az él. Ha valóban mindenki mélyen megvetné a napiszaron kínált képeket/videókat, akkor nem lenne százakárhány komment egy-egy bejegyzés alatt. Ameddig van erre igény, addig nem fog eltűnni ez a "műfaj". Aki odaírja egy-egy kép alá, hogy "szánalmas, lol, sunáznám", az sajnos nem gondolja úgy, hogy ez tényleg szánalmas lenne - illetve ha úgy is gondolja, akkor is foglalkozik vele.

Ide özönvíz kéne.
Vagy ha az nem is, de valami olyan erő jöhetne már, ami elsodorja az iwiw-en myvip-en hősködő organizmusokat, műembereket.
Mert sajnos sokan vannak, és csak szaporodnak...

Mi megússzuk Kft.

Szerintem.

Végre egy

...próba, ahol ugyan a létszám megint nem volt teljes (Szabi, Ági nem tudtak jönni), de az alap ötös legalább gyakorolt kicsit. Amiket játszottunk, azok egészen tűrhetően mentek, és úgy tűnt, mindenki élvezte a zenélést.

Zselenszky előadói est(e)

Ajánlott zene: Quimby - Viszockij visszhangja Morzsák és szilánkok [Universal / 3 T (2001) ]

(Zselenszky-re amúgy nem értünk oda időben, kár, pedig érdekelt azért.)

A 19.

A tegnapról és a máról pár szóban.
Pénteken (tehát tegnap) betöltöttem a 19. életévemet, ez kissé sokkolt most, hogy felfogtam. A 18 még nem sok, ráadásul friss élmény az alkohol/cigaretta vásárlás (mármint hogy kötelesek kiadni). A 19-cel az a baj, hogy már nem 18, de ha hozzáadunk egyet, akkor már 20. A húsz pedig XX, ami már emlékeztet arra, hogy lassan elkezdődik az élet - mármint a nagybetűs, a kőkemény.

A Balatonon (Széplak-felsőn) ünnepeltünk, Kriszta nyaralójában. Mi ketten korábban lementünk, hogy rendet varázsoljunk - jelentem, sikerült. A 15h-s vonattal megérkezett Barbi, Marci, Pepe, Szalci és Süti, később autóval Nóri és Gergő (a barátja), még később vonattal Bandi, Anita és Gebe (Anita még este visszament, így volt sok értelme lejönnie. Ő tudja.)
Pepe beüzemelte a grillt, elkészült a tortán az utolsó simítás, megköszöntöttek (továbbá megköszöntöttük még Gebét, valamelyest Marcit és Szalcit, mivel nekik is mostanában volt/lesz a születésnapjuk). Találó ajándékokkal leptek meg, Kriszta pl. miniüveges italokkal, egy József Attila verssel és a Másfél - En garde! eredeti lemezzel, Nóriék egy 1990-ről szóló képeslappal és pezsgővel. :)
Krisztát, Nórit, Gergőt és Szalcit illeti nagy köszönet a kitartó sütés-főzésért. 10-re készült el minden étel, de annyi, hogy még haza is vittünk belőle.
Hajnali 3-kor még ment a dajdanozás, voltak, akik többé, voltak, akik kevésbé rúgtak be... ;)

Reggel Gebe, Marci és Bandi korán (fél 10) leléptek haza, Nóri és Gergő is elindultak kicsivel később, így a takarítás hatunkra (Barbi, Kriszta, Szalci, Süti, Pepe és én) maradt. Kényelmesen elkészültünk, majd elindultunk a 13:47-es vonatra, amit Gebéék írtak meg nekünk. Kiértünk az állomásra már 13:30 körül, amikoris kiderült, hogy a 13:47-es Nagykanizsára és nem Fehérvárra megy... No comment.
Gyalog eljutottunk Siófokra, ugyanis onnan korábban (15:23) indult vonat, mint Széplakról (15:49). Azon meg sem lepődtünk, hogy a 15:23-as 15 perc késéssel indult... :)