Hova tovább...?

Tegnap volt egy igen elcseszett Ment& Másképp próba, Ági és Imi nem tudott jönni, így öten próbálkoztunk "valami szarral előrukkolni" (ahogy a Vallomás egy lányhoz c. dalban van). Nagyjából jól játszottunk, de egyrészt a nagyjából az nagyjából, tehát benne foglaltatik, hogy nem az igazi; másrészt úgy tűnik, valami végleg kiveszett belőlünk, és ez aggasztó. Mert olyan régen is volt, hogy egy adott próbán nem mentek a dalok - előfordul. De ez valami más.
Az egyik pihenő alatt gitárt ragadtam, játszogattam magamnak kedves és saját dalokat, közben pedig fél füllel hallgattam a környezetet (lejöttek most is jópáran). Ekkor fogalmazódott meg bennem az, hogy elég volt - a probléma az, hogy nem tudom, miből.
Ki akarok törni ebből a sefüle-sefarka állóvízből, ha kell vagy lehet, akkor valami másba kezdeni, ahol - nem mellékesen - tudok figyelni arra, hogy ne kövessem el azokat a hibákat, amiket a Ment& Másképp elkövetett. Úgy mint:
• hiba volt ismerősök körében adni a legtöbb koncertet, sokat alapozni a haveri körre.
• hiba volt leengedni a próbahelyre mindig mindenkit. (Ugyanis így az ismerősök számára a koncert majdnem ugyanaz, mint a próba; a koncert elveszíti azt a varázsát, hogy ott látható/hallható kizárólagosan a zenekar)
• hiba volt új tagokat bevenni úgy, hogy a körülmények és a zenekar sem állt készen rá (Imi még viszonylag korán jött, így könnyebben beletanult, de a szaxofonosok csak lógnak a levegőben.)

A Ment& Másképp tehát zátonyra futott, persze még megoldatlan kérdések garmadája vár megfejtésre. Pl. itt a vége, fuss el véle? Összeszedjük magunkat? Tagcsere nélkül szedjük össze magunkat? És még lehetne sorolni, de most új nótába kezdünk...
Ma el szerettem volna kérni Banditól a laptopot, hogy tudjak felvenni. Hosszú ideje nem kértem már tőle a gépet, mert az utóbbi két-három ilyen kérésemre elutasító választ kaptam, ám ma megpróbáltam. Nem jött össze, így innentől nála nem próbálkozok, új vízekre evezek, még nem tudom, hogyan, de megoldom.
A saját lemez felvételének elsősorban külső akadályai vannak, másodsorban pedig belső; a szisztematikát kell kitalálnom, rendszert kell vinnem a káoszba. Ha egy hónapra sikerülne szereznem egy laptopot, amin felvehetném és editálhatnám a zenét, akkor gyakorlatilag kész lenne a lemez.

Öröm az ürömben, hogy az érettségi szünetnek köszönhetően Krisztával rengeteget sétálunk, bohóckodunk, kisimulnak az utolsó tanévben meggyűrődött idegeink.