9.22: Baszki! Esik a hó! xD

16h-kor átvittük Milánnal a gépünket hozzájuk, és CSéztünk hálóban. :) A végén már volt, hogy sírva röhögtem a botok intelligenciájának hiányán. xD

Hull a pelyhes...

Unalmamban reggeli után még fél 11-től fél 1-ig aludtam egyet.
Délután voltunk focizni. Állat volt, esett a hó. :) Egészen sötétedésig játszottunk.
Este Martinnal CSéztem, pl. a cs_747 pályán. Na, az durva volt.

Lassan vánszorog az idő, nagyon lassan. Az eső meg es(ik) lefele.

"MONDD, MERRE TART
AZ AZ ÉLET, AMI HAJT
ÉS MONDD, MENNYIT ÉR
HOGYHA TÚL HAMAR VÉGET ÉR?"
[KEPSZLOKK DEPRESSZIÓ]

Telefonos segítség

Biológia témazáró utolsó 3 percében Szabó Endre megengedte, hogy telefonos segítséget kérjünk! xDD Felhívtam a tudakozópluszt, és kihangosítottam. xDD Válaszoltak is a kérdésre (a "faj" és a "populáció" fogalma), de nem tudtuk leírni, nem volt idő. Ennek ellenére ez kurvanagy. xD

A nap másik fő érdekessége már nem ilyen vicces, sőt, kifejezetten bosszantó: Alba, azaz Alfa Volán. Ez már fájdalmas! Egyrészt a bérletek 5-én éjfélkor lejártak, de ennek ellenére vasárnap nem voltak nyitva az árusítók, és szombaton délben a hosszú sort kivárók közül az utolsó 7-8 embert (köztük anyámat) nem szolgálták már ki! Rendben, ma jeggyel utaztam. Erre most beszéltem telefonon anyámmal, hogy a chipkártyámat nem tudják beolvasni a gépek, így valszeg nem tudja feltölteni, és még jó pár napig utazhatok jeggyel. A kurva anyjukat! Mi a bánatért kellett bevezetni ezt az idióta chipkártyás rendszert? Értelmetlen, és több bajt/hátrányt szült, mint a papírbérletes rendszer!
Itthon betettem pár System-et, és lenyugodtam aránylag, de ettől függetlenül állítom, hogy az Alba Volán országunk legszarabbul működő tömegközlekedési vállalata, és ez az állapot lassan tarthatatlanná válik.

"WHY CAN`T YOU SEE THAT YOU ARE MY CHILD?
WHY DON`T YOU KNOW THAT YOU ARE MY MIND?"
[KEPSZLOKK SOAD]

"...a kéz, ami helyetted mindent elintéz..."

"NÉZEM, OTT A HOLD
NÉMI ALKOHOLT
FOGOK INNI, HOGY ÚGY LEGYEN, MINT RÉGEN..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

Különös álmom volt. Azt álmodtam, hogy tudok úszni! Payer Esztivel és Szabival lubickoltam pl. a kertünkben egy medencében és egy úszócsarnokban. Hatalmas érzés volt irányítani magam a vízben! Ráadásul Eszti is szép volt fürdőruhában. ;) (Az álom egy rövid szakaszában Eszter és köztem alakult egy csókféle, de Szabi felbukkanása a víz alól megszakította ezt, és röhögtünk. xD)
Az ébredés útján után kiábrándító volt belátni, hogy valójában nem tudok úszni. :/ :)

Archív

Találtam egy igen régi Búsuló zipet, 2005. júliusi 25-i! Ennek örömére nyitottam egy Búsuló Archív! mappát a gépen, amibe gyűjtöm innentől az időnként bezippelt fájlokat, a Búsuló különböző korszakait. :)

Ezenkívül Laurával reggel egy buszon utaztam, de leszálláskor nem vett észre és elindult más irányba, délután egy buszon jöttünk haza, és jót nevettünk magunkon a reggeli félreértés miatt. Telefonszámot cseréltünk (bár Szilveszterét is elkérte, csak nincs neki telefonja), és eddig kétszer megcsörgetett. Fura. :)

Lógós kölkök

Reggel kihagytam a tesiórát.
Imi, Gábor és én nem mentünk be fizika órára, hogy megússzuk a témazárót... Az osztályban üldögéltünk nyugisan, mikor is megszólalt a csengő - folyamatosan. Bombariadó (azaz épületelhagyási gyakorlat...) Namost, ugye le nem mehettünk, mert akkor kibújt volna a szög a zsákból, mondván: "hát eddig hol voltatok?" - "Háááát, az úgy volt..." Tehát ez nem tűnt járható útnak. Így a fiúvécében töltöttünk 20 percet... xDD
Az utolsó két számtech óráról is eljöttem, fájt a torkom, és mentem Angélával a buszpályaudvarra. A parkban megálltunk, mert volt időnk, és találkoztam Csongorral, Viktorral, Marcival, Vikivel, Erikkel, ésatöbbi.
Azért ilyet nem csinálok többet, ez egy kivételes - és vicces - eset volt.

Visszakaptam a bakancsom. Ennek örülök. Jól néz ki.

Jéé... A 700. bejegyzés! Én aztán jól fosom a szavt!

"Accident happened"

Most értem haza a második CoD-Maratonról. Most 16h-tól éjfélig tartottuk. Jó volt, jól ment.
Fél 11-kor azonban baleset történt a kereszteződésben. Durva volt. Az egyik autóból alig tudták kiszedni az embert. :( Lementünk megnézni, mi történt, egy furgon és az említett kisautó ütközött, de el nem tudom képzelni, ki honnan közlekedett, mert az autók egymástól messze jutottak nyugalomba. Jött mentő, rendőr, tűzoltó. Pff... Durva.

Délelőtt-délután igazán semmit nem csináltam, csak unatkoztam - leszámítva, hogy pár aprósággal gyarapítottam a Búsulót.
Állítólag még délután is az úton hevertek a tegnap esti baleset után maradt szilánkok, az árokban pedig egy majdnem egészben maradt szélvédő feküdt. Szép. :/

Karcos-harapós

Még jópár nappal ezelőtt azt álmodtam, hogy Angéla összeharapdált, azaz a fogával karcolta az arcom. Egy kék nyolcszög (tehát stoptáblaforma) volt utána a bal orcámon. :)

Délután beugrottam a Káoszba megkérdezni, van-e Depresszió-jegy náluk a pesti bulira. Van. Holnap veszek.
Adri meg még most sem ért haza, és ki van kapcsolva (bár ez nála szokásos.) A faszom kivan vele, anya is elég ideges már. Miért ilyen hülye? Miért nem ír legalább egy SMS-t, hogy bocs, kések? Arrrggghh...
(Mikor ezt leírtam és kimentem a konyhába, megérkezett Adri. Nem szállt fel a fél 6-osra, mert a busz füstölt! :O Hiába, Alba Volán... x/ )

Ilyen időnk volt ma.

Menjél amoda!

A két lyukasórában elmentem a Káoszba, ahol a káosz uralkodott: nem tudtak nekem jegyet nyomtatni, mert a Win98, ami mellesleg Linux mellett van fenn a gépükön, meghülyült. Fasza. Elnéztem parkba, visszamentem kórusra, majd kórus után Éva és Zsuzsi kíséretében megkerestük a Premier jegyirodát, amit a Káoszosok ajánlottak, és kaptam jegyet. Éva holnap veszi meg, reméljük.
Amúgy Zsuzsi a látszat ellenére egy végtelenül csendes, nyugis csaj. Olyasmi, mint az osztályunkból Dóri.

Megyek haza, pár házzal a miénk előtt az utca másik oldalán, ahol jöttem, egy csöves aludt a bringája mellett egy kerítés tövében. Őszinte.

Nivea minden mennyiségben. x)

Na, neee...

Reggel Éva elújságolta, hogy gáz van: ha a muterja elmegy a holnapi fogadóórára, és tudomást szerez Éva rossz jegyeiről, akkor nem jöhet Depire. És akkor egyedül kell mennem. :/
Kurvára bízom benne, hogy meggondolja magát Évamuter, és kihagyja a holnapi szülőit.

DEPRESSZIÓ koncert - Budapest, PeCsa (egyedül!)

Reggel egyértelművé vált, hogy Éva nem jöhet a koncertre. Megpróbáltam még Annát beszervezni, délután háromeld 4-ig függőben volt a dolog, de ő sem jött végül. Így egyedül vágtam neki a pesti éjszakának. A negyed 5-ös sárosdival bedöcögtem, 17:30-kor vonatindulás, és go.
(Érdemes megjegyeznem, hogy Kriszti mennyire féltett. Hiába, hogy viccelődünk egymással, hogy hülyéskedünk - ilyenkor kiderül (és mondta is), hogy BARÁTok vagyunk. Jó érzés.
P: Ha Ádámmal leszel, ne agyalj rajtam.
K: Persze, az egyetlen barátom felmegy Pestre egyedül, és ne aggódjak...

A vonat csupán két-három percet késett. 2-es metróval utaztam a Keleti pályaudvarig, ahol... meg voltam lőve. Fogalmam sem volt, merre induljak, ezért megkérdeztem egy manust, aki a 20-as, 30-as buszokat javasolta a Hősök teréig. Épp buszindulás előtt értem oda, és - én naív - azt hittem, hogy - akárcsak Fehérváron - lehet venni jegyet a buszon. Felszállok. Állok a sofőr mellett, üvegfal köztünk, és nem vesz rólam tudomást. Meglepett a szituáció... Nézett minden felé, de hogy ott áll valaki, látni, hogy kérdezne valamit, az nem érdekelte. Oké. Leszálltam. Elindultam gyalog a Thököly úton (ha jól írom), szerencsére jó irányba. Egy nő nagyon segítőkész volt, elirányított a Hősök terére. A Dózsa György úton mentem végig. Egy jó megérzéssel pont a megfelelő úton fordultam el, csak az elágazásnál tévesztettem. Amikor jöttek szembe velem a Depresszió-pólós emberek, sarkon fordultam. xD Becsatlakoztam egy társasághoz, amíg a PeCsához értünk, de nem voltunk egymásnak szimpatikusak, úgyhogy nem eröltettem a dolgot utána.

Benne voltam az első 1000 érkezőben, és kaptam CD-t! :)
Ruhatár 200 ruppó. Hoppá. Kicsit szívenütött, de hamar beszereztem egy Borsodit, és mentem a Csakazértis utolsó pár számára. Egészen kellemes volt hallgatni.
Na, ugyanez már nem volt igaz a Hordára. Tulajdonképpen ekkor intéztem el minden apróságot: még egy sör, vécé, körbenézelődés, _stírölés_, a mobilom betettem a táskámba, satöbbi. Ezen tevékenységek időtartamán is túltett a Horda, úgyhogy muszáj voltam leülni és sört kortyolva hallgatni.

Azonban valahogy csak végeszakadt, és jött a Depresszió. Azaz sokáig nemjött, hagyták a közönséget gerjedni. A harmadik Dep-resz-szió skandálás után Mi-a-fasz van?!-ra váltott a keménymag... xD Elég szar helyet fogtam, bár elől voltam, de nálam magasabb srácok álltak előttem, és csak pár csaj jobbra tőlem. Egészen pontosan négy.
Valahogy sikerült elkezdeniük, természetesen a Még1xrel... xDD Egyszerűen leírhatatlan. A robbanáspont, amikor az emberből felszabadul a feszültség, minden szart kiad magából, és ugrál, minél magasabbra, meg látja, hogy körülötte mindenki ezt teszi; ordítja a szöveget, lök, rúg, lökik, rúgják, rázza a fejét... Hát, szóval na.
A második szám az Én azt üvöltöm volt. Olajként a tűzre. Attól a négy csajtól végül elkavarodtam, és jópár számmal később valahogy egy másik "lánycsoporthoz" keveredtem. Egyiküket az előtte álló hátrébb lökte, pontosan belém. Reflexből megkapaszkodtam benne, hátranézett egy széles mosollyal, aztán smároltunk. :) Innentől fogtam a derekát és védtem. Kicsivel később látom ám, hogy a barátnőjével smárol. Hopp! :) Utána újra velem. Jópofa volt, hogy csók közben az orrunkon kapkodtunk a levegőt, hogy kipihenjük az ugrálás fáradalmait.
Egyszer mondott valamit a barátnőjének, és eltűntek. Hopp-hopp. Nem is láttam már többet.

Míg vele voltam (a nevét amúgy nem tudom, sőt, nem is beszéltünk egymással, mert úgysem értettük volna), hátrébb sodródtam, ahol már nem volt pogo, csak ugrálás és headbang. Alig kaptam levegőt, nem hagytak időt kipihenni a számokat. Külön kiemelem a Hagyjatok bíznit, amit a Közeli helyeken után játszottak, és baszott nagyot tomboltam rá. (mármint a Hagyjatok bízni-re)
Összefoglalásképp: őszinte mondom, nem is tudom, voltam-e már ilyen jó koncerten! Feriék nagyon odatettek mindenkinek.
Amikre emlékszem, a sorrend nem biztos: Még1x, Én azt üvöltöm, Néha, Minden reggel, A mi forradalmunk, Legyen idegen, Az ébredés útján, Rajtad áll, A véred, Közeli helyeken, Hagyjatok bízni, Mindig, mindent, Egy életen át, Lásd (amit neked szántak), Nem akarok elszakadni
És - a kecskemétihez hasonlóan - itt is kihagyták a Sokkold a rendszert!-t, hiába kiabáltuk többen is.

A pólómból szó szerint csavarni lehetett a vizet koncert után-.
Miután kiszedtem a cuccaim a ruhatárból, kint felhívtam Krisztit. Akkor még Ádámmal ment haza, utána visszahívott kb. 10 percre, majd én hívtam fel (mert több a pénz a kártyámon), és eddigi leghosszabb kimenő hívásomat produkálva 1 óra huszonvalamennyi percet beszélgettünk - amiután még felhívott 10 percre.

Ezután eszembejutott, hogy hiba csúszhatott a számításomba: mivan, ha nincs éjjel metró? El is mentem a Keletihez, és valóban: az első 4.36-kor megy a Délibe. Ekkor volt 2 óra 2 perc. Mivel nem igazán tehettem mást, azon buszmegállóban vártam ki az időt, amiből felszálltam a buszra, ahonnan - le is szálltam. Taxira nagy valószínűséggel nem lett volna pénzem, és meg sem kérdeztem, mennyiért vinne el a Délibe. Kétszer 10 percet aludtam a megálló ülésén (komfort...), a mobilomat szigorúan beállítva, hogy keltsen, mert bár meglepetésemre teljes nyugalom uralta az utcákat, nem akartam hosszabb időre elaludni. Hol fáztam, hol nem, időszakosan váltakozott ez.

Persze még a metró sem jött teljesen össze - mivel felújítás miatt hétvégén (és hétköznap 19.30 után, de ez engem nem érintett) metrópótló buszok vannak-. Hát mentem azzal. Blicceltem. Ha nem tévedek, az Astoria-nál a kodályos, végzős Misi szállt fel a barátnőjével, de először nem vett észre, utána pedig én játszottam azt, hogy nem vettem észre. Hö.
A Délinél egy jódarabig mögöttem jött, majd én mentem jegyet venni a jegyautomatánál. Fáradt voltam, és utálom is az ilyesfajta szarságokat, de egy csöves önként, szó nélkül segített! Ha nekem kellett volna rájönnöm mindenre, lekéstem volna az 5-ös vonatot...
Így azonban pont elértem, és láttam is Mihályt és nőjét az egyik kocsiban. Amelyikben én ültem, Depresszió-koncertről hazautazó csajok is voltak.
Majdnem elaludtam a leszállást.
Itthon meg észrevettem, hogy egy szinte teljes lábnyom van a bal farmerszáramon. Lol...

Művész

Ma, 20-án a tanári megbeszélés miatt nem volt tanítás az iskolánkban. Már tegnap este kiterveltem, hogy ezt a bizonyára napfényes délelőttöt az őszi hangulatképek fényképezésével töltöm. Persze reggel felébredve az ablakon kinézve kiderült, hogy napfényre nem számíthatok - de végülis ettől még ősziesebb (depresszánsabb) képek készítésére volt alkalmam. Egy fácánt is lefényképeztem volna, de elzavarták az akkor odaérő MTH-s barmok. :/ Ennek ellenére lássuk hát, mit alkottam az MTH pályán egy ködös, őszi reggelen...

"Ha két szerető szív egymáshoz közelít, és esméretségük melegebb társalkodássá általváltozik, ezer asszonyi ajkak hirdetik, bírálják és ócsárolják szívednek csendes indulásait... ezer cirkálók szemfüleskednek minden mozdulásaid körül, és irgalmatlanul bánnad veled a szeretetlenek!... Oly csuda látomány lett-é a szeretet, hogy az ily zendülést okoz?... Oly ritka, oly természetlen dolog-é az, hogy az ember szeressen?... Oly mód nélkül hibás tett-é az, ha szeretsz, hogy arról mint híres gonosztételről csevegjen az egész környék?... Oly kevés bajjal rakta-é őket meg az ég, hogy a magokén feljül a másokét is még magokra vállalják?..."
- Kármán József: Fanni hagyományai
Úgy gondolom, ezen tipikus emberi tevékenység áldozata lettem én is anno, amikor Dalmát szerettem. Milyen jó, hogy azóta megerősödtem valamelyest, és remélem, többet ilyenre nem kerülhet sor.

"A TESTEM A LELKEM KIKÖTŐJE
VAGY A LELKEM A TESTEM ALBÉRLŐJE..."
[KEPSZLOKK TANKCSAPDA]

Zoli, a macska

Volt ma egy macska a suliban. :) Egy kiscica, még én is azt mondom, hogy aranyos, pedig ez nagy szó. Köntös Judit hazaviszi. Viccelődtünk, hogy lehetne a neve Zoli, mert a Kodály Zoltán Gimnázium macskája.
Olasz témazáró: hármas, egy pont kellett volna a négyeshez. :/ Ennek örömére feleltem is még ezen az órán egy egyest... Így most 2,71 az átlagom.
Délután, azaz este 6-tól fél 8-ig meg volt férfikari próba. Holnap megint szívunk, mert délután 5-kor főpróba a pénteki pesti versenyre. A tököm televan, jó lesz, ha vége lesz ennek már...

Amúgy ezt leszámítva az egész napom egy nagy rakás szar volt. Angolon szívatott Timi tnő, mint általában Szabit, Imikét vagy engem mindig.
Egészen addig tele volt a hócipőm az egésszel, amíg el nem jött a főpróba ideje. Éva, Zsuzsi, Imi és én ültünk a tornaterem előtt, bent zajlott a főpróba, mi meg kint beszélgettünk és hülyéskedtünk. Imikével belendültünk, és kb. 10 perc alatt olyan sírvaröhögéseket produkáltunk, mint még soha. xDD A lányok is kifeküdtek, már ránkszólt egy alsós tanár, hogy lehetőleg csendesebben, de nem bírtuk abbahagyni...
I: Jéé... Lámpa! xDD"
Tehát mindenen nevettünk...

Előadás után el is döntöttük, hogy még egy darabig a városban is együtt leszünk. Igaz, a csajok mentek haza a busszal/vonattal, de mi az Intersparnál a buszmegállóban megtaláltuk Krisztit, majd elkísértük hazáig. Ekkor is voltak röhögések, de ami igazán kellemes csalódás volt, az visszafele történt.
Akkor ugyanis Imikével beszélgettem, és tényleg határozottan javult a róla eddig kialakított kép bennem. Na, nem mintha eddig rühelltem volna, de nagyon zseni-típusnak tartottam, tipikus középsőgyerek-szindróma, meg ilyenek. Most viszont megláttam benne valamit, nem tudom, mi az, de annyi biztos, hogy innentől komolyabban tudom venni, és igazabb barátomnak tartom.

Kár, hogy - mivel 13 órát voltam a városban (!) - nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy jól megfogalmazzam ezt a mai, különös napot.

"A RATYI MINDEN MENNYISÉGBEN MEGTALÁLHATÓ."
[KEPSZLOKK K.FRUZSI - AZ ÉLETRŐL]

"ÍGY TELJESÜLJÖN MINDEN ÁGYAM..."
[KEPSZLOKK ÉN]

Verseny és éjszakázás

Végre lezajlott az a kórusverseny, amire már régóta megfeszített erőkkel próbált a férfikar. Szerintem jól énekeltünk, én elégedett voltam. 23.05-re értünk vissza Pestről a sulinkhoz.

Az elhatározás szerint mentünk is bele az éjszakába hárman: Éva, Zsuzsi és én. Csakhogy Éva szarul érezte magát. Egy Gábor nevű, jófej srác ekkor velünk volt (amúgy 20 éves, és anno ő is kodályos volt), majd még Marci (a parkból) is velünk jött, és megcéloztuk a Pincét. Gábor nem jött velünk, csak a házáig, de mondta, hogy később lenéz hozzánk. Kint ültünk le. Zsuzsi, Marci és én ittunk egy-egy sört, Éva jobban lett. Zsuzsi már az első 0,33-as Heineken után eléggé kész volt, ezt nemigazán értettük... :)
Megjelent az a Gergő nevű gyerek, akivel Zsuzsi már beszélt telefonon, és tudtuk, hogy jönni fog. Gergő kicsit illuminált volt, és ehhez pont passzolt Zsuzsi, aki a második 0,33-as Heinekenje alatt már tényleg kész volt. A lány leginkább Gergővel volt elfoglalva, de gyakran dőlt az én, sőt Marci ölébe is...

És megérkezett Gábor. Vázoltam neki a helyzetet, miszerint Zsuzsival vigyázni kell, és Gergő is részeg... Zsuzsi elindult valamerre, én mellészegődtem. Jól tettem, ugyanis korlátot akart mászni, meg úton átkelni, és egyéb hétköznapi, mégis veszélyes dolgokat művelni. Bújt és ölelt, kézenfogva vezetett, de én inkább visszafelé vettem az irányt - mivel Gergő is jött utánunk, és amúgy is vártak minket a többiek.
Zárásig beszélgettünk a második sörünk mellett négyen: Éva, Marci, Gábor és én. Közben figyeltünk a két sajátos állapotú egyénünkre, akik szinte felfalták egymást mellettünk... Gábor szólt is, hogy kicsit konszolidáltabban kéne tevékenykedniük, de nem igazán hallhatták, mert semmi sem változott. x) :/

Mindenesetre a zárás 2 előtt kicsivel elmozdított minket a helyről, és a Teleki mellett elhaladva a Petőfi szobor park mellett mentünk végig az ideiglenes pályaudvarig. Tulajdonképpen az elfogyasztott alkoholból csak ekkor éreztem valamicskét. Zsuzsival ölelkezve majdnem elestem, közben Gábor elköszönt, és Marcit is épp hazafele kísértük.
Végül megálltunk a Pláza oldalsó bejáratánál, és kétfelé akartunk menni: Zsuzsi és (főként) Gergő a Vesztegzárba, mi Évával a Vadászkürtbe. Végül Gergő makacsul csakazértis Veszteg felé indult, Zsu utána, ígyhát mi is. Csakhogy a Piac téri építkezésnél Gergő egy szerinte rövidebb utat választott, így különszakadtunk. Mi keresztülcaplattunk a parkon, és a HVB bank felé vezető úton megálltunk pihenni.

Végül felpattantunk, és megint majdnem kétfelé szakadtunk. Éva mindenképp Vadászba akart menni (én is), Zsuzsi viszont hajthatatlan volt, mondta, hogy ha egyedül is, de elmegy Vesztegbe. Ígyhát vele tartottunk, és a Vesztegnél meg is találtuk Gergőt, viszont a megígért jelenlévő ismerőseik nem voltak már ott. Tehát végülis feleslegesen mentünk oda... Bár nem is, mert láttunk rókázó fél-diszkósokat... :P

A Vadászba is elgyalogoltunk. Zsuzsi Gergővel, Éva velem kézenfogva. x) (Külső szemlélő azt hihetné, hogy "járunk".) A távolság igen nagy, így a sok gyaloglástól már mindenünk sajgott. Fenn a Vadász emeletén a sarokasztalnál ültünk, Zsuzsi elaludt Gergő combján, majd hajnali 4 előtt kicsivel a nagy punnyadást megszakítandó elmentünk Gergőhöz, a lakásukra, aludni.
Mikor odaértünk, még a panelház tövénél, a lépcsőn ültünk egy darabig. :) Nemhogy bementünk volna...
Azért 5 előtt kicsivel csak bevonszoltuk magunkat Gergő szobájába, ami... Ami új dimenziókat nyitott számomra a rendetlenség fokozásában. Egy nagy ágyon aludtunk egymást mellett négyen: a fal mellett Éva, mellette én, mellettem Zsuzsi, mellette Gergő.

F1 2002 - avagy sok kocka egy helyen

Reggel Zsuzsival elkísértük Évát és megvártuk, míg vonatra szállt, majd mi is mentünk az ideiglenes pályaudvarra, onnan meg haza.

Délután 4-től megint CoD és F1 maratont tartottunk, most az F1-gyel kezdtünk, és sikerült jól összehozni a versenyt! Eddig egy 2. helyezésem (Malajzia), két 3. helyezésem (Brazília, San Marino) és két 4. helyezésem (Ausztrália, Spanyolország) van, összesítettben a harmadik helyen állok, két ponttal Tibi mögött.
CoD nem ment annyira, csak a végén, bár nem volt rossz. Igaz, kedvem sem volt olyan sok, játék közben is gyakran elkalandoztam és a tegnapi jópofa estén járt az agyam. Meg a lábam is, mert a rengeteg gyaloglástól izomlázam lett.

Modemhalál?

Már jópár napja nem működik az internet. A modemet kiszedtem és újra visszatettem, de nem használt ez sem. Nem volna jó, ha megadná magát.
Mindenesetre felmerült az ADSL bekötése is. Kifejezetten örülnék neki.

"I DON`T SEE (ANYMORE!)
I DON`T HEAR (ANYMORE!)
I DON`T SPEAK (ANYMORE!)
I DON`T FEEL..."
[KEPSZLOKK SOAD]

Ilyen volt a hangulatom ma-.

Megéri szarba lépni?

Ma Krisztivel mentem hazafelé a Haleszig, hogy majd a Kórháznál szálljak buszra. Odafele tettünk egy érdekes fogadalmat, miszerint ha egy zenekarommal megyei szinten, vagy még annál is ismertebbek leszünk, akkor feleségül veszem. :)

A Haleszban persze sikerült belelépni egy termetes kutyaszarba. Viszont lehet, hogy pont ez hozott szerencsét. Mire hazaértem, otthon pihent az ADSL, modemmel, aktivált jelszóval, mindennel együtt! :) Összedugtuk a dolgokat Martinnal, és hopp! Már jön is az 512-es net.
Ennek most nagyon örülök. Csak még mindig alig hiszem el, hogy nem jött közbe semmi...
Túlzottan babonás vagyok.