Amúgy ezt leszámítva az egész napom egy nagy rakás szar volt. Angolon szívatott Timi tnő, mint általában Szabit, Imikét vagy engem mindig.
Egészen addig tele volt a hócipőm az egésszel, amíg el nem jött a főpróba ideje. Éva, Zsuzsi, Imi és én ültünk a tornaterem előtt, bent zajlott a főpróba, mi meg kint beszélgettünk és hülyéskedtünk. Imikével belendültünk, és kb. 10 perc alatt olyan sírvaröhögéseket produkáltunk, mint még soha. xDD A lányok is kifeküdtek, már ránkszólt egy alsós tanár, hogy lehetőleg csendesebben, de nem bírtuk abbahagyni...
I: Jéé... Lámpa! xDD"
Tehát mindenen nevettünk...

Előadás után el is döntöttük, hogy még egy darabig a városban is együtt leszünk. Igaz, a csajok mentek haza a busszal/vonattal, de mi az Intersparnál a buszmegállóban megtaláltuk Krisztit, majd elkísértük hazáig. Ekkor is voltak röhögések, de ami igazán kellemes csalódás volt, az visszafele történt.
Akkor ugyanis Imikével beszélgettem, és tényleg határozottan javult a róla eddig kialakított kép bennem. Na, nem mintha eddig rühelltem volna, de nagyon zseni-típusnak tartottam, tipikus középsőgyerek-szindróma, meg ilyenek. Most viszont megláttam benne valamit, nem tudom, mi az, de annyi biztos, hogy innentől komolyabban tudom venni, és igazabb barátomnak tartom.

Kár, hogy - mivel 13 órát voltam a városban (!) - nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy jól megfogalmazzam ezt a mai, különös napot.

"A RATYI MINDEN MENNYISÉGBEN MEGTALÁLHATÓ."
[KEPSZLOKK K.FRUZSI - AZ ÉLETRŐL]

"ÍGY TELJESÜLJÖN MINDEN ÁGYAM..."
[KEPSZLOKK ÉN]