Az újév első próbája, bizony. Nem volt rossz, na, bár kicsit unalmas lett a végére, ráadásul Marci viszonylag korán le is lépett Vikihez.
Egyébként 5-én 0:59-kor írom ezt a bejegyzést, nem tudok aludni. A hátam mögött a karácsonyfa villódzik, csináltam egy kis hangulatvilágítást magamnak. És igen, a fát is le kéne szedni legkésőbb 6-án.
Most pedig ugrunk egyet az időben; utánam, Olvasó, és - ha nem is a Szadovaja 302/B-be, de - képzeljük magunkat egy panelházba ( "retorikailag nincs összefüggés" ), mondjuk 2-án. Laza utószilveszterezés szándékával összegyűltünk Bandinál, nem volt nagy buli, két pohár bort ittam meg. A beszélgetések viszont jók és érdekesek voltak.
Ha pedig egy napot lapozunk, 3-án próba után Bandi, Imi és én Gebéhez mentünk. Imi kivételével bashoztunk kicsit, Vilmossal, a körtepálinkával. Leálltunk persze egy idő után, mivel 1.) nem volt cél, hogy berúgjunk 2.) hárman túl gyorsan körbeérünk, ergo túl sűrűn iszunk.
Imivel beszélgettem egy jót, amíg a Jancsárnál el nem vált az utunk.
Valami irtózatos hülyeséget álmodtam, olyat, mint mostanában mindig: keszekuszát és nyomasztót.
Tegnap "púpos Skodát" (gy.k. régi Skoda teherautót) vezettem a 8-as elkerülőn, de úgy, hogy kanyarban majdnem nekimentem az oszlopnak, pirosnál alig tudtam időben megállni, tehát szarul, kapkodva vezettem. Egyébként nem értem, miért, de valahányszor azt álmodom, hogy vezetek, mindig rosszul csinálom.
Ma pedig ülök az autóban és visznek valahova, ahol nekem jó lesz. Ezt csak onnan tudom, hogy a srác - aki leginkább egy tanácsaadóra emlékeztetett - kedvesen mondja, hogy szerinte most a masszázst válasszam. (?) Voltak csinos nők, akik azt hittek, hogy őket stírölöm, és ezért kinevettek.
Radikális váltás: CS a seregélyesi suli udvarján. Az egyik CT-s ellenfél annyira szerette volna, hogy lelőjem, hogy a szájába dugta a fegyver csövét...
Ismét radikális váltás: sétálok a hídon a Nagyrét felett, kicsit rossz az idő. Narancslevet szorongatok, leteszem a földre, körülnézek. Ahogy visszafordulok, összezsugorodtam, a pohárnál alig vagyok nagyobb, a narancslémbe pedig egy cigicsikket dobott valaki. Előre fordultam, és egy részeg csöves hányt. Alig tudtam kikerülni, de közelített és le akart hányni...
Ekkor végre felébredtem.
Szószerint. Semmi gáz nem jön a vezetékeken, mindenki erről beszél napok óta. Az iwiw-üzenőfalán állítólag lehetett olvasni egy ilyet:
Nyakunkon a gazdasági világválság, de semmi gáz!
Találó. Szerintem Magyarországon nem kell annyira félni a gáz-helyzettől, mint pl. Szlovákiában vagy Bulgáriában, ahol tényleg éleződik a szituáció.
Annak örülök, hogy szombaton nem kell iskolába mennünk, csak annak nem, hogy mi az oka.
Olyan nap, amiről előre tudod, hogy nem lenne szabad ilyet engedni
Tudtam, hogy írunk történelemből; tudtam, hogy írunk matekból, amiből ráadásul éppenséggel bukásra álltam (azóta el is dőltem), csak egyet nem tudtam: rávenni magamat arra, hogy előrelátóan kicsit tanuljak is valamit. Így persze mindkét dolgozat gyenge lett, a matek egyben a félévi visszatapsolást is jelenti, és ismét megéreztem, hogy milyen rossz a saját bőrömben lenni. Elpöcköltem ezeket a motszkáló dolgokat, sicc inet.
"ÚGYHOGY HAGYJUK, AHOGY HAGYJUK RÉGEBBEN IS ELMÚLATTUK AZT AZ IDŐT VALAHOGY MINDIG ELVOLTUNK MAGUNKTÓL ELVONVA HÚZTUNK LÓLÁBUNKRA NYÚLCIPŐT..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
Történtek apró - de - jó dolgok is, mint például az énekóra (igen, ez így meglepő), amikor Juci és Kriszta egész órán neteztek, mellettük Imi és én ültünk; Imi, aki a Carmina Burana hallgatása közben zongorán belejátszott részleteket a műből úgy, hogy ofő észre sem vette. Ez önmagáért beszél.
Továbbá történt még, hogy "kioktattam" Jucit, mivel sztájliszt lettem egy szünet erejéig.
A vízipipám pedig meghalt. Délután búcsúztattam egy utolsó pipázással, ugyanis Sütitől szenet, Martintól pedig dohányt kaptam.
Az estéről még írok, kell írnom róla, de nem most. Most fáradt vagyok.
A volántársaságokkal már tényleg tele a tököm. 15.08-ra van kiírva a tatabányai busz. 14.57-kor indultam otthonról, direkt biciklivel, hogy biztos elérjem, és éppenhogy 200m-rel eltávolodtam a házunktól, amikor láttam a távolban a kanyarban fordulni a buszt 15.00-kor. Pontban. Rohadjon meg.
A Tóparti melletti csónakázó tóra mentünk orsolyázni korcsolyázni, és mivel nincs korim, Buzz-zal ketten használtuk az övét. Rendes volt tőle, hogy rendelkezésemre bocsátotta.
Barbival és a katonaként 20-án bevonuló Gerhard-dal jöttem a 10-es buszon. A sokmindenki már rég a jégen volt, mire odaértünk, aztán két órán keresztül csúszkáltunk, fagyoskodtunk, majdnem-elestünk (csak a kevésbé profik, ld. én), és a végén tényleg-elestünk - azaz elestem; fáj is a könyököm. 6 után beültünk Marximba forrócsokizni.
A hideg kiráz, ha arra gondolok, mennyire tébolyult útkeresésbe kezdtem (ez így nem igaz, az útkeresés időszakához értem), mennyi dolog bizonytalan a jövőt illetően, és kár, hogy az egyetlen vigasz és igazság, ami nyugtathat valamennyire az egy közhely, miszerint úgy még nem volt, hogy sehogy se lett volna. Persze, hogy valahogy mindig van, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az a valahogy.
Pedig most nem szabad megállni ilyen dolgok fölött elmélázva, sopánkodva, mivel többen vagyunk ebben a kritikus-bizonytalan állapotban, és jelenleg nekem kell erősnek és bátorítónak lennem. De hogy lehet vezér valaki, aki épp olyan megtört és bizonytalan, mint mindenki más?
El akarom olvasni a Könyv következő lapjait:
• Kriszta
• Gebe
• Imi
• én.
És még sok más emberét is, hogy kinek miként alakul a sorsa. Mindenkinek a legjobbat kívánom, akit szeretek és féltek (ugyanis vannak olyan emberek is, akiket nincs miért félteni, mert pályára álltak, pl. nővérem).
Ha az én kezemben lenne a távirányító, olyan önzetlenül adnék menedéket és megoldást mindenkinek*...
*kivéve Iminek, aki már megtalálta a "távirányító" "tulajdonosát", és bizonyos szempontból sokkal jobb neki, mint nekünk. :)
Tura csinált a blogrendszerbe képfeltöltést, így jóval egyszerűbb szerkeszteni a bejegyzésekhez csatolt pikturákat. ;) Lássunk ennek örömére négy t(r)ük(k)[r]ös felvételt. (Utómunka: Artweaver-ben auto-level, sajnos rájuk fért)
Seregélyes, te bájos temető,
az értelem temetője vagy.
Otthonom, melyet elhagyom, amint csak tudom.
Tanítottál, neveltél
gyakran megnevettettél
s e verssel köszönöm meg, hogy elengedsz.
Mert -ugye- elengedsz? Hisz' nem is tehetsz másképp
Egyetlen szépséged a lankás tájkép
melyet négy- vagy csak kétlábú
barmok néznek arcukon bárgyú
kifejezéstelen tekintettel.
Hát légy rám tekintettel.
Még szeretnélek, ha nem így alakul sorsod.
Részben sajnállak, hogy a hátadon hordod
a csőcseléket, akinek öntelt
vigyort rajzol arcán, és büszkeséggel tölt el
ha betör egy ablakot, széttör egy üveget
vagy a nyílt utcán aláz meg egy öreget.
Bűnös vagy. Mindezt miért hagyod?
Igaz, mit is tehetnél...
Rossz helyen, vagy inkább rossz korban
teremtél.
Ahogy mihaszna, pletykás öregeid mondják:
'Azelőtt minden más volt...'
Tiszta utcáid ápolt
házakat, udvarokat fűztek virágkoszorúba.
Határodban ízes szőlő termett.
Az árkokban játszott sok gyermek.
Lovak patái masszírozták hátad.
Friss hó volt a téli kabátod.
Mindez a múlté. Szebb napokat
látott arcod
most ugye tenyeredbe hajtod
a szégyen miatt?
Nyílj meg alattuk. Nyeld el őket,
a megszégyenítőket!
Újulj meg. Ültess virágot
oda, hol eddig gyom állott!
Legyél újra szép, friss, terebélyes
otthon, te bájos temető, Seregélyes!
Koránkelés, későnfekvés, második napja angol mondatokkal álmodtam, lemondtam róla, bizakodtam, mindezt napi x-szer váltogatva, de mégis mekkora megkönnyebbülés, hogy vége. Szinte biztos, hogy elbuktuk a vizsgát és vele a 25 ezer forintunkat, ám hatalmas tanulság ez - és nem győzöm hangsúlyozni, legalább vége, egy ideig nincs több stressz...
Fruzsi apuja (aki valami hihetetlenül jófej, amúgy) vitt minkett Pestre, Ponty u. 3, Hunfalvy János Kéttannyelvű Közgazdasági Szakközépiskola (megragadt a fejemben a név). A sztrádán 160-180 km/h között utaztunk, úgyhogy nem késtünk, és Iminek is van még hova fejlődnie - vagy inkább a Suzukinak az Opelhez... ;)
Az írásbeli még úgy - ahogy ment, de a levélírást elcsesztük, sokkal rövidebb leveleket írtunk, mint kellett volna. Krisztának ment a listening, nekem már az sem.
Nóri 12:15-re, Kriszta és Fruzsi 13:15-re volt "beidézve" szóbelire, Juci 14:15-kor én pedig 15:15-kor... Ebben külön bosszantó volt, hogy mivel Juci nem velünk jött, így csak miattam kellett Fruzsiéknak két órát (amiből egyébként a csúszás miatt persze három lett) várakozni.
Jucival beültünk a szabadidőnkben a Lánchíd Sörözőbe összefüstözni magunkat, inni egy kávét és megbeszélni, hogy márpedig sikerülni fog (Juci lelkesítő ötlete volt). Úgy is mentünk vissza, hogy mi átmegyünk ezen a vizsgán, mert hogy ne mennénk át. Később aztán egyedül maradtam és az idő múlásával már semmi versenydrukk, semmi izgalom nem maradt bennem, csak a méreg, hogy miért kell ennyit várnom, végignéznem, hogy mellettem mindenki megkönnyebbülhet, és a vizsga legutolsó csoportjával bemennem kínódni.
Nóri, Fruzsi, Kriszta, és mint utólag megtudtam, Juci is a könyv bemutatást kapta feladatul. Én meg mit? Magyar oktatási rendszer, vagy Magyarországon beszélt nyelvek, dialektusok... Timi tanárnő ezt nem is említette, mint lehetőséget, nyílván nem tudott róla, hogy ilyen is lehet.
És itt megálljt parancsolok, nem részletezem tovább, negyed 7-re értünk haza, este a próbateremben ittunk Gebe, Bandi és Barbi társaságában némi alkoholt, hogy jobb legyen.
Bérczesi mondta egyszer: "Nem érted, miért nem vagy boldog, megmondom neked. Azért, mert nem szeretsz szomorú lenni. Ha mindig csak boldog lennél, nem is tudnád, hogy boldog vagy."
Ha ebből indulunk ki, akkor hogy' lehet, hogy bár én szeretek szomorú lenni, mégsem vagyok boldog?
Találóskérdés rovatunkat olvasták.
Megvolt a tablófotózás, ami olyasmivel járt, mint hogy a fél, vagy - egy idő után inkább - a háromnegyed osztály hiányzott, mert a fodrász sminkes masszőr lelki tréner vagy akihez ment megszépülni (többnyire sikertelenül) akkor ért rá. (Főként lányokról van itt szó, ugye.)
Néhányan olyan elképesztően - kár szépíteni, mind a szót, mind az illetőt - rondán jelentek meg, hogy ámultan néztem: ezért nem volt délelőtt iskolában? Ezért fizetett a fodrászának?
Néha úgy érzem, a világ számottevő része és én nagyon eltávolodtunk egymástól...
"AZ ÉLET SZÉP, CSAK TE, VILÁG VAGY BETEG..." [KEPSZLOKK QUIMBY]
"DE MIT MONDJAK RÓLAD AMI ÚJ NEKED...?" [KEPSZLOKK BLABLA]
Halad a saját dalok felvétele - lassan, de halad.
Még valami. Már régóta meg akartam kérdezni az Olvasót, úgyhogy most megteszem: mit gondolsz, mire lehetne használni közel 250-300 darab sörösfület? Milyen dekoráció készíthető ilyesmiből? A legötletesebb kommentelő kap egy piros hangszórót valamit.
Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.
Legyen, hogy ne legyen,
legyen, hogy ne legyen -
mondjuk: Edit.
A csillagokat most a láthatatlan,
sárga kis csibék szemelgetik.
Talán hajnalodik, talán Budapest ég,
talán egy izzadt óriás-leány
arcán olvad a festék.
Kocsik zörögnek, redőnyök görögnek,
tengerek dörögnek, emberek áradnak.
Bosszant az a goromba ház a sarkon -
olyan, mint kisgyermek arcán az ótvar.
Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen pályaudvar,
ahová most érkeztem.
Nincsen málhám.
Valamit elfelejtettem - talán ha azt kitalálnám.
Egy: semmi.
Kettő: semmi.
Három: semmi.
Olyan szokatlan, mint ez a pályaudvar,
hogy egyáltalában nincsen semmi.
Tegnap este Kriszta meg én nekiálltunk Jani, a hőssel játszani. Durván nosztalgia, nagyon. :) Egészen a végéig jutottunk, de Draculával már nem bírtunk el, valamit elronthattam korábban.
És most morzsák: készek a tablóképek, hát, érdekesek. Talán még töltök is fel ide, ha nem leszek lusta beszkennelni.
4-es irodalom dolgozat.
Ment& Másképp problémák.
Szóval minden a szokásos, ilyesmi.
Van az a pont, amikor nem bírja az ember abbahagyni a nevetést. PéterMarcival kóruson megtaláltuk. Először Konrád feleselésén, később Fogi töketlenkedésén, majd az újonc gyereken - aki békésen szunyókált kórus ideje alatt - röhögtünk annyira, hogy folyt a könnyünk, fulladoztunk, énekelni persze emellett már nem igazán lehet.
Ha költő leszek, verset költök
Nem törődök semmi mással,
Sűrű csenddel, holdvilággal
azonos leszek, s szép ruhát öltök.
Ha költő leszek, lelket öntök
azokba, akikben nincsen,
Szív-formákat öntök ingyen,
A rút világra nyelvet öltök.
Ha költő leszek, biztos eltart
valaki, vagy legrosszabb esetben
eltartom majd magamat.
"Semmilyen szél nem jó annak,
ki nem tudja melyik kikötőbe tart."
mondják, és majd békén hagynak.
Néha nem értem a kutyámat, hogy lehet szemmel láthatóan olyan rossz kedve, hogy az embernek összeszorul a szíve, hacsak ránéz. És az is talány, hogy miért akkor sürög-forog körülöttem lelkesen, farkát csóválva, amikor bennem áll meg az élet, amikor belőlem fogy ki minden tartalék, nyílván különösebb ok nélkül.
Nem nekem találták ki a telet.
"SZÉP A TAVASZ, SZÉP A NYÁR IS, DE SZEBB AZ ŐSZ S LEGSZEBB A TÉL, ANNAK, KI TŰZHELYET, CSALÁDOT MÁR VÉGKÉPP MÁSOKNAK REMÉL." [KEPSZLOKK JÓZSEF ATTILA]
