Nevető hátsók Van az a pont, amikor nem bírja az ember abbahagyni a nevetést. PéterMarcival kóruson megtaláltuk. Először Konrád feleselésén, később Fogi töketlenkedésén, majd az újonc gyereken - aki békésen szunyókált kórus ideje alatt - röhögtünk annyira, hogy folyt a könnyünk, fulladoztunk, énekelni persze emellett már nem igazán lehet. |