Egyszerre

Van olyan - nem sokszor, de néha -, amikor úgy állnak a bábuk, hogy megállítanék egy percre mindent, sóhajtozva és gyönyörködve megnézném, milyen jó így a világ, majd amikor kigyönyörködtem magam, továbbengedném az időt. Majd ha később - akár évek múltán - össze is dőlne néhány kártyavár, pár figura el is mozdulna, mégis emlékeznék arra az apró, nem is kiemelkedő, de hétköznapi harmóniára, ami egyszer már tudom, hogy megadatott.
És ezzel a mostani helyzetre gondolok, amit ha tudják is páran, mi okozza bennem, nincsenek túl sokan ők sem. Nem kell egetrengető dolgokra gondolni, ráadásul van persze üröm az örömben, de ebben a megállított pillanatban ezzel nem foglalkozok. (Hozzáteszem, amúgy sem igazán)
Ilyenkor odamennék mindenkihez, ha jó, ha rossz, és csak annyit mondanék: így tovább!

Osztálykirándulás 2008 part I.

Mint a címben utaltam rá, idén 2x1 napos az osztálykirándulásunk (tehát nem ottalvós). Lényegében a dolog buli-részétől fosztottak meg minket ezzel, de bízzunk benne, hogy az őszi, prágai utazás kárpótol majd.
Első napon tehát a martonvásári Brunszvik-kastélyt látogattuk meg (javítsatok ki, ha rosszul írom), különös tekintettel a benne lévő Beethoven-múzeumra. A park gyönyörű, bánom, hogy nem vittem a Zenit-emet. (Juci Eos 100-asával fotóztam egyet, asszem)
A múzeum maga röhejesen parányi, össz-vissz három (azaz 3) szoba. Fura.
A kastély után beültünk egy fagyizóba, majd a 13 órás vonattal hazadöcögtünk.

Osztálykirándulás 2008 part II.

Reggel a 8.40-es isztiméri busszal kiutazott az osztály (azaz nagy része, mert sokan nem jöttek...) Guttamásiba, Misi bá' nyaralójához. A buszút eleve vicces volt, nem minden nap utazik egy osztály járatos buszon... Guttamásiban kisebb (25 perces) sétával kiértünk a házhoz, szép udvar, cseresznyefa, bokrok, nyugágy várt ránk. Előkészültünk a főzéshez (krumplipucolás - lányok, szeletelés - vegyesen), és délben elindultunk egy túrára. Többen húzták a szájukat, hogy miért kell mászkálni, eleinte én sem rajongtam az ötletért.

A víztározó mentén odaértünk a Nagy Kopaszhoz. Egy kisebb sziklásról van szó, amit nekünk - igen, jól sejted - meg kellett másznunk. Misi bá' előre küldött minket, majd mint kiderült, nem is jött fel. :) A lányok lúdbőröztek aggódtak, szidkozódtak, paráztak, amit részben megértek (nem úgy készültek, hogy hegyet mászunk), de voltak páran (Edina, DornyiBetti) akik élvezték, és én is jónak találtam ezt a nem épp hétköznapi hegymászást.
Kicsit később a Becsali csárda hűsében söröztünk, majd Szilveszter kivételével mi, srácok megmártóztunk a tóban.

A délután-este némi borozással, főzéssel és lazulással telt el.
Nekem személyszerint tetszett ez az osztálykirándulás.

Ottalvós próba

Délután Marximban lenyeltem egy sört. Ezzel a megalapozással kibuszoztam próbahelyre, ahol csak nagyvártatva jelent meg Bandi, Marci és Imi. (Gebe nem tudott ekkor még jönni) Összeraktunk egy új dalt, tisztára úgy kezdődik, mint az Örömóda. ;)
Este az Asolar (javítson ki valaki, ha rosszul írom) zsonglőrcsapat (tehát Gebéék) adtak egy tüzes pörformönszt a presszó udvarában, majd az utolsó buszról lebeszéltek a többiek... Így hát egyrészt hajnali 1-ig próbáltunk, másrészt telefonbetyárkodtunk pár ismerőst megszivatva Pannon szignállal (megalol).
Bandi, Gebe meg én kint is aludtunk. Jó buli volt.

Madarak-fuck napja

Bár eleinte úgy tűnt, az idő elmossa a tanulmányi versenyt, mégis szerencsénk volt és megrendezésre került ez az évente ismétlődő bohóckodás. Késve érkeztünk Krisztával, így egy szokatlanul kis létszámú, négy fős csoportot alakítottunk Buzz-zal és Szilveszterrel. A slusszpoén pedig: bringával vettünk részt a versenyen. Igazán nem volt nagy durranás az egész, természettel kapcsolatos feladatokat kellett megoldani.
Mint utólag megtudtuk, holtversenyben megnyertük a vetélkedőt.

EB-láz

Késő délután Datyóval, Attilával és Lacival bementünk Fehérvárra EB-meccset nézni, hideg sörrel. Műhely zárva volt (hagytunk üzenetet... :) ), így Marximban ültünk le. Kicsit később csatlakozott Era és Regi, majd még később (amikor már átmentünk a Peti söröző udvarába) Robi. A legtöbb gólról lemaradtunk amúgy.

A pánikbetegségről átfogóan

"A 13 testi és lelki tünet:

1. szívdobogásérzés, szapora szívverés
2. izzadás
3. remegés, reszketés
4. légszomj vagy nehézlégzés
5. torokszorítás – gombócérzés a torokban
6. mellkasi fájdalom vagy nyomásérzés
7. hányinger vagy hasi panaszok
8. szédülés, bizonytalanság-, ájulásérzés
9. Önmagának idegenként való megélése, az ismert környezet idegenségérzése
10. megőrüléstől való félelem
11. halálfélelem
12. zsibbadásérzés vagy érzéketlenség
13. kipirulás, hidegrázás

A pánikroham átélésekor kétségbeesve keresnek segítséget az emberek, halálfélelemtől űzve arra gondolnak, hogy szívroham végez velük, meg fognak fulladni vagy megőrülnek. Riadtan menekülnek mindenhonnan, ami a rohamra emlékezteti őket. A szorongás nem állandóan uralja őket, csak a roham ideje alatt lép fel, akkor viszont hevesen."

Ne ijedjetek meg.

EB-láz II.

Este bementünk az EB-sátorba megnézni a Csehország - Törökország (amúgy sorsdöntő) mérkőzést, melynek tétje az volt, melyik csapat jut tovább a legjobb nyolc közé. Mi a csehek mellett foglaltunk állást, sokkal szimpatikusabbak, mint az egyébként is rossz szomszéd hírében álló törökök. Aki látta, az tudja... Két gólos előnyt buktak el a fehérmezesek, és bár nem nekik szorítottam, be kell látni, a törökök hatalmas küzdelemmel fordították meg a meccset az utolsó percekben. Le a kalappal.

A nap, amikor...

• elaludtam, pedig fél 8-ra az érettségi miatt az iskolában kellett volna lennem. Ilyenre is csak én vagyok képes. (lol)
• Krisztával két narancsszörpöt is ittunk Möbiusban.
• délután voltunk egy igen hosszúra nyúlt és unalmas oktatáson a Sanminában. Idén a szigorú nő okított minket, de gyakorlatilag most is szájbarágta az egészet, eltéveszteni nehéz volt a feladatokat.
• este beestem háromnegyed órával a Hang-szín-tér évzáró koncertjére, ahol két számban doboltam: az egyik a Green Day Wake me up... c. dala, a másik előadóját nem tudom, de a címe Gone, és - hát hogyismondjam - nem éppen az én stílusom... Mindenesetre problémamentesen előadtuk mindkét darabot (legalábbis én nem hibáztam, de szerintem más sem). A Green Day-ben Timi is gitározott.
Így zárult a nap, amikor. Tartsanak velünk legközelebb is!

A szkennelésért Datyót illeti köszönet.
Képek Másfélről és
az osztálykirándulásról

A nap, amikor... II.

...minden máshogy történik, mint ahogy eltervezed. És most következzen egy többszörösen összetett, keszekusza, de egy mondat:

Kezdetben vala a terv, pontosabban az előírás, miszerint nékem délben kellett (mint mostmár tudjuk, volna) szóbeli érettségi vizsgát tennem, amiből a csekély kétórás csúszásnak köszönhetően ugyebár 12+2=14h lett (az Adatkeresés az interneten c. tételt fogtam ki, amelyről mondanom sem kell, hogy noha az egyik legprimitívebb tétel, át sem néztem, így - mint mindig - most is fejből kellett okosnak látszanom, több-kevesebb [értsd: 3-as vagy 4-es] sikerrel), és ekkor a felelésem előtt és alatt visszafojtott nevetések okozta feszültség levezetésére muszáj voltam Marximban egy jég hideg Dreher-t magamhoz láncolni, e folyamat közben pedig Bandival (és Anitával) találkoztam, aki(k) mellékes információként közölték velem, hogy 4-kor próbál a zenekar, amiről a legfinomabb kifejezéssel élve gőzöm nem volt - hát még Iminek mennyi lehetett -, ennek okán villámosdit játszottam és egy óra alatt megtettem a belváros-Budai-Maroshegy távot, félig kerékpáron, félig tömegközlekedésen; próbán ottvolt a sokmindenki, akiket Mr. Gebe (aki a széke alapján direktor) egytől egyig meghívott hozzájuk szalonnasütésre. (És ezzel lezárult az első mondat, indul a második, ami egyben az utolsó.)

Miután Gebe meggyőzött róla, hogy e napon már nem fog égi áldás hullani, nem kértem tőle pulóvert, és így indultam el, hogy kijussak a Sanminához (ugyanis kimentem Kriszta elé), ahova a 27-es busszal akartam eljutni (amire én hülye még vártam is egy jó fél órát, és ekkor kezdett el esni az eső). (Tényleg hazudtam, két mondatnál is több lesz).
Szóval ez a busz a Visteonhoz visz, amiről nem tudtam, mi az, úgyhogy gondoltam nem szállok le a Sanmina III. portánál (a buszon egyébként harapni lehetett a szürkeséget, unottságot, fásultságot, ami jobban áradt a szalagmunkához igyekvő emberekből, mint a pálinkaszag) és egyéletemegyhalálom meglátjuk, mi a végállomás, esetleg pont ez a busz lehetett volna az, amire emlékszem, hogy tavalyelőtt felment a Sanmina III. portához, majd megfordult és a tényleges végállomás (a Tesco porta érintésével) a Sanmina Teherporta volt. Ennek reményében igen váratlanul érintett, hogy a sokat emlegetett III. porta után a Visteon cég épülete tűnt fel (utólag nem értem, mi volt ezen olyan meglepő, és hogy miféle csodában hittem, hogy majd a teherportán letesz a busz és nem kell közel 10 percet sétálnom az esőben), amelynél tovább már nem mertem fennmaradni a buszon, és csak kicsit motoszkált bennem a gondolat, hogy ha leszállok (vállalva az elázást) és mégis két percre rá mellettem megy el a busz, ami mégis a teherportához visz - na hogy akkor mit szóltam volna. De hál'istennek ekkora szívást már az égiek sem okéznak le, a busz eltűnt szőrén szálán - biztos van valami ésszerű magyarázat, miért nem láttam visszafele jönni.

Krisztával tehát esernyő alatt, gyalogolva, biciklit tolva sétáltunk, és már az OMW-nél jártunk, amikor leszakadt az ég. Amikor már láttam, hogy reménytelen szárazon maradnom, némi szingin in dö réjn beütéssel ugrabugráltam a patakká változott Budai úton...

Délelőtt: 8 óra munka a Sanminában.
Délután: foci az MTH-n Datyóékkal. Füves pályán játszottunk, a második körben én voltam a kapus (két csapat ment egy kapura, független kapussal), egészen belejöttem.
Este: Attilával és Datyóval megnéztük a Portugál - Német meccset. Úgy tűnik idén, hogy akinek szurkolok, az kikap. Egyébként véleményem szerint nem a Németek nyerték meg, hanem a Portugálok veszítették el ezt a találkozót...

Rémálom

Ijesztő álmom volt: Datyó megölte KisDórit. Mindezt pár forintért, mert úgy gondolta, sok pénz van nála - de tévedett. A legfélelmetesebb az emberek viselkedése volt: ugyan teljesen egyértelmű volt, hogy nem természetes halállal ért véget Dóri élete, mégsem kereste senki sem a gyilkost. Egy nagy teremben ültünk sokan, mindenki gyászolt, Datyó pedig mosolygott rám, hogy el ne mondjam, amit tudok...
A végén az a pulcsi, amiben meghalt Dóri, rajtam volt. A nyakánál pár vérfolt még megmaradt, amikor levetettem, Kriszta észre is vette, de annyival elintézte a dolgot, hogy van valami barnás, véres folt a pulcsid nyakán... na, mindegy.

Plakáting

Túlóráztunk egyet délután Sanminában, Kriszta is, Kátai Adri is, én is, meg egy-két srác, akivel a héten együtt dolgoztam (pl. Máté). Gyorsan telt az idő, Attila is ott volt (Melinda fia, akivel a héten együtt dolgoztam, de a srácot már a Tesco-s év során megismertem), szóval kellemes volt ez a nyolc óra.

A Hollandok kiestek... Ilyen nincs. Szurkoltam a Cseheknek - a törökök nyertek; a portugáloknak, a németek nyertek; a horvátoknak, a törökök megint vitték a pálmát, és hogy még a hollandok... a hollandok is kiestek... :P

Este Pepénél volt egy kis grillezés-pókerezés, de mivel fáradtak voltunk, negyed 1-kor eljöttünk Krisztával. Útközben leszedtünk három Volt fesztiválos, három Balaton Sound-os és egy Szigetes plakátot... Lol. :D
Az Erzsébet úti Coop-nál a zsaruk is megállítottak egy pillanatra minket, mondván ugye nem kiragasztani megyünk. Höhö. :)

Költségvetés - költségaratás

Délutános vagyok ezen a héten. A társaság ugyanaz, kiegészülve Attilával (Melinda fia, igen). Vele és a 25 éves Mátéval kifejezetten jó csapatot alkotunk, nem csak munka, hanem hangulat tekintetében is.
Ma csináltam egy hülyeséget, a szedő alapján 21 dobozt tettem egy raklapra, amiből egy kb. 3,5- 4 méter magas torony kerekedett. Mint megtudtam, ilyen helyzetben kivételt tehet az ember és szedheti két raklapra a csomagokat. (Egyébként Attila le is borította ezt a stócot, mert poénból túl gyorsan húzta a békát... Szerencsére nem lett baj belőle... :) )
Nap végén nem kaptunk aláírást, mondván majd a hét végén, egyben elintézzük. Nem vagyok rosszindulatú, de gyanakszom. Ha nem írják alá ezt a hetemet hétvégén, akkor nem kapok fizetést, az pedig nem fekszik, hogy egy hétig ingyen dolgozok itt.
Erősködjek addig, míg minden nap végén aláírják? Az lesz, basszákmeg.

Mire költöm idén a keresetem?-lista
• egy mobiltelefon a mostani, igencsak megromlott állapotú helyett (16.000 HUF, remélem még akciós lesz, amikor meglesz a pénzem.)
• a zenekar stúdiófelvétele (~20.000 HUF, min.)
• *Öszödfeszt és a saját lemez balatoni felvétele (~15.000 HUF, együtt, remélem)
• teleobjektív a Zenitre (igen, létezik, csak ritka) (7000-15.000 HUF, típustól függ)
Ennyi pénzem nem lesz természetesen, sajnos, úgyhogy majd be kell osztani, hogy mikor mit engedhetek meg magamnak.

*az Öszödfesztről hamarosan írok. ;)

Míg én lassan elindulok a munkába...

...addig (a szintén dolgozó Imi kivételével) a zenekar Agárdon pancsol. Kellemes délutánt!

Ment& Másképp - Szabad Művelődés Háza live

Miután Möbiusban ittam egy szörpöt Krisztával, a megbeszélt 4 órai találkozóra is precízen érkeztem a próbahelyre. Bandi, Kriszta meg én fél 6 körül biciklivel elindultunk, McKaja és Teszkó (sörszerzés) után a Szabad Művelődés Háza előtt egyesült a zenekar. Némi pakolászás és egy egész jó hangbeállás után pihenő, majd kezdődhetett a koncert.

Egész sokan eljöttek, leültek a székekre, figyeltek, amikor tudták, hogy kezdünk. Marci tehát rázendített a Fehér képekre, és kb. 10 másodperc elteltével páran (Szalciék, meg egyéb csajok) berohantak középre táncolni (a narancssárga hangulatvilágítás miatt alig láttam a közönségből valamit). Én (de szerintem a többiek és még talán a közönség nevében is mondhatom) fergetegesen jól éreztem magam. A végén nagyot dobott a hangulaton a Jáccó-Orkán-Buszpályaudvar hármas.

Egydal

Ennyi hiányzik a nyárra tervezett saját kiadású lemezről. Az utóbbi két napban befejeztem az összes félkész, vagy nem tisztázott struktúrájú dalt. A hiányzó darab szövegének részei már készen vannak, már csak a zene és az összeállított szöveg van hátra.

EB-láz III.

Végül mégsem mentem fel Datyóékkal Pestre, hanem a fehérvári sörsátorban néztem a meccset Krisztával, Timivel, Zsidóval, Misivel és Tomival. Kriszta megmondta, hogy a spanyolok fognak nyerni, és tényleg úgy lett. A helyzet komikuma, hogy ezt az utóbbi kb. öt-hat meccsnél eljátszotta, és egyszer sem tévedett... :D