A nap, amikor... II.

...minden máshogy történik, mint ahogy eltervezed. És most következzen egy többszörösen összetett, keszekusza, de egy mondat:

Kezdetben vala a terv, pontosabban az előírás, miszerint nékem délben kellett (mint mostmár tudjuk, volna) szóbeli érettségi vizsgát tennem, amiből a csekély kétórás csúszásnak köszönhetően ugyebár 12+2=14h lett (az Adatkeresés az interneten c. tételt fogtam ki, amelyről mondanom sem kell, hogy noha az egyik legprimitívebb tétel, át sem néztem, így - mint mindig - most is fejből kellett okosnak látszanom, több-kevesebb [értsd: 3-as vagy 4-es] sikerrel), és ekkor a felelésem előtt és alatt visszafojtott nevetések okozta feszültség levezetésére muszáj voltam Marximban egy jég hideg Dreher-t magamhoz láncolni, e folyamat közben pedig Bandival (és Anitával) találkoztam, aki(k) mellékes információként közölték velem, hogy 4-kor próbál a zenekar, amiről a legfinomabb kifejezéssel élve gőzöm nem volt - hát még Iminek mennyi lehetett -, ennek okán villámosdit játszottam és egy óra alatt megtettem a belváros-Budai-Maroshegy távot, félig kerékpáron, félig tömegközlekedésen; próbán ottvolt a sokmindenki, akiket Mr. Gebe (aki a széke alapján direktor) egytől egyig meghívott hozzájuk szalonnasütésre. (És ezzel lezárult az első mondat, indul a második, ami egyben az utolsó.)

Miután Gebe meggyőzött róla, hogy e napon már nem fog égi áldás hullani, nem kértem tőle pulóvert, és így indultam el, hogy kijussak a Sanminához (ugyanis kimentem Kriszta elé), ahova a 27-es busszal akartam eljutni (amire én hülye még vártam is egy jó fél órát, és ekkor kezdett el esni az eső). (Tényleg hazudtam, két mondatnál is több lesz).
Szóval ez a busz a Visteonhoz visz, amiről nem tudtam, mi az, úgyhogy gondoltam nem szállok le a Sanmina III. portánál (a buszon egyébként harapni lehetett a szürkeséget, unottságot, fásultságot, ami jobban áradt a szalagmunkához igyekvő emberekből, mint a pálinkaszag) és egyéletemegyhalálom meglátjuk, mi a végállomás, esetleg pont ez a busz lehetett volna az, amire emlékszem, hogy tavalyelőtt felment a Sanmina III. portához, majd megfordult és a tényleges végállomás (a Tesco porta érintésével) a Sanmina Teherporta volt. Ennek reményében igen váratlanul érintett, hogy a sokat emlegetett III. porta után a Visteon cég épülete tűnt fel (utólag nem értem, mi volt ezen olyan meglepő, és hogy miféle csodában hittem, hogy majd a teherportán letesz a busz és nem kell közel 10 percet sétálnom az esőben), amelynél tovább már nem mertem fennmaradni a buszon, és csak kicsit motoszkált bennem a gondolat, hogy ha leszállok (vállalva az elázást) és mégis két percre rá mellettem megy el a busz, ami mégis a teherportához visz - na hogy akkor mit szóltam volna. De hál'istennek ekkora szívást már az égiek sem okéznak le, a busz eltűnt szőrén szálán - biztos van valami ésszerű magyarázat, miért nem láttam visszafele jönni.

Krisztával tehát esernyő alatt, gyalogolva, biciklit tolva sétáltunk, és már az OMW-nél jártunk, amikor leszakadt az ég. Amikor már láttam, hogy reménytelen szárazon maradnom, némi szingin in dö réjn beütéssel ugrabugráltam a patakká változott Budai úton...