DEPRESSZIÓ koncert - Budapest, PeCsa (egyedül!)

Reggel egyértelművé vált, hogy Éva nem jöhet a koncertre. Megpróbáltam még Annát beszervezni, délután háromeld 4-ig függőben volt a dolog, de ő sem jött végül. Így egyedül vágtam neki a pesti éjszakának. A negyed 5-ös sárosdival bedöcögtem, 17:30-kor vonatindulás, és go.
(Érdemes megjegyeznem, hogy Kriszti mennyire féltett. Hiába, hogy viccelődünk egymással, hogy hülyéskedünk - ilyenkor kiderül (és mondta is), hogy BARÁTok vagyunk. Jó érzés.
P: Ha Ádámmal leszel, ne agyalj rajtam.
K: Persze, az egyetlen barátom felmegy Pestre egyedül, és ne aggódjak...

A vonat csupán két-három percet késett. 2-es metróval utaztam a Keleti pályaudvarig, ahol... meg voltam lőve. Fogalmam sem volt, merre induljak, ezért megkérdeztem egy manust, aki a 20-as, 30-as buszokat javasolta a Hősök teréig. Épp buszindulás előtt értem oda, és - én naív - azt hittem, hogy - akárcsak Fehérváron - lehet venni jegyet a buszon. Felszállok. Állok a sofőr mellett, üvegfal köztünk, és nem vesz rólam tudomást. Meglepett a szituáció... Nézett minden felé, de hogy ott áll valaki, látni, hogy kérdezne valamit, az nem érdekelte. Oké. Leszálltam. Elindultam gyalog a Thököly úton (ha jól írom), szerencsére jó irányba. Egy nő nagyon segítőkész volt, elirányított a Hősök terére. A Dózsa György úton mentem végig. Egy jó megérzéssel pont a megfelelő úton fordultam el, csak az elágazásnál tévesztettem. Amikor jöttek szembe velem a Depresszió-pólós emberek, sarkon fordultam. xD Becsatlakoztam egy társasághoz, amíg a PeCsához értünk, de nem voltunk egymásnak szimpatikusak, úgyhogy nem eröltettem a dolgot utána.

Benne voltam az első 1000 érkezőben, és kaptam CD-t! :)
Ruhatár 200 ruppó. Hoppá. Kicsit szívenütött, de hamar beszereztem egy Borsodit, és mentem a Csakazértis utolsó pár számára. Egészen kellemes volt hallgatni.
Na, ugyanez már nem volt igaz a Hordára. Tulajdonképpen ekkor intéztem el minden apróságot: még egy sör, vécé, körbenézelődés, _stírölés_, a mobilom betettem a táskámba, satöbbi. Ezen tevékenységek időtartamán is túltett a Horda, úgyhogy muszáj voltam leülni és sört kortyolva hallgatni.

Azonban valahogy csak végeszakadt, és jött a Depresszió. Azaz sokáig nemjött, hagyták a közönséget gerjedni. A harmadik Dep-resz-szió skandálás után Mi-a-fasz van?!-ra váltott a keménymag... xD Elég szar helyet fogtam, bár elől voltam, de nálam magasabb srácok álltak előttem, és csak pár csaj jobbra tőlem. Egészen pontosan négy.
Valahogy sikerült elkezdeniük, természetesen a Még1xrel... xDD Egyszerűen leírhatatlan. A robbanáspont, amikor az emberből felszabadul a feszültség, minden szart kiad magából, és ugrál, minél magasabbra, meg látja, hogy körülötte mindenki ezt teszi; ordítja a szöveget, lök, rúg, lökik, rúgják, rázza a fejét... Hát, szóval na.
A második szám az Én azt üvöltöm volt. Olajként a tűzre. Attól a négy csajtól végül elkavarodtam, és jópár számmal később valahogy egy másik "lánycsoporthoz" keveredtem. Egyiküket az előtte álló hátrébb lökte, pontosan belém. Reflexből megkapaszkodtam benne, hátranézett egy széles mosollyal, aztán smároltunk. :) Innentől fogtam a derekát és védtem. Kicsivel később látom ám, hogy a barátnőjével smárol. Hopp! :) Utána újra velem. Jópofa volt, hogy csók közben az orrunkon kapkodtunk a levegőt, hogy kipihenjük az ugrálás fáradalmait.
Egyszer mondott valamit a barátnőjének, és eltűntek. Hopp-hopp. Nem is láttam már többet.

Míg vele voltam (a nevét amúgy nem tudom, sőt, nem is beszéltünk egymással, mert úgysem értettük volna), hátrébb sodródtam, ahol már nem volt pogo, csak ugrálás és headbang. Alig kaptam levegőt, nem hagytak időt kipihenni a számokat. Külön kiemelem a Hagyjatok bíznit, amit a Közeli helyeken után játszottak, és baszott nagyot tomboltam rá. (mármint a Hagyjatok bízni-re)
Összefoglalásképp: őszinte mondom, nem is tudom, voltam-e már ilyen jó koncerten! Feriék nagyon odatettek mindenkinek.
Amikre emlékszem, a sorrend nem biztos: Még1x, Én azt üvöltöm, Néha, Minden reggel, A mi forradalmunk, Legyen idegen, Az ébredés útján, Rajtad áll, A véred, Közeli helyeken, Hagyjatok bízni, Mindig, mindent, Egy életen át, Lásd (amit neked szántak), Nem akarok elszakadni
És - a kecskemétihez hasonlóan - itt is kihagyták a Sokkold a rendszert!-t, hiába kiabáltuk többen is.

A pólómból szó szerint csavarni lehetett a vizet koncert után-.
Miután kiszedtem a cuccaim a ruhatárból, kint felhívtam Krisztit. Akkor még Ádámmal ment haza, utána visszahívott kb. 10 percre, majd én hívtam fel (mert több a pénz a kártyámon), és eddigi leghosszabb kimenő hívásomat produkálva 1 óra huszonvalamennyi percet beszélgettünk - amiután még felhívott 10 percre.

Ezután eszembejutott, hogy hiba csúszhatott a számításomba: mivan, ha nincs éjjel metró? El is mentem a Keletihez, és valóban: az első 4.36-kor megy a Délibe. Ekkor volt 2 óra 2 perc. Mivel nem igazán tehettem mást, azon buszmegállóban vártam ki az időt, amiből felszálltam a buszra, ahonnan - le is szálltam. Taxira nagy valószínűséggel nem lett volna pénzem, és meg sem kérdeztem, mennyiért vinne el a Délibe. Kétszer 10 percet aludtam a megálló ülésén (komfort...), a mobilomat szigorúan beállítva, hogy keltsen, mert bár meglepetésemre teljes nyugalom uralta az utcákat, nem akartam hosszabb időre elaludni. Hol fáztam, hol nem, időszakosan váltakozott ez.

Persze még a metró sem jött teljesen össze - mivel felújítás miatt hétvégén (és hétköznap 19.30 után, de ez engem nem érintett) metrópótló buszok vannak-. Hát mentem azzal. Blicceltem. Ha nem tévedek, az Astoria-nál a kodályos, végzős Misi szállt fel a barátnőjével, de először nem vett észre, utána pedig én játszottam azt, hogy nem vettem észre. Hö.
A Délinél egy jódarabig mögöttem jött, majd én mentem jegyet venni a jegyautomatánál. Fáradt voltam, és utálom is az ilyesfajta szarságokat, de egy csöves önként, szó nélkül segített! Ha nekem kellett volna rájönnöm mindenre, lekéstem volna az 5-ös vonatot...
Így azonban pont elértem, és láttam is Mihályt és nőjét az egyik kocsiban. Amelyikben én ültem, Depresszió-koncertről hazautazó csajok is voltak.
Majdnem elaludtam a leszállást.
Itthon meg észrevettem, hogy egy szinte teljes lábnyom van a bal farmerszáramon. Lol...