Érettségi - Kisgyón

Az utóbbi időben nem töltöttem sok időt internetközelben, a természetben viszont annál többet.
Éppen ezért nem írtam eddig egy árva szót sem az érettségiről, pedig pont egy hete már megírtuk a magyart, amit a matek, a töri majd az angol követett. Meglepő, de nehezebbre számítottam. Izgalomnak, stressznek nyoma sem volt bennem.
• magyaron érvelős fogalmazást írtam, a régi könyvek (pl. Jókai) mai nyelvre történő átírása ellen érveltem.
• matekon az utolsó pár feladatba nem kezdtem bele, amikor rájöttem, hogy a hármasért sokat kéne kepeszteni, a hőn áhított kettes pedig így is megvan.
• a töri nehezebb volt, mint vártuk. A tanáraink is megerősítettek minket abban, hogy ennél könnyebb szokott lenni az érettségi feladatsor. A második ipari forradalom, tatárjárás és mai magyarországi választási rendszer témakörökről írtam az esszéket.
• angolon egy-egy nehezebb feladattól eltekintve nem szakadtunk meg.
• a büfénél megvártuk egymást, így az érettségi után hol Marximban, hol Möbiusban megittunk egy-egy sört.

Imi időközben egy gyönyörűszép Cort GB-75 típusú basszusgitár boldog tulajdonosa lett. :)

Péntek-szombat-vasárnap Kisgyónban pihentünk a vasváris tanárainkhoz kilátogatva. Buzz simsonnal akart eljutni a helyszínig, ami majdnem sikerült neki (Mecsérnél lerohadt, 30 kiló cuccal megpakolva várt rá egy szép kis séta).
Első éjjelen - némi sörözés után - részt vettünk az éjszakai túrán, sőt a vasváris lányok ijesztegetésében is - bár csak Szabi volt sikeres. Szombaton a nagytúra egyharmadánál az ebédkészítőkkel visszajöttünk, ám a kirándulás első része is izgalmasnak bizonyult a rögtönzött ösvénytaposással és visszafogott barlangászással.
Este jött Kriszta, a tábortűznél autentikus dalok mellett elfogyott a software (két üveg "minőségi" Dankó vörösbor) és a hardware (a szállásunk hűtőjében talált szilvapálinka) is.
A hazaút fárasztó és egyben üdítő volt. Jövőre is jövünk.

Krisztával ma végigsétáltuk a fél várost ilyen-olyan apróságok miatt, Möbiusban találkoztunk Marcival meg egy lánnyal, akinek A-val kezdődött a neve, de az Anetteket, Andikat mindig keverem. Végül a Halesz parkban egy nyugágyszerű hintán ledőltünk és mintha csak fotoszintetizálni akartunk volna, szívtuk magunkba a napsütést.