Ballag Márk, a vén diák Bár tegnap este valamiért 38,6°-os lázam lett (Krisztának 38 kereken), és a ma reggelt is 37,2-vel kezdtem (e percekben is ennyi a hőm), a ballagásom kötelezett, nem maradhattam el. A fehérvári szokásoknak megfelelően a központi búcsúzással kezdtünk, hajnali 9-kor, aminek egy jelentős részét Jucival egy közeli kávézóban töltöttük. Az iskolánkba visszérve eljött az utolsó osztályfőnöki óra ideje; ha belegondolunk, tényleg nehéz ésszel felérni, hogy mi is történik most, mert változik valami, nagyon is változik, és nem könnyű itthagyni négy évet, és nem könnyű külön utakra lépni, és a többi.
A giccs, a tizenkettő-egy-tucat búcsúbeszédek azonban elbagatelizálják a mi ballagásunkat - éppúgy, ahogy az összes előző és utánunk következő évfolyamét. Ha ügyesek vagyunk - márpedig hogyne volnánk azok -, akkor megtaláljuk magunkat és a ránk vonatkozó lényeget ebben a feltupírozott, uniform, műkönnyekkel átitatott ballagási hajcihőben.
Pl. Éva belecsempészett egy papírlapot a Ballagás c. ajándékkönyvembe:
" "Lassan vége lesz és te itt maradsz velem a világ végén."
Azért jó volt ez a négy év, ugye Márk?. " |