Hangfoglalás + CTF

Voltunk hangot foglalni, ami annyit takar, hogy Szabival, Sörös Danival meg két ismerősükkel eltömegközlekedtünk (MÁV, metró) a SYMA csarnokba, ahol ingyenes hangszerkiállításon vettünk részt. A hangszerek többségét ki lehetett próbálni, így néhány jazzgitárt, hammondot és padlóeffektet örömmel leteszteltem én is.

CTF-re már csak Szabival ketten maradtunk, így mi a metróról a Deák téren szálltunk le, onnan sétáltunk el a Vörösmarty térre. Nem sokkal később gyülekeztek az emberek, sőt a zászlók is megérkeztek, na és Fehérvárról is akadtak ismerősök (LakiPetiék). Körülbelül 500-600 játékos jött el, a múlt heti akcióval szemben azonban magasabb volt az átlagéletkor és a játék iránti elhivatottság (tehát nem [csak] sörözni jött a nép, meg nem a csürhebanda képviseltette magát).
Az első fél óra a terep felfedezésével telt el, később azonban szervezett támadásokat tudtunk indítani a zászlóra, és bár több alkalommal sikerült elhozni, mindig időben visszaszerezték a piros védők, így nem kaptunk pontot. Külön poén, hogy Szabival ugyanazt a zászlót támadtuk, mégis másfél órán keresztül elkerültük egymást, én azt hittem, hogy visszament védőnek. Volt, hogy - Laki szerint - 5 méterre voltunk egymástól... Lol.
Végül - nagy meglepetésünkre - 1:0 arányban nyertünk, mivel az utolsó 5-10 percben a másik zászlót (tehát nem azt, amit mi támadtunk) el tudták hozni a csapattársak.
A Déli pályaudvarra gyalog jutottunk vissza, majd egy pihentető vonatúttal hazaértünk.