Depresszió koncert - Veszprém, Eszpresszó

Ádámmal a 17.05-ös veszprémivel mentünk, az úton a fehérvári iskolaösszevonásról, konkrétan az I. István - Hunyadi problémáról beszélgettünk. 17.58 körül már le is szálltunk a veszprémi buszpályaudvarnál, és megkezdtük a hozott gyümölcsös kevert szeszesitalokat. :) Elindultunk találomra valamerre. Mint kiderült, nem találtuk el a helyes irányt. Amikor már elég kevés ember jött szembe velünk, az gyanús volt, és végülis egy fiatal nőt kérdeztünk meg. Nagyon segítőkész volt, visszagyalogoltunk vele a centrumig, onnan pedig helyes útra terelt minket, és pillanatok alatt odataláltunk. Még fél 7 körül lehetett, és felmentünk az Eszpresszó bejárata feletti tetőtér félére. Itt ittunk tovább, közben beszélgettünk a kapcsolatokról.

Néha-néha csatlakozott hozzánk pár csoport, az egyiktől például vettünk két jegyet egy-egy ezresért, mert nekik már nem kellett, mi meg spóroltunk fejenként egy 500-ast. Ahogy várható volt, piával (üveggel, stb.-vel) nem lehetett bemenni, így visszamentünk fel, és benyakaltuk, ami még maradt. Ekkor csatlakozott hozzánk egy csaj, aki hubit szorongatott a kezében. Gyakorlott ivó lehetett, Ádám pedig mondta neki, hogy talán nem kéne többet innia. A csaj nem hallgatott rá... biztos jobban tudja, mi csak jót akartunk.

Fél 9 körül bementünk. Ádám osztálytársa, Ricsi már ott volt, meg a két idegen arc is. Letettük a kabátot, meg ilyen apróságok, aztán az előzenekar végével menyomultunk, és egész jó helyet fogtunk.
Meglepően hamar kezdett is a Depresszió, már 21h-kor.

Erősen kezdték (Lásd (amit neked szántak)), én villámgyorsan el is szakadtam Ádáméktól, előrekeveredtem. Meglepődtem, hogy eleinte elől semmi pogó nem volt. Maga a nézőtér borzasztó kicsi volt, és faltól falig álltak zsúfoltan a népek. Kevés klasszikust játszottak, például a Még1x-t nagyon hiányoltam, voltak azonban olyan finomságok, mint Messiás! Úgy 40-45 perc után teljesen kitikkadtam, a bőröm is teljesen száraz volt, úgyhogy kimentem kicsit, és Ádámék is kint voltak. Pihentünk.
10-kor Feri be is mondta, hogy Köszönjük, ez volt a Depresszió, amit persze senki sem hagyott annyiban, és visszatapsoltuk a bandát. A második (és egyben utolsó) ráadásszámra be kellett mennem, ugyanis az a Sokkold a rendszert! volt! Hoppá, mi? Az egész nézőtér pogózott! x) És eljött a MÉSZÁRLÁS ideje... x) Ha semmi más nem lett volna, csak azért a 20 másodpercért megérte volna eljönni. Nagyot nőttek a szememben, hogy újra volt Sokkold.

"HÜLYÉKÉRT NEM ÁLLOK SORBA
EZ NEM A LELKEM SORSA
ÉPÍTEK INKÁBB, NEM ROMBOLOK
A VÉR ÍZÉRE NEM VÁGYOM
EZ EGY ÚJ RENDSZER, ITT MINDENKI BOLDOG
CSAK ELÉG SZARUL MENNEK A DOLGOK
ROSSZ ESZMÉKÉRT VÉREDET ONTOD
PUSZTÍSD EL VELEM A FRONTOT!
SOKKOLD A RENDSZERT!"
[KEPSZLOKK DEPRESSZIÓ]

Ádám megszerezte az egyik közönségbe dobott dobverőt. :D Durva. Leszedtük az ajtó mellett felragasztott plakátot is, szóval nem sokat szöszmötöltünk... xD Ádám a plakátot, Ricsi és én meg a jegyet írattuk alá, mind a négyük aláírását bezsebeltük. :)
Pihentünk a rockdiszkó ideje alatt, amiben a depisek elég aktívan résztvettek. Annyira, hogy Hartmann Ádám és Dávid, a dobos szépen be is piáltak... Dávid a kamerának pózolt. xD Mostmár legalább tudom, honnan vannak az olyan felvételek, mint ami a szülinapi DepiDVD-n láthatóak... Nagyon laza a srác tintásan... :)

Voltunk McDrive-nál (Ricsi vett sajtburgereket), majd még az Eszpresszóban punnyadtunk kicsit. Kerestünk kocsmát, de nem volt értelmesnek látszó hely nyitva.
Nem írtam még, hogy valamikor éjfél előtt megjelent a Jäger-csoport. Nem tudni, kik voltak és honnan jöttek, de megjelent sok-sok tetőtől talpig Jägermeisterbe öltözött fiatal lány, és egy ügyességi feladat helyes megfejtéséért cserébe lehetett kapni Jäger-es sálat, meg egy kémcsőben magát a nedűt... :) Én nem tudtam kirakni a cseles kockát, de kaptam sálat és italt is.

2 óra után kocsival Fehérvárra utaztunk. Nem voltam túl nyugodt, mert a srác, aki vezetett, ivott az este folyamán. Lassan ment, és végülis nem lett semmi baj, de nem voltam túl higgadt.
3-tól fél 6-ig Ádámnál voltam, végig beszélgettünk különböző dolgokról.
Az 5.30-ason meg majdnem elaludtam a leszállást. Nem lett volna jó Szőlőhegyen, vagy Szabadegyházán ébredni.