Olyan csak olyan

Olyan egy nap volt a mai, amibe belefért az érezhető - és életnyi hosszúságúnak tűnő - jó és rossz pillanatok java, kezdve azzal, hogy reggel megint, sokadszorra is feladtam, majd Kriszta (meg Juci meg Imi) valamennyire megvígasztaltak - bár erről ők valószínűleg nem is tudtak, észre se vették.
Most ezt nézem.
Mamát tegnap műtötték, hál'Istennek minden rendben ment. Az viszont durva, hogy a - nem vicc - 666-os kórteremben fekszik.

Délután volt pár óra, amíg teljesen egyedül voltam itthon, kimentem a folyosó végére (az ablakom elé) dohányozni, és rámzuhant az egyedüllét. Konkrétan az, hogy a vaksötétség uralta az udvart, a szél fújta a fákat, de még a kerítést is, én pedig nemes egyszerűséggel fáztam.
Az övemre pedig tegnap próbateremben ráapplikáltam egy windows-billentyűt, úgyhogy mostmár hivatalosan is windows alatt futok, ha lefagyok, az emiatt van...

"ÚGY CSINÁLNI VÉGIG
HOGY SOHA NE TUDJA MEG
SOHA NE TUDJA MEG
AZ, AKIÉRT TESZED..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]