Penta-skizofrénia 7140

A címben a mai próba torzszülöttjére, egy beteg, elborult új dalra utalok.
Előtte azonban megállapítom, hogy Gebe sajnos ma sem tudott eljönni próbálni, mivel Marximban dolgozik. Talán épp ezért - mármint mivel Gebe nem volt jelen - Marci, Imi és én alkottunk, divatos szóval élve "jammeltünk". Meg kell említenem Bandi sértettségét is, ami teljesen egyértelmű volt, sőt ha pontosítok, nem is sértettség, hanem inkább dac uralkodott el rajta. Van egy új szám, amihez Imi találta ki a basszust múlt hét szerdán, mivel Bandi nem volt olyan állapotban, hogy játsszon. Egy szó mint száz, az Imi kreálta szólamot nem hajlandó megtanulni Bandi, mindenféle ócska kifogással próbál kibújni a feladat alól, úgy mint nem tetszik, hülyén szól, ésígytovább. Remélem hamar kiéli a dackorszakát...

Szóval az új dal... Imi - míg mi a kishelyiségben dohányoztunk - egy 5/8-os dallamot pengetett a basszusgitáron. Beszálltam a dobok mögül, később Marci is pötyögött kíséretképpen valamit. Hogy ne legyen olyan kaotikus a dolog, vittünk bele egy kis szisztematikát; 6/8-ban kezd Marci, belép Imi, majd én, innen átmegyünk 5/8-ba, jön egy lendületesebb rész 8/8-ban (4/4), visszalépünk 5/8-ba, következik egy 6/8-os kitérő, megint 5/8, majd 4/4-ben ér véget, úgy, hogy Imi utolsó üteme értelmezhető 7/8-nak, ami után egy vezető hangon (szi - itt f#) áll meg egy fél ütemen át tartó nagytriolával - természetesen ehhez passzol, hogy Marcival mi 4/4-ben maradunk és a következő ütem negyedik nyolcadán ér véget a dal. Mindez olyan mozgalmas, nyughatatlan, lökdösődő és értelmezhetetlen (vagy legalábbis ilyen érzetet kelthet a hallgatóban), hogy külső szemlélő nem könnyen fedezheti fel a szerkezet komoly megszerkesztettségét. Azt már mondanom sem kell, hogy zeneileg mekkora kihívás precízen eljátszani egy ilyen alkotást... :)