Vesztegzár no more

Tegnap este összegyűltünk páran (Datyó, Balázs, Laci, Gergő meg én) egy iszogatós-mászkálós bulit tartani. (Ideje is volt, mert UtcaZenén láttam őket utoljára.) Már a buszon jól indítottunk, Balázs ugyanis kezet nyújtott egy srácnak, akiről - amikor odafordult - kiderült, hogy tulajdonképpen nem is ismeri, csak hasonlított valakire.
A városban egy kissé röhejes, kisteszkóban megejtett vásárlás után helyet kerestünk magunknak, ehhez tartozik, hogy a Hunyadi László c. opera (ha jól mondom) miatt lezárták a belváros kisutcáit és a fő tér egy részét. Így hát a Romkert szélén telepedtünk le, itt szépen elfogyasztottunk mindent (sör, bor, pálinka és vodkanarancs). Volt egy incidens, miután Balázs kicsit - na jó, nem kicsit - kapatosan beszólt egy gyúrós gyereknek. A srác tűrt egy darabig, aztán meghallva az utolsó, túl hangosra sikerült megjegyzést, odajött hozzánk (eközben a trikójától is megszabadult, demonstrálva az erőt).
Kicsivel később visszajött bocsánatot kérni. Durva. (Ritka az ilyen ember!)

Valahogy eljutottunk Vesztegzárba, ahol 400 forintos a belépő (Gergő fizette nekem). VirágZsu-val és még pár ninja-val is találkoztam, de lényegében innentől semmi nem történt. Talán Datyó és Tomi (Gergő haverja) nem voltak (olyan) részegek, de a hangszórót Balázs nyerte; ő járni nem tudott jóformán.
Lacival elmentünk a Prohászka templomhoz aludni (nem röhög...), majd később arra ébredtem, hogy Datyó hív. El lehet képzelni, milyen kommunikatív ilyen kába állapotban az ember, de azért sikerült megtalálni egymást, és még arra is fény derült, hogy Balázs elhagyta a pénztárcáját, benne azzal a pénzzel, amiből szüleik hazaérkezéséig kellene megélniük. Datyó egy picit ingerültté vált ettől, még szerencse, hogy Gergő később megtalálta a tárcát - igaz, 600 forinttal.

Az első busszal hazautaztunk, és végülis Datyóéknál délig aludtunk.