Ajándék

Negyed 11-kor mentem be Fehérvárra. A buszmegállóban Milán állt. x) Megegyeztünk abban, hogy eléggé lol, hogy pár napon belül kétszer várunk ugyanarra a buszra, pedig nem beszéltünk össze. xD

Betértem a Káoszba, és elég hamar kiválasztottam két kitűzőt, egy Happy-s és egy Bátor-os lett a két kiszemelt. A Happy Tree Friend-es lesz Krisztinek ajándék névnapjára, a Bátor, a gyáva kutyás pedig Adrié (tesóm) csak úgy. (Néztem magamnak is, de nem vettem.)

A belvárosban egy kirakodósnál vásároltam még egy porcelánkutyát, de ez végülis nem tetszett annyira, szerintem azt nem adom át Krisztinek.
Hihetetlen számomra, hogy mindezt teljesen önszántamból teszem - hogy képes voltam felkelni, buszraszállni, belépni a bolt ajtaján, dönteni, mondani, választani, tehát ennyi mindent cselekedni, és még csak nem is morogtam magamban, hogy megbántam volna. (Tudom, az átlagembereknek ez természetes, de én utálok vásárolni, pláne ajándékot.) Változok? Régen ilyet nem csináltam.

Délután kimentünk a bakterházhoz Hekkel, Martin és én, és "lövöldöztünk" egymásra az airsoft fegyverekkel. Jólesett az adrenalin! Ilyenkor leszarja az ember az egy kilométerrel arrébb fekvő falut, a külvilágot, arra figyel csak, hogy mi mocorog két méterrel jobbra tőlem, a fal mögött: egér, vagy az ellenfél? A slusszpoén, hogy ma nekem ment a legjobban, mind taktikailag (jó búvóhelyek választása), mind lövéspontosság szerint.

Este még pizzáztunk egyet hármasban: Tünde, Adri és én.
Az is kiderült, hogy Kriszti kapott holnapra melót, engem viszont nem hívtak. Igaz, Krisztit is csak a kozmetikai pulthoz tudták beosztani, tehát valszeg az átufeltöltők (és egyáltalán amit eddig csináltunk) mind be vannak osztva.
Ettől függetlenül idegesít, hogy én pont nem kaptam munkát. A pénz is kéne, unatkozni sem akarok, és amúgy is ettől olyan érzésem lett, hogy nem számítok. Mindegy, majd elmúlik ez a kis düh.