Az erő, ami felnyitja a szemed

Hajnali fél 5-kor feküdtem le, és még gondolkoztam kicsit.
Felvetettem a kérdést: milyen hatásnak kell érnie ahhoz, hogy végre észhez kapjak, és változtassak pár dolgon? Ha már szilárd az elhatározás, ha már csak a testnek kéne az elme jól megalkotott elképzelése szerint mozdulnia, akkor miért cselekszik a test mégis a terv ellen?

Például a dohányzás. Számtalan ember felhívta a figyelmemet, hogy nem szabad rászoknom. Én is tudom a fejemmel nagyon jól. És számtalanszor eldöntöttem: nem lesz több, és mégis.
Vagy a lustaság. Nehezen szánom rá magam a gitárgyakorlásra, pedig fontos lenne. És a játékkészítés.
"BUT I CAN CHANGE, I CAN CHANGE!"
[KEPSZLOKK SZADDAM HUSSZEIN - SOUTH PARK]

Elég zavaros álmom volt... Egy fura kialakítású buszon utaztunk Horváth Gergővel, majd csak nekem jutott eszembe az utasok közül, hogy meg kéne állni a falunkban. Ezért aztán kiakadtam sok emberre, hogy miért ilyen felelőtlenek, nélkülem utazhattak volna Szegedig.
A következő felvonásban Bíbor is szerepelt, de csak egyszer csókoltam meg. Később Mariannal beszélgettem, és valamiért a szájára akartam adni búcsúzáskor a puszit, de elfordította a fejét, és mondta, hogy nem szabad belekezdenünk mégegyszer.
Zavaros, zavaros.

Kriszti megcsörgetett 6-szor, amiből arra következtettem, hogy beszélni szeretne velem. (micsoda logika...) Felhívtam, mondta, hogy kórházban van. Hopp. Először azt hittem, viccel, de nem. Valami nemtudommi baja van, magyarázta, hogy a tüdeje fáj (pedig nem is dohányzik, bár tudom, nem csak attól fájhat a tüdő), meg még pár dolog. Mondta, hogy csak szeretett volna még beszélni velem, mielőtt elpatkol. Megfenyegettem, hogy ha meg mer halni, akkor saját kezemmel végzek vele. :) :/ Jobbulást kívántam. Elvileg holnap kijöhet. Ha nem, akkor majd meglátogatom.
(Hiába, na, fontos nekem.)