Zastava-kaland

Délelőtt dolgoztam. Szar volt, de nem érdekel túlzottan az egész. Van 3000 Ft-om már, a többi meg… : )
Festenünk is kellett Milánnal a kerítést. (Ezt megmondtam…) Adri viszont ki akart menni Elzába a madarásztáborba újra.
-Miért nem viszitek ki Zastavával? – viccelődött anyám. Milánnal nem szaroztunk sokat, elővettük a térképet, bejelöltük a lehetséges útvonalat, majd elindultunk biciklivel felfedezni az utat.
Az eső elkezdett esni. 4 óra volt. Az MTH épülete mellett fekvő sáros földúton tekertünk, túl a kanálison. Az eleje neccesnek tűnt, de egy útkereszteződésnél láttuk igazán, h ott baj lehet. A túl nagy sár veszélyesnek látszott.
A kanálison túl tettünk egy felesleges kerülőt, a térkép hibájából. Az utat megtaláltuk, de (mivel nem akartunk visszamenni a hídig) a kanálison ugrottunk át, sőt a bicajokat is így adtuk át egymásnak. : )))
A TSZ-t hátulról kerültük meg, egy erdős szakaszba érve. A sár itt is jelentős volt. Egy őz szaladt el előttünk, kissé megijedtem tőle.
A TSZ mellé értünk ki így, ahol nyílegyenesen átkeltünk a 62-esen, majd Szőlőhegy felé mentünk egy földúton. Itt újra eltévedtünk. Lusták voltunk visszatekerni a helyes elágazáshoz, így a vasútra másztunk fel rövidítésül. (Fontos megjegyezni két dolgot: itt hibát követtünk el, mert nem csekkoltunk le egy útszakaszt, így nem bizonyosodtunk meg járhat(atlan)ságáról; másrészt a vasútra télleg szinte mászni kellett, meredeksége miatt.) Ekkor döntöttünk úgy, h a további utat teljes ellenőrizetlenséggel (micsoda szó…) tesszük meg, ha eljutunk odáig az autóval (nem jutottunk ; ) )
Sándort kicsit fűzni kellett, de belement nagynehezen az ötletünkbe, és kivitt minket. Indulásunkkor épp jöttek hozzá autót szervizelni. A srác nyugodt volt, megvárta, míg Sanyi kivitt minket. Észrevett azonban valamit…
-Így akarsz kimenni? – kérdezte Sanyitól.
-Lapos a bal első?
-A felnin mész…
Sándort bosszantotta a figyelmetlenségünk. Stílushűen cseszett le minket:
-Na, értitek, szóval ezzel az erővel már be is kaphatnátok… Egy órát bent ültök, de nem, le nem ellenőriznétek az autót…
-Nem is volt egy óra…
6-kor jutottunk ki az MTH mellé.
-De Ti fogtok traktor hívni, ha elakadtok… - búcsúzott Sándor. Vannak még próféták. ; )
Én ültem a volánhoz. A Zastava hátsó ülésének és csomagtartójának jó részét Adri biciklije foglalta el, ami mellett Adri kuporgott. Biztos, ami biztos alapon vittük, mert Adrinak hasznára válhatott volna Elzában.
A necces földúti kereszteződésig simán elvezettem, csak kicsit csúszkált a gép. A sártengeren is átjutottam egy nagy gázzal, de nem vettük észre, h a kiszemelt helyett (ami jobbra lett volna) egy járhatatlan útra tévedtünk. A Zastava felült egy ducra. Az első (cseppet sem mellesleg hajtott) kerekek nem értek le a földre, így… Elakadtunk. A magunkkal vitt deszkák aláásása sem segített. A benzin elfogyott, tekerhettem érte a kútra… : ))
Akárhogy gyötrődtünk, sem előre, sem hátra, sem tolva, sem emelővel támasztva nem mozdult semerre sem… A közelben dolgozott egy kombájn, odamentünk hozzá, de nem tudott segíteni, mennie kellett haza. Tanácsára megkérdeztük a szélső ház traktorosát, az MTH „szomszédját”, de traktorja működő képtelen volt.
Már lassan egy órája vesztegeltünk, mikor megláttunk egy lovaskocsit jönni a híd felől (szemből tehát). A bácsi segítőkész volt.
-Elnézést, jónapot, nem tudna segíteni nekünk? Elakadtunk az autóval.
A faszi gondolkodott.
-Hát… Hátulról meghúzhatom.
Sikerült, a lovaskocsival kiszedte a vasat… Megköszöntük.
-Megtudhatnám a nevét? – kérdeztem.
-Újfalusi… Miért?
-Hát, csak kíváncsiságból. (nem árultam el neki, h veszek neki hálám jeléül mástnem egy doboz cigit, mivel láttam, h dohányzik)
-Ti Kaszás gyerekek vagytok, igaz?
Helyeseltünk, és elbúcsúztunk. A sáros füvön csúszkált a gép, teljesen átmentem rallyba… x DD A híd után nyugalom volt, okosan kanyarogtunk a sár és fű közti köztes úton. A TSZ mögé értünk, ez egy nagyon szép kanyarral induló erdős szakasz, tele sárral. Akkora rallyt nyomtam le… : ) Hihetetlen öröm így vezetni. : )) : D Háháá!
Kiértünk a TSZ mellé/elé. A 62-es keresztezésénél Milán kiszállt és leellenőrizte, jön-e valami. Mivel nem jött, gond nélkül átjutottunk. A következő útszakasz egyenes és száraz volt. Videóztunk a mobillal.
Az ismeretlen útra térve azonban újra rallys csúszkálásba kezdett a Zastava, majd egy nagy sártócsában ismét elakadtunk. Ismét bevetettünk mindent, Adri és Milán nyakig sáros lett, de teljesen hiábavaló volt minden. : ) Beszarás… És már fél 8 felé jártunk. Bementem a faluba, Kajosékhoz. Adri biciklijén süvítettem. A kukoricás mellett vezetett az út, egy kutya ugatott rám és majdnem üldözőbe is vett. Féltem. Nagy dög volt. Már kezdtem megnyugodni, de szemből egy lovat láttam meg. Nem hittem a szememnek. Kiderült, h egy lógazda faszi lakik a szőlőhegyi Fő utca szélén. Hát. Elmentem mellette, de közben szartam rendesen. ; ) Kajos anyuja irányított el Kajoshoz, aki az apjával segített valami szomszédnak. Már indultunk volna, mikor Adri hívott, h Milán megoldja a helyzetet, már félig kinn van.
-Biztos?
-Biztos.
Kajos apja megnyugtatott, h hívhatom nyugodtan, ha baj lenne. A lóval megint meggyűlt a bajom, de találkoztam a gazdával, aki bíztatott: szelíd ló ez! Sikerült gond nélkül elmennem mellette, a kutya meg már el is tűnt.
A kocsi hűtővize felforrt, a gumik (akárcsak az MTH-nál) szarrá égtek. Az ujjlenyomatunk megmaradt a frissen koptatott jobb elsőn… A gép nem mozdult, pedig durván 10 centin múlott minden… : ) Kajosék segítettek, hívásom után jöttek is. Vízért visszamentek, ekkor már bőven 8-nál jártunk. Kajos apja megtolta az autót, Milán pedig a volánnál ülve segítette ki a kocsit a sárból. Innen már csak haza kellett érni.
Milán vadállatként jött végig az úton. Ezt leírni nem lehet, akkorákat reccsent/roppant/kattant az autó, h szó szerint azt hittem, kettétörik. 5 perc alatt be is értünk az MTH-ig, ahol Milán újabb megpróbáltatásoknak vetette alá a Zastavát…
Aki nem próbálta, nem hiszi el, mekkora élmény és mekkora parázás az egész… : ))) Hatása alatt vagyok még.
A slusszpoén az volt, amikor kiértünk az MTH mellé, a Sárosdra vezető forgalmasabb úthoz. Milán apjára vártunk. Láttuk, h elhúz előttünk egy fehér Zastava, márkatárs, jókedvünkben intettem nekik. Pár perccel később visszafele jöttek, megálltak. Cigányok voltak… x DDD Ekkora ballépést! Persze meg akarták venni a vasat, kihívtak minket versenyre is, de elutasítottuk őket. Rámenősek voltak, de rendesek is, már amennyire ez ebben a fajban megvan… ; ) Végülis gond nélkül leléptek.
Ezt a kalandot nem lehet jól megfogalmazni, összefoglalni… Ezt látni kellett volna. Az a szenvedés, amit lenyomtunk a hazajutásért, az maga volt az örökké valóság. Itt lehetne mondani közhelyeket, harc az elemekkel, vért izzadás, stb. De egy tuti: két tanulságom van mára:
Mindent lehet, csak akarni kell.
Vannak még jó, segítőkész emberek.