Pannónia Fesztivál - Isaszeg, Szobor-hegy

No, kéremszépen, meghatározó élmény számomra ez a fesztivál, mégsem fogok róla sokat írni (mégis sikerült). Miért? Mert ezt átélni kell, ez csak úgy poén, ha az ember ott van. És ez persze igaz minden koncertbeszámolóra, de ide kiváltképp. Lássuk hát.

Balázzsal bebuszoztunk Fehérvárra (negyed 7-essel) és az Intersparban vettünk 6 Sopronit, egy kenőmájast és egy Ice tea-t. A sörök miatt a pénztárnál elkérte Balázs személyijét a nő, és alig értette meg, hogy '88-as a srác. :D
"NEM IGAZÁN TUDJA, MILYEN RENDEZVÉNYEN VAN."
[KEPSZLOKK BALÁZS]
Na, ezen szinte sírvaröhögtem.
Vonaton bedöntöttünk két-két sört, meg Kérdezz!-Feleleket is játszottunk, vicces volt. A Déli pu.-n észleltünk egy kellemetlen időjárási jelenséget; esett az eső. Hoppá.
Metróval átrobogtunk a Keletibe, és épp lekéstük a 9.40-es hatvani vonatot. Nagyon nem bosszankodtunk, poénra vettük a dolgot, és mentünk a 10.40-essel. Az infós nőről sütött az unottság.
A 3-as vágánynál vártunk, mert oda volt kiírva a vonat, és ott állt egy Depi pólós szőke csaj és a barátnője. Később ők átmentek az 1-es vágányhoz, és tényleg onnan indult az amúgy egész kulturált szerelvény.

Isaszegen egy jó erős gyaloglással megtaláltuk a helyszínt, ami amúgy egy hegy/domb lábánál terült el, és elég kicsinek tűnt. Nem kellett hosszasan várni a bejutásra, hiába, ez nem EFOTT. :) Bent lepihentünk, és odajött hozzánk a Depi pólós szőke csaj tűzért, és hogy nincs-e kedvünk odamenni hozzájuk. Odaültünk.
A másik csaj kiköpött Bibor. De valami nagyon komoly hasonlóság van közöttük, leginkább külsőre, mert amúgy Emese (merthogy így hívják) sokkal mosolygósabb és talán vidámabb, mint az ex-em. Mindenesetre innentől végig velük töltöttük az időt, hamar összehaverkodtunk velünk, és ment a történetmesélés, mint a vízfolyás. Később jött egy Peti nevű ismerősük, meg kisebb-nagyobb időre különváltunk egymástól (WC, bolt, ez-az-amaz).
Egyébként pestiek és 15 évesek.

Az első fellépő, amire odafigyeltünk és lejöttünk a hegyről, ami tényleg magas volt, meredek út vezetett rá, ahol a szobor áll, és ahova a sátrunkat vertük, az a Beatrice volt. Kicsit hungarista-beütéssel bírtak a számok, amiket játszottak, de hallhattuk a tipikus 'rice dalokat (Azok a boldog szép napok; 8 óra munka...)
Auróra nem kifejezetten az én stílusom, vagy úgy is mondhatjuk, hogy kifejezetten nem az enyém, viszont előrementünk, és vigyáztam a pogóba vágyó csajok cuccaira. Emese elég aranyosan pogózik, kicsit esetlen szegény. ;)
Effeta alatt enyhén szarul voltam. Mentünk boltba meg kocsmába, mire visszaértünk, határozottan szarul lettem, fájt a gyomrom, fáztam, lehet, hogy a délután folyamán felmelegedett bor kavarta fel a gyomrom - bár részeg nem voltam. Meglátogattam a Toi-toi-t és nagynehezen rendbe jöttem.

Pál Utcai Fiúk tetszett, bár nem ismerem. A csajok eléggé unták, főleg Dóri, ráadásul ekkor már szülői felügyelet alatt álltak, ami nyílván nem tetszett nekik. Mi Balázzsal azért felhőtlenül szórakoztunk.
Később jött a Depresszió, amire összeszedtem minden energiámat és hatalmasat zúztunk. Volt egy punk csaj, aki rászállt Emesére és Dórira, meg egyszer a hátamba karmolt két szám között. Komolyan, csak néztem rá, ő meg mosolygott, mintha ez lenne az ismerkedés legtermészetesebb útja. Azt hittem, leütöm.
A lányokat vitték haza a szülők, de mi nem maradtunk le az olyan lényeges dolgokról, mint például MÉSZÁRLÁS. A tömeg magja körül voltam végig, egyszer kaptam is egy erőset a felkaromba, de rohadt jól esett pogózni! Maga a mészárlás nem volt olyan durva, mint Veszprémben, de eléggé elfáradtunk, úgyhogy mentünk is ki a levegőre. (Amúgy a színpad előtt egy száraz, poros talaj volt, és ki lehet találni, mekkora port vert fel a tömeg, mennyire lehetett oxigénhez jutni.)
Összességében részt vettem már jobb Depi koncerten is, de ez nem becsmérlés, csupán pl. a veszprémi vagy PeCsa-beli bulik dicsérete. Mindemellett állat volt nagyon.

Azt hittem, Quimbyre már nem is lesz erőm, ezért felhúzódtunk a domboldalba, és onnan néztük - volna. Csakhogy a hangosítók nem bírták beállítani a rengeteg csatornát, így hatalmas késéssel kezdtek Tibiék, fél 1 után. Negyed 2 körül felmentünk a sátrunkba, én félálomban hallgattam a zenét, a végére teljesen felébredtem. A Sehol se talállak, Magam adom, Káosz Amigos, Hoppá, Autó egy szerpentinen, Ventilátor Blues, Androidő, Halleluja, Bordély boogie hatalmas volt, vertem a fejem a falba, hogy miért nem maradtam lenn.
Mindenesetre a sátorban egész jó idő volt, nem fáztam.