30y koncert - Budapest, ZöldPardon

Fél 5-kor találkoztam Balázzsal és Dáviddal a Coop-nál, ahol vettek kilenc Beck's-et. Viccelődtünk is később, hogy Beck Zoli és a sör neve nem lehet véletlen egybeesés. A buszmegállóban pár perc várakozás után Gergő és Laci is megjelent.
A szabadegyházi busz kényelmes tempóban kocogott, végül 17.17-kor leszállhattunk a Piac téren. Az úticél a kisTesco volt, ugyanis Laci és Gergő alkoholtartalmú italt akart vásárolni... Mi addig leültünk azon a játszótéren, ahol legutóbb Fruzsival beszélgettem, és - nem zavartatva magunkat a mászókázó gyerkőcöktől és szüleiktől - sört bontottunk. Gergőék vodkával és borral tértek vissza, amit nem bontottunk meg, hanem visszagyalogoltunk a buszpályaudvarra és helyet foglaltunk a negyed 7-es budapesti járaton, leghátul. Még el se indult a busz, amikor már kibontottunk egy újabb sört, amit Balázzsal még Fehérvár területén kivégeztünk.
Pákozdon felszállt Tomi, Gergő osztálytársa. Az úton jól elhülyéskedtünk, zenét hallgattunk, tehát jól telt az idő.

A buszról leszállva azonnal kerestünk egy elhagyatott fát... Miután sikerrel jártunk, leültünk az Egyetemisták Parkjában, vagy hogy hívják. Három familiárisan hiperpigmentált egyén oda is jött lehúzni minket. Kb. 140 Ft kaptak végül tőlünk, amit javában Laci adott, hogy tűnjenek már el. Hála égnek odébbálltak másik üldögélőkhöz.
A bor elfogyott (én nem ittam, nem kívántam), Laci a vodkát is elég merészen húzta - én csak söröztem. 20h után nemsokkal be is mentünk.

Zöld Pardon. Aki volt már ott, az tudja, milyen a hely, aki nem, az pedig nem is sejti, mit hagy ki. Első pillanattól fogva tetszett a hely, a hangulata, a stílusa, maga az, hogy szabadtéri; ez mind-mind szimpatikussá tette nekem.
Gyakorlatilag nem volt időnk semmire, még a pultnál állt Laci sörért, amikor megszólalt a Gyerünk. Dáviddal nyomultunk előre, a többiek kicsit lemaradtak, majd a nyitószám után közösen beférkőztünk az első sorokba. Egy dal alatt el is estem, elég erős volt a lökdösődés, és kevés a hely a lábnak.
Tömören megfogalmazva kurva jó volt, de ez nem elég kifejező, sőt vulgáris is ráadásul. Sok új dal volt, de legalább mostmár valamennyire ismertem a többségét. A "kötelező" Bogozd ki mellett sok pörgős, tombolós alkotást eljátszottak Zoliék (sorrendiség és teljesség igénye nélkül Egy perccel tovább; Gyerünk; Rajzszöggel középre; Bájtos mosolyú lány; Teremtős; Defender; Puhatalpú lányok; Pont úgy kezdem el; Mámorba táncba; Tüzet raktam; Mentés másként; Kipakolta; Dadog; Sötét van; Respekt)
A Kipakolta és a Respekt volt számomra a csúcspont.

A koncert végeztével kerestünk egy pultot, Balázsék hoztak újabb malátaleveseket, amiből kettőt kiborítottak véletlen... x) Dávid eltűnt csajozni, olyannyira, hogy az indulásra való tekintettel nekem kellett elmenni megkeresni. Ez persze nem sikerült a lejátszóból szóló zenére mulatozó tömegben, viszont találkoztam Évával. Egyszercsak melléléptem, és egyszerre néztünk egymásra. :) Beszéltünk kicsit, majd visszamentem, és addigra már Dávid is ott állt...
A kijáratnál végülis úgy döntöttünk, hogy mi nem szeretnénk már hazatérni, úgyhogy Gergő és Tomi szálltak csak buszra. Balázs, Dávid, Laci és én belevágtunk a Zöldpardonos, pesti éjszakába. (Már leírni is imádom.)

Körbenéztem, majd visszaültem az asztalhoz, ami a törzshelyünkként szolgált. Dávid újabb "csajszerző" túrát ejtett meg, rengeteg ízlésesen öltözködő, tényleg szép lány rohangált fel-alá, és persze voltak kurvák is...
A srác végül sikerrel odahívott az asztalunkhoz két hölgyikét, Annát (szőke) és Alexát (fekete). Zenéről, zenekarokról beszélgettünk.
A lányok ismerőse, bizonyos Charlie (aki már a negyedik X-en felül van) elég hosszú időre elhívta Annát a 4-5 méterre lévő pulthoz, valahányszor odanéztem, felest ittak, később pedig Charlie kezei egyre érdekesebb helyekre kalandoztak. x) Lol... Alexa eközben erősen szemezett Balázzsal, a beszélgetés főként kettejükre redukálódott, mivel Dávid és Laci újra és újra körbejárták a terepet.
Kisvártatva aztán Alexa kimentette Annát Charlie karjai közül, és kicsivel éjjel 1 óra után hazautaztak a lányok.

Dávidék sikertelen köröket futottak már csupán, ezért 2-kor úgy döntöttünk, hogy mi is odébb állunk. Első lépésként megnéztük, mikor indul haza buszunk, és elkerekedett a szemünk: 6 óra 9 perckor tudtunk volna felszállni az első Fehérvárra igyekező járatra.
Úgy döntöttünk hát, hogy gyalog eljutunk a Déli pályaudvarra, ugyanis vonat még így is jóval korábban megy, mint busz. (A térképen látható az útvonalunk) Eleve téves feltételezésre építkezve vágtunk neki a pesti éjszaka útjainak, ugyanis valamiért azt hittem, hogy a Dunával párhuzamosan vezet az út, amin megyünk. Mindenesetre viszonylag sokszor érdeklődtünk, merre kellene mennünk. Az Irinyi és Október 23. utcák érintkezésénél lévő benzinkúton pl. megmondták a helyes irányt, mi viszont elvétettük. (Ezért tettünk egy kisebb kerülőt)
Egy park mellett elhaladva arra lettünk figyelmesek, hogy a locsolóberendezés nem a füvet, hanem egy parkoló kocsit és az aszfaltot öntözi. x'D A földön térdelve röhögtem a látványtól, egyszerűen fenomenális: a vízcseppek lassan gurulnak le a kocsi oldalán, gyülekeznek arról lecseppenve a talajon, majd pocsolyává alakulnak. Eközben az autó tulajdonosa vélhetően békésen aludt, míg járművét spontán mosásban részesítette a rosszul beállított öntöző. Lol.

Hosszú, egy óra tíz perces gyaloglás után, 3.17-kor megérkeztünk a Délibe. Az aluljárón át bejutottunk a pályaudvarra, és leültünk az első alkalmas tárgyra (egy összecsukott újságárusító bódéra). Egy idősebb nő jelent meg, megszólított minket, hogy segítsünk neki elvinni a feljárókat elzáró kordont a helyéről. Hamar kiderült, hogy a nő fogyatékos. Folyton odajött hozzánk, teljesen zagyva dolgokat beszélt össze-vissza, és az agyunkra ment. Laci evett két kolbászt, Balázzsal megpróbáltunk jegyet venni, de az automata kifogott rajtunk - a nő közben folyamatosan a nyakunkban loholt, az őrületbe kergetve minket.
Végül fél 4 után nemsokkal felszálltunk a vonatra, előtte Balázs szólt a kallernak, hogy nem tudtunk jegyet venni az automatával - a fószer pedig sokat sejtetően annyit mondot, hogy majd megoldjuk.

A járat elindult, a kalauz hamar jött is. 900 Ft-ot vett el tőlünk, és így mindenki jól járt. Fejenként 325 HUF-ért utaztunk 525 helyett, neki pedig lett 900 Ft-ja. Jó üzlet.
A vonaton rövid hülyéskedés után bealudtunk mind.
Fehérváron a restiben vettünk a maradék (nagyon kiszámolt) pénzből kaját, vagy italt. A fél 6-os buszt pont lekéstük, így 6.13-ig várhattunk...
Mindent összevetve megérte, ez az éjszakázás, a koncert, maga a Zöldpardon és a haverok maradandó élményt okoztak.

"TUDOD, ÉN ÁTÖLELNÉM AZ EGÉSZ VILÁGOT...
(HA VOLNA OLYAN...)"
[KEPSZLOKK 30Y]