Galánta-projekt I.

A hajnali 6.03-as dunaival utaztam be, a buszon Dórival találkoztam. Érkezésemkor még nem álltak ott sokan, de hamarosan jött a busz, bepakoltunk, felszálltunk, és irány Szlovákia. Aranka tanárnő nem jött, ugyanis lebetegedett. Rendkívül sajnáltuk...
A határon nem is ellenőrizték az útleveleinket, ezen kissé meglepődtem.

Komárnoban megálltunk egy kisebb városnézésre, de utána meg sem álltunk Galántáig. Résztvettünk egy Kodály emlékmű koszorúzásán, később a belvárosban kaptunk szabadidőt. 80 korona a Marlboro, a választék pedig "elképesztő": West, Permunt, Main, Petra...
Imi, Enikő és én beültünk egy hangulatos helyre kávézni ~30 koronáért.
A belváros egyik terén, szabad ég alatt kellett énekelnünk estefelé. Még ezután megnéztük az egriek fellépését, ugyanott. Alig átfagyott lábakkal, ujjakkal álldogáltunk, míg végre felszállhattunk a buszra.

Végre Deákiba utaztunk, ahol elfoglalhattuk a szállást. Egy négy-, egy hat-, és rengeteg hétágyas szobát kellett elosztani, mi nagy szerencsével megkaptuk a négyágyasat (Imi, Szabi, Buzz és én). Gyakorlatilag körülnézni sem engedtek minket, egyből mehettünk próbálni és onnan fellépni a helyi templomban.
6-ra kellett volna odaérni.
18.07.
Imre bá': Már elmúlt hat óra?!
valamelyik lány: Már rég.
Imre bá': ... Akkor második versszak.
A templomban ismét az egriek énekeltek utánunk. A probléma a műsor hosszával volt csupán. Oké, tényleg nagyon szépen adták elő a darabokat, de ismét átfagytak a végtagjaink, ráadásul éhesek voltunk. A templomból elég ingerülten jöttem ki, miután már elindultunk, és még azután tartottak fenn minket egy előadással a templom történetéről.
Szerencsére a vacsora helyszínére vezetett a következő útunk, 8-kor már ehettünk. Egy pocsék fehér bort is felszolgáltak kancsókban.

A szállásunkat végre jobban szemügyre vehettük. Mint kiderült, az a rész, ahol a hétágyas szobák vannak, nemrég lehetett felújítva. Szép falak, nyílászárók, korlátok és fürdőszobák, a szobákban mutatós bútorok díszelegtek. Egyébiránt az új épületrész egy komplett kis labirintus volt.
Az udvarra merészkedtünk később, ott elkezdődött a petárda-parti... Imre bá' is jelen volt és jókat mosolygott Csecse és InczeSanyi akcióin, például amikor a levegőben durrantak el a rudak, vagy a pincelejáró érdekes akusztikájában robbanó petárdák hangja töltötte meg a környéket.

Még 10 óra előtt felmentünk a Csutiék szobájába (hatágyas, amúgy szomszédszoba), ahol nagyban vízipipáztak Bukodival. (Előtte VirágZsuzsival, Szabival és Imivel felkezdtük a boromat.) Utánunk nem sokkal Imre bá' személyesen toppant be az ajtón... Természetesen az éppen dohányzóknak el kellett nyomni a cigit, de Bukodiék nyugodtan vízipipáztak tovább... x) Imre bá' leült közéjük, és elmesélte, hogyan szokott rá, majd milyen körülmények miatt szokott le a bagóról. Ádámnak végül sikerült rávennie a tanárurat, hogy egy slukkot szippantson a pipából.
Egy ideig még hallgattuk a tanulságos sztorit, majd Barnabás és én leléptünk.

VirágZsuzsival és SoósDalmával (miután megittam azt a kevés bort, ami maradt még a szobánkban) meglátogattunk egy kocsmát (útközben Imi is hozzánkcsapódott). Buzz-zal Barbie-t énekeltünk a faluban.
Odaértünk, leültünk, és éppen kihozták a három sört (nekünk fiúknak) és két vadászt (Zsuzsinak és Dalmának), amikor telefonált Imre bá', hogy hol vagyunk, mert zárják a kaput. Villámgyorsan fogyasztottuk el az italokat, majd rohantunk vissza.

Innentől (kb. negyed 12) Imre bá' nem volt jelen az épületben, mert máshol szállásolták el. Gyakorlatilag különösebb felügyelet nélkül maradtunk... :)
Először Csutiéknál pipáztunk. Ők közben fogyasztották a zöld abszinthot (70% csupán...), úgyhogy a társaság szép lassan, de annál sokkal biztosabban elindult a részegség rögös útján. Voltak, akik inkább csak (szörnyülködve) szemlélték az esetet, de a hangulat így is kellően jónak bizonyult. Az egész épületszárnyon fel-alá mászkáltak az emberek. Rájöttünk, hogy lehet kimenni a tetőre... xD Énekeltünk mindenfélét, tiszta (jó értelemben vett) felfordulás volt.
Amikor a részegek elaludtak és csend lett, lenyugodott a tömeg, páran (Süti, Zita, Rebeka, Viki, Szabi, később Imi, a kilencedikes srácok, Buzz, Melinda) nekiálltunk beszélgetni. Évától kaptam még bort, közben azt kortyoltam, és időnként ellenőriztük a még éber illuminált egyének állapotát. :)

Két állat és a zöld szörny


Sokan


Galántai táncok, tetőn, Imi és Eszti módra


Nézik a táncot


Lépcsős beszélgetés


Bikavér Évától

Úgy 5 körül a folyosón a kislépcsőknél bealudtunk párnákon. Elvileg 6-ra felhúztam az ébresztőt, hogy még a hivatalos 7 órás keltés előtt tudjunk zuhanyozni, de mintaszerűen hagytam figyelmen kívül álmomban a csörgő mobiltelefont. Süti és Barnabás valamikor, amíg aludtam el-elszállingóztak aludni, így amikor én 6.49-kor kinyitottam a szemem, már csak a mellettem fél méterre ébredező Melindát találtam. Félálomban motyogtam valamit, aztán a párnákkal bevonultam a szobánkba, és bedobtam a szunyát...