"Egy találós kérdés: szeptember, október, november..." - December! "Nem, nem. Gazember!!"

Tegnap még megvolt a fellépésem, ami mellesleg elég elbaszottra sikeredett. : ) A kezem addigra olyan szinten volt dermedt, h színpadralépésemkor már nem éreztem, melyik húrt fogom le. : ))) A tanáraim előtt szerepeltem. A hangosításomat egy mikroport próbálta megoldani, melynek telepe a zsebemben lapult. : ) Az első Preludiumban 6, a másodikban kb. 2-3 hibát vétettem, de állítólag nem lehetett lentről észrevenni. Elég kevesen figyelték a produkcióm, főként osztálytársak, tanárok, anyám. A tévesztésektől függetlenül mindenkinek nagyon tetszett az előadás, rengeteget kérdeztek, és kérték, h vigyem be a gitárt vmikor. : )) Végzetem is ott volt, Stefivel. ; )) Davec végre vett (azaz kapott) egy mobilt, nem is akármilyet.
És még csak ezután kezdődött az igazi szórakozás…

*** A koncert *** Az érkezés. A negyed hetes sárosdival mentem be, egyedül. A terv így nézett ki: anyám bemegy a tesómmal, elmennek Zsófi néniékhez, és lefixálják, h ott alszunk-e, vagy tomi hazahoz minket. Ez körülbelül fél kilencre biztos is lett, kb. ekkor jött a tesóm. De ne szaladjunk előre.
A sor hosszan kígyózott a főbejáratnál. Mögém egy részeg csoport állt, akiktől csak egy pár választott el, amely közénk szorult. Sacc tízperces, lassú előrehaladás után megláttam Szonját és kísérőit. Odamentem hozzájuk, és mint az a bemutatkozás során kiderült, a kísérők egy zenész és egy „öcsi” volt. Belépéskor négy őr pásztázott át mindenkit. Flakont, üveget nem lehetett bevinni, nehogy aztán ’a színpadra dobálják az emberek’ azokat. :-/ A csarnok belsejébe érve elveszítettük a kísérőket szemünk elől, így Szonjával ketten maradtunk. Az időt mászkálással ütöttük fejbe, amíg elkezdődött végre háromeld 8, 8 magasságában a CDT műsora.

Cadaveres De Tortugas „Lehet, hogy hülye vagyok, de többet vártam…”
Ez jellemezhette akár a CDT műsorát is. Aki szereti a hard core irányzatot, annak bizonyára tetszett az első előzenekar… A dobszerkó egy egyszerű, egy felső, két oldal tamos cucc volt, két beütő cinnel, egy kísérővel és egy hi-hat cinpárral. Meg persze duplázóval. : )) A dobos mellett volt egy kisebb, konga és pergő dobos alakzat is, bár a zenében nem lehetett hallani a kiegészítést. :-/ A basszgitáros énekes az Arany Ászok kortyolgatásával próbálta buzdítani a népet, ami héba, de inkább hóba sikerült is neki.
Egyébként mellette két, ugyanolyan fazonú (raszta-hajú) gitáros nyűtte az akkordokat. Az énekes-basszgitáros egy egyszerű, zöld pólóban és army baseball sapkában nyomta. Az angolnyelvű számok voltak többségben, talán egy magyar volt közöttük. :-/
Epizód: „A pogó az nem egy tánc…”
Szonja előrevezetett a CDT végét ügyesen kiszimatolva. Az első sorokban voltunk, és egy váratlanul elkezdett ráadás során belekeveredtünk a pogóba (amúgy nem vettünk benne részt, mert hát nem hiszem, h egy sima bakancs erre alkalmas lett volna). Nem volt rossz, sőt! Nem rugdalták egymást az emberek, inkább az ár sodort mindenkit, amibe néha bele-beleugrott egy-egy őrült. : ))) Jó volt. : )
A CDT végén telefonált Adri, h megjött. Kimentem elé, bevezettem, bemutattam Szonjának, stb. Amikor mindennel megvoltunk, és már hárman (azaz négyen, volt ott egy Orsi nevű, 12.-es csaj, aki akkora volt, mint én, és Szonja sulijába jár – egész jól nézett ki! ; )) kezdtünk nyomulni, indult a...

Moby Dick
Az első szám az Ilyen ez a század (vagy 20. század? Nemtom) volt. Ezután találkoztam Margóval, egy nagyon régi ismerősömmel, aki puszival fogadott. Ebből is látszik, h a világ összes nyelvterületén ez az egységes ’Heló!’, csak hol nem? Seregélyesen… Mondtam neki, h majd visszaadom a Gn’R könyveket, amik már 4 éve nálam vannak… : ))
Ezután jött az Ámen, ami elég jól szólt élőben. Az igazi löket a Mi van? volt, amire már igazán beindultam. Ekkor kezdtem feloldódni. X )) A későbbi Moby Dick számok már csak kisebb energiát nyomtak a tömegbe, viszont volt egy, ami nagyon odabaszott… Mentes Norbi odaállt a középső mikrofonhoz, míg a többiek szusszantak egyet. „Egy találós kérdés… - mondta – Szeptember, október, november…” A közönség egyhangú válasza: december. Mentes csóválta a fejét, és mutató ujját jobbra-balra ingázva helyesbített: „Nem, nem. GAZEMBER!” És ezzel elindult a Gazember című dal. X )))) WOOOOAH!!!
Ekkor azért már javában gyűlt a nép, a „küzdőtér” is kezdett megtelni, és már a lelátók sem voltak olyannyira üresek.
Megjelenésben egyszerűek voltak: fekete pólók, farmer, vagy feket nadrág, és kész. Schmiedl fáradtnak tűnt, de persze végigénekelte/üvöltötte az egész fellépésüket. A közönség is bekapcsolódott a számokba, és a pogó egyre nagyobb teret nyert magának. : ))

Tankcsapda – avagy „ITT VANNAK… A TANKOK!”
Tankék dobszerkója már előre be volt lőve, sőt egyes fény-effektek is készen várták a három rocker színpadralépését. Ezt egy műanyag fedél takarta Dickék távozásáig, aztán megmutatták a közönségnek. Már ekkor is olyan hangulat keletkezett, h hű. : ))) A népek gyűltek, egy talpalatnyi hely nem maradt az állóhelyeken, és elénk is elég sokan jöttek be sajnos, sok magas is… Így inkább csak hallottuk, mint láttuk, h a jó 5-7 perces hangulatszünet után belevágnak a Négy című remekműbe. X )))))))
„Sokkal több már nekem sem kellett”. : ))) Adri csak visszafogottan oldódott fel végig, Szonját Tankék kevésbé hozták lázba, én meg… Nyehhhehe!!!! Igaz, h alig vagyok 160-165 cm, mégis olyat ugráltam, h végig láttam Lukácsot. A karom a magasban volt, és üvöltöttem a szöveget. A hangerő olyan volt, h azt nem lehet leírni. Aki volt már koncerten, az tudja, milyen. : )
A második szám telitalálat volt. „NEM HAGYLAK ELKAPLAK HAVER!!!” – az egyik, ha nem a legjobban kedvelt TCS dalom. UUUUURRRGHH. Ekkor rekedtem be először. : ) A pogó egész a mi vonalunkig elért. : ) Ezután vmikor jött a R&R rugója, aztán az Adjon az ég, amit már fentről néztem, h lássak is vmit. Az volt csak a baj, h fent nem hagyták a mászkálók, h ugráljak, tehát hamarosan visszamentünk a küzdők közé. Némi atrocitásom volt egy részeggel, aki megtántorodva nekemjött, majd megfogta a vállam, és mosolyogva motyogott vmit, vmi bocs szerűt… : ))) Én meg mutattam, h „Jah, rákendroll!!” és máris egy nyelvet beszéltünk. X ))
Ezek után már nem ecsetelem tovább a feledhetetlen élményt. Ezek a számok hangzottak el (nem sorrendben, de majd megkísérlem sorba rakni.
Johnny a mocsokban (ez volt az ál-zárás); Kis orosz lány; Félre a tréfát; Baj van!; Mitől legyen; Nem hagyak el; Gyűrd össze a lepedőt (ez után jött asszem a kicsike kis orosz leányzó… : )); Fordulj fel (a vége felé volt már); Voltam már bajban (Johnny előtt – ez volt az egyetlen dal a Jönnek… albumról); Négy; R&R rugója; Múlik (odabaszott); Kicsikét (dettó); Törölköző teniszütőkkel; Tetoválj ki; Ez az a ház (ugráltunk, min’ a’ állat! : )); Akinek látsz; Mennyország Tourist (no comment); Adjon az ég; Szextárgy; Azt mondom állj;
Ráadások (hullafáradtan, lelátóról énekelve): Egyszerű dal (Lukács, egy szál elektro-akusztikussal, végén két beütés Fejestől); Örökké tart (Cseresznye menet közben hangolgatta a gitárját! X )); Be vagyok rúgva; A legjobb méreg (elszabadult a pokol); Itt vannak a tankok. Hopp-hopp!! : )))