VI. Hiperkarma Halloween - Budapest, Gödör Klub

Igen! Ott voltam!
De nézzük meg közelebbről... A 16.39-es gyorssal utaztam díszes fővárosunkba, s hogy az az órácska, míg a vonaton ücsörgök, ne teljen hasztalanul, Hiperkarmát hallgattam és gyönyörködtem a sötétségbe burkolózó tájban. Imádom, ahogy egybeolvad az ablakban látott tükörkép és az azon túli, kékes-kormos égbolt. Pest ezernyi fénye pedig számomra szinte a Kánaán, teljesen bezsongok a fővárosi éjszakától.

Adél már várt rám a Déli pályaudvaron, pillanatok alatt megtaláltuk egymást és metróra szállva süvítettünk a Gödör irányába. Érkezésünkkor még nem álltak sokan a klub előtt, sőt, a bejárat is nyitva volt. Leültünk kb. 3 percre a közeli lépcsőkre, és mire felocsúdtunk, a kígyózó sor a bejárattal szemközti lépcsők közepén ért véget. Hoppá. Mivel rendeltem jegyeket, így nem teketóriáztunk: a bejárattól két méterre megálltunk.
Az elővételes jegyek átvételéről semmit sem (azaz egymással ellentmondásos tényeket) közöltek az embertelenül bunkó biztonságiak, viszont fél 8 körül így is hozzájutottam a ticketeinkhez.

A várakozás végével non-stop bolt után néztünk, találtunk, és vásároltunk - némi alkoholt. (sör, bor) Kisvártatva megérkeztek Nóri és Kármen (utóbbit és barátját most láttam először), bent lepakoltunk, és HorváthGergővel is összefutottam.
Az előzenekar (Plutó) koncertje alatt Adéllal sétáltunk a környéken, gyönyörködtünk a szép épületekben és fényekben.

Fél 11 felé visszatértünk a Gödörbe, épp akkor ért véget a Plutó műsora, és ami megdöbbentő: már akkor tele volt a nagyszínpadnál a placc. De faltól falig. Beküzdöttük magunkat második-harmadik sorba Nóriékhoz, és pár perc múlva már jött is Bérczesi, és a Zöldpardonnal elkezdte a koncert. Másodiknak a Secperc sújtott le, de hamar követte a Látatlan, R'n'R 2000, ?, Sosem voltunk senkik, stb. A közönségre megint panaszkodom, fel kéne fogni, hogy ha a lábad mellett szorosan egy idegen láb van (ennyire összezsúfolódott a tömeg), akkor nem célszerű lökdösődni... Adéllal kb. 5 szám után kivonultunk a színpad mellé, és a hátralévő időben onnan szemléltük az előadást. Amondóra viszont muszáj voltam visszamenni. HorváthGergő megtalált a sok ember között, együtt tomboltunk. x) Leírhatatlan. Az Amondó egy olyan dal, amiért már megszületni is érdemes volt.
Egyébként ennyire összeszedett Hiperkarmát még nem láttam. Igaz, Bérczesi rögtön két spanglival alapozta meg az estéjét, mégsem esett annyira szét, hogy tönkretegye a bulit. A vendégek (mindenki, aki valaha zenélt velük) kellemes ízt adtak a daloknak, ráadásul a vége felé két ritka dallal is előrukkolt a banda: a Frenk által elénekelt Purple Rain és a Szószerint is elhangzott. A második visszataps után egy új dalt, az Egyszál gitáros esteken már bemutatott és neten is elterjedt, "Folyton féltem..." kezdetű Pontot játszották el.

Robinak még mindig volt kedve gitározni, úgyhogy pár feldolgozást egymaga adott elő, meg mesélt vicces dolgokat a közönségnek, amely ekkor már kicsit szétszéledt, úgyhogy végre kényelmesen elfértünk. Adéllal bementünk a nyugi-terembe, és ledőltünk egy babzsákra. :)

Forrás: itt