Agárd, éjjel, biciklivel... Dáviddal még napközben találtuk ki, hogy menjünk le az utolsó vonattal Agárdra fürdeni, majd az elsővel haza. Ebből végülis nem lett semmi, helyette csak kiültünk este-éjjel a parkba sörözni (Edit, Niki, Laci, Attila, NagyAttila hozzánk csapódott, meg Dávid és én). Szépen mindenki hazaszállingózott éjfél körül, csak NagyAttila, Dávid és én maradtunk a Fagyka közelében háromnegyed 3-ig.  Akkor Atti hazament, nekem pedig teljességgel abnormális ötlet jutott az eszembe: le kéne menni biciklivel Agárdra. Mindezt hajnali 3-kor, józanul. Elbicikliztünk Dávidékig, ahol végülis eldöntöttük, hogy tényleg nekivágunk.
Mivel csak Dávidnak volt egyáltalán, és neki is csak hátsó világítása, így kicsit ijesztő tudott lenni a Dinnyési út. Közvilágításról csak Elzamajor és Dinnyés környékén beszélhettünk, amúgy vaksötét utakon kellett eljutnunk Agárdig. Összesen három autó és egy robogó került el minket az egész út alatt (ami 16 km és háromnegyed óra volt).
Az agárdi szabadstrandot mások is kitűnő helynek találták egy kis éjszakai fürdőzésre. Ahol mi vízre szálltunk, nem voltak mások - csak pár hattyú. A víz kb. 28-30 °C-os lehetett, és miután kijöttünk, nem fáztunk. Kb. 20-30 percet áztattuk magunkat, majd körülnéztünk, megtörölköztünk és elindultunk haza. Ekkor már 3/4 5-öt mutatott az óra és természetesen világosodott.
Az út haza nagyobb kínszenvedésnek bizonyult, mint hittem. Fájt a fenekünk és a lábunk, később már a karom is. Háromnegyed 6 után léptem be otthon az ajtón.
30-32 km-t tettünk meg hajnalban. Nagy poén volt, megérte! |
