Bérczesi 'Én meg az ének'-est - Budapest, Hunnia

10-re kellett volna Marxim előtt lennem, de a hajnali kimaradásom okán 10-kor ébredtem. Ekkor két dolog sokkolt: egyrészt, hogy nekem 20 km-rel arrébb kéne elhelyezkednem, másrészt, hogy havas a szomszéd ház teteje.
Fél 5-ig próbáltunk, aztán én Szalcival eljöttem és a vasútnál le is szálltam a 43-as buszról.

Új vonattal utaztam Pestre, teljesen meglepődtem, hogy ilyen van Magyarországon. :) Kényelmes, tiszta, halk, kulturált... Nem csoda, hogy nem hittem a szemeimnek.
A Déliben persze elnyelt a magyar valóság: van tüzed? van cigid? van apród?... Anyád.
Egyedül tehát, de dinamikusan - ez volt a mottó, mivel ha már egyedül voltam, legalább megpróbáltam élvezni, vagy ha mást nem, az előnyeit kihasználni. Pl. a saját tempómban villámgyorsan elmetróztam a Blaháig, ott pedig egy kb. 50 méteres kitérővel elsőre megtaláltam az Erzsébet körutat, azon pedig a Hunnia mozit. Háromnegyed 8-kor bementem.

1500-at akartak kérni belépőként. Mivel én ezer forinttal számoltam, így nem is hoztam magammal sokkal több pénzt. Volt még 300 forintom, de azt jobb szerettem volna megtartani biztos ami biztos. Végül rendes volt a csaj, mert egy ezres értékben adott kupont ezerötszáz helyett (mert ugye a belépőt le lehetett fogyasztani).
Felmentem, Bérczesin és egy (a Plutó zenekarból való) gitároson kívül csak két vendég volt még jelen. Leültem, hamarosan jött egy srác, aki szóba elegyedett Robival. Mivel Bércezsi engem is megszólított, odamentem, és innentől végig itt ültem, gyakorlatilag karnyújtásnyira Robitól.

Nos, nem tudom részletezni az estét. Túl koncentrált volt ez, nehéz feldolgozni. Aki nem fogékony Bérczesire, az sosem fog eljönni egy egyszálgitáros estre, amit meg is értek. Engem személy szerint nagyon érdekel. Több videót is felvettem, de egyik sem az igazi, nem tudtam felvenni azokat a nagyon jó gondolatokat, amiket akartam... Kicsit ijesztő is a krapek, persze ez attól függ, kit mennyire zavar az, ha egy skizofrénnel beszélget. Fel lehetett menni a színpadra, és negyed 2-kor én is rászántam magam, hogy zenéljek. Nem akartam sokat.
Összesen hárman vállalkoztunk arra, hogy gitárt ragadjunk, és Robi arra kért minket, hogy vegyük fel vele a kapcsolatot és csináljuk meg ezeket a dalokat. Hát, kíváncsian várom, ha írok neki, emlékszik-e majd. :)

Fél 3 előtt valamivel vége lett. Bérczesi letette a gitárt, kikapcsolta az erősítőt és a mikrofont és felállt. Nem rohant semerre, úgy viselkedett, mint bármelyikőnk, intézett egy telefont, amiben teljesen hétköznapian közölte egy lánnyal, hogy fellépése volt. Miután letette és elhaladt mellettem, megjegyezte, hogy Anett szép lány.
Fél háromkor tehát nyakamba vettem a várost, és elindultam a Rákóczi úton. Az Erzsébet hídon átkeltem, és ekkor kellett kicsit odafigyelnem. Január elejéről ismerős volt a Döbrentei tér, és végülis a villamos síneit figyelve könnyedén a Krisztina körútra jutottam, ahonnan már gyerekjáték volt a Déli pu. 3.10-kor értem oda, rendeltem egy melegszendvicset, majd felszálltam a vonatra és Fehérvárig aludtam.
Egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb.