Aba-napok 1. nap

A Mit kerestél te ott, mikor Kecskeméten volt a fiúkar? kérdésre válasz: a doki kiírt, elvileg otthon kellett volna ücsörögnöm. Namost az, hogy ne menjek se Kecskemétre, se Abára, az nem működik. Így végülis illegálisan Abán voltam.

Negyed 4 körül érkeztünk meg Balázzsal és Dáviddal, apjuk hozott le minket. A suli területén kiszúrtuk a legfaszább területet sátorveréshez, és meg fel is állítottuk a kuckókat. Kajáltunk és vártuk Csebot és Istit. Befutottak a busszal, az ő sátrukat is felvertük, majd tettünk egy kis körutat, ami alatt szereztünk 30Y aláírást. :)
Attila és Edit kicsivel 30Y előtt érkezett, Laci és Mirella alatta. Szép kis pogó volt, bejött pár fura arc, meg kb. melkasomig érő punk kisgyerekek, akiken egyet kellett lökni, hogy elterüljön... Ennek ellenére rohadt jó koncertet adtak Zoliék, bár volt sok új szám, amit nem ismertem. (Igaz, pl. a Dadog is új, mégis odabaszott)

Sört kerestünk, találkoztam pár ismerőssel, aztán visszamentünk Supernemre. Csak néhány számra mentem be, mert nem ismerem. A ráadásban játszottak egy AC/DC-t, mire én pattantam és be a tömegbe... :)

Depresszió előtt már nem mentem sehova, és így összefutottam Laurával (és barátjával). Akkor még nem tűnt fel, hogy részeg a csaj. Mindenesetre ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk-.
Depresszió... hát, mit ne mondjak. Végig elől voltam, a pogó(ban) és az első sor között, mikor hova sodródtam jobban. MÉSZÁRLÁS egész tűrhető volt, durvábbra számítottam. A ráadás utolsó száma alatt (Lásd!) kijöttem, mert elkezdett görcsölni a lábam.
Mentünk a sátorhoz, ahol én ahogy voltam elaludtam, hányingerem volt és szarul voltam, de reggelre elmúlt a dolog.
Mindenesetre odabaszott.