Mohai forralt bor

És jövé a luxusbusz, és elvivé minket Mohára tikverőzést nézni.
Hirtelen, tegnap bejelentett, múlt héten felvetődött ötlettől vezérelve igazgató úr (Imi bá') és ofő elvitt (-vitetett) minket, 9. osztályt Mohára (luxusbusszal). Olyannyira luxusbusszal, h elvileg csak cserecipellőben léphettünk volna fel rá - fő a tisztaság. Szerencsére ezt a bolondságot végül nem játszatták el velünk.
Aztán miért is mentünk mi Mohára, Fehérvártól kicsit északra? Van ott egy télűző népszokás, valami olyasmi, h Tikverőzés. Vagy mi. Nagy bohóckodás az egész, de annyian tódultak oda a népek, h - ebből ítélve - biztos nagy hagyományt őriznek ezzel a tikverőzködéssel. Volt fánk, tea - gyümölcsös, irtó szar izű -, és forralt bor. A népek ettek-ittak, oldódtak, fáztak, a kicsik rohangáltak. Egyszer aztán valami - nyilván grandiózus - eseményt követően megjelentek a töménytelen mennyiségben jelenlévő "kormosok", akik hatalmas maskarában ijesztgették a jónépet, és mindenkit (majd mindenkit) bekentek korommal, lehetőleg az arcán. A kicsik örömmel rohangásztak - titokban persze mind azt remélte, h őt is elkapja a kormos. Gonoszságtól függően a parányi indián-csíktól kezdve, amilyen pölö Zsófi nevű osztálytársam orcáján virított egészen a teljes arc bekenéséig terjedt a kormosok tevékenykedése. Mariann és én egyáltalán nem akartuk, h bekenjenek minket, így hamar kisurrantunk a ház udvaráról, ahol már szinte mindenkit teljesen beborított a korom.
Aztán egyszercsak nagy föld- és égmozdulást követően a hatalmas tömeg elindult az utcán, azaz az úton, ezzel sikeresen akadályozva az iszkai (iszkaszentgyörgyi, szomszédos falu) bányából érkező peches teherautósokat. Egy fehér autó oldalát is elhalmozta korommal az egyik félkegyelmű... Az pedig, h a menetrendszerinti járatról leszállokat a busz ajtajában kormosok fogadták, az kérem pofátlanság.
Miután Szabi és Anikó forralt borának egyrészét elfogyaszthattam, és ezzel leforrázhattam a nyelvem, Mariannal visszamentünk arra az udvarra, ahonnan indultunk. A kormosoktól megmenekültünk, de mint később kiderült, lemaradtunk a tikverésről. Hát, engem nem zavart túlságosan. ;)
Találkoztunk Bettiékkel, akik a hideg elől a vegyesboltba (kocsma) menekültek, majd Katinkával kijöttek elszívni egy cigit. Aztán valahára elmentünk onnan, a csókakői várhoz, megtekinteni azt.
A buszon a lányok egymást szabadították meg a különböző krémek segítségével a teljes arcokat, némelyeknél még a hajat is beborító koromtól. Mariann, Enikő és én úsztuk meg "szárazon" csupán. Pontosabban én kaptam később Anikótól a homlokomra, de neki szabad. ;)