Szilveszter 2008

Sokáig úgy nézett ki, hogy Széplakfelsőn töltjük az óév utolsó - és az újév első néhány óráját, de technikai (fűtés-, vízellátás) gondok miatt végül nem így lett; ehelyett Csákváron szilvesztereztünk. A társaság ugyanazon emberekből állt, mindössze a helyszín változott. Felsorolás jelleggel: Bandi, Anita, Gebe, Barbi, Süti, Kriszta, Buzz, Szabi, Szalci, Pepe, Barbus (Szabi egyik ismerőse), Lilla (a házigazda) és én.
Pepe meglepetése a fiúk számára egy spermaformájú üvegcse volt, amiből vanílialikőrt hörpintettünk.
Viszonylag hamar sört bontottunk, tequiláztunk, még abszintot is ittam, megkóstoltuk Szabi mézespálinkáját is, Gebével vodkáztam egyet, sör, sör, vbk, vbk, szóval éjfélkor már összecsúszott a kép.

Később már határozottan kiestek dolgok. Folyton Bődöcsöt hajtogattam: Nem, nem, nem, nem, nem... rövidet nem... - mondanom sem kell, ezt azóta is a fejemhez vágják széles mosollyal arcukon, akik ott voltak. Szóval szépítgetés nélkül, berúgtam, mint az albán szamár, amire nem vagyok büszke; ugyanakkor nem szégyenlem annyira, mivel szilveszterkor talán még el lehet ezt nézni.
Egyébként egy kisebb palota Lilláék háza, galériás tetőtérrel, szélvédőnyi LCD-TV-vel, bőrgarnitúrával; azt hiányoltam, hogy a hűtő nem beszélt hozzám - bár lehet, hogy kicsivel több alkohollal ez a kérdés is megoldódott volna. Mindenesetre pozitívum, hogy ilyen anyagi háttérrel roppant szerény (és szimpatikus) Lilla.

A reggelt - már amennyire reggelnek számít 11 óra - rosszullét fűszerezte, amit macskajaj váltott. A szigorú 'mentesvíz- és frisslevegőkúra segített.
Délutánra jutott még a jóból: a Tisza Volán Székesfehérvár-Szeged járata szónélkül elment mellettem, pedig a buszmegállóban álltam. Lehet, hogy jelzőrakétát kellett volna fellőnöm, vagy a busz elé ugrani, ahogy a viccben: Szofőrbáci szofőrbáci ájjonmeg!