Zastava-blog - a Beteljesedés

10-kor keltem. : )
Kb. fél óra múlva Davechez mentem, ahogy azt megbeszéltük. Beüzemeltük az Infrát, úgyhogy egy csomó csengőhang és kép került a mobilomra. A SonyEricsson jobb alap képeit átküldtem Davecnek.
Otthon ezután is keveset voltam, kicsit alakítgattuk a Búsulót Adrival. Aztán egyszercsak betoppant Martin, akinek nagyon megtetszett a telefon. : ) Segítettünk mamának a ház körül, aztán elmentünk Davechez. Megvártuk Hekket, aztán elhúztunk a pizzériába (Martinnal ketten 950 Ft-ot hoztunk). Ettem egy tiramisu-sztracsatella fagyit, nem bírtam ellenállni. ; )) Nagyn finomra dolgozzák. : )
Mentünk aztán MTH-ra is, ahol Nikivel is találkoztunk. Rávettük, h álljon be a kapuba. : )
Már 5 után jártunk, amikor a hintához vettük az irányt. Megérkezve készítettünk egy-két kisfilmet a hájtek géppel. : )
6 után értünk csak Martinékhoz. Martinunk megkérdezte Sándort, h megyünk-e a Zastavával. Milánnal mi persze eléggé kétesen értékeltük, h Martin meglepő magabiztossággal állította, fél óra múlva indulunk. Need For Speed II.-t játszottunk, aztán Milán a hálón COD-ozott. A fél órából egész lett, de akkor aztán azonnal munkához is láttunk. : ))
A Paudits-srác és a barátja egy rally autót vittek el, aztán annak helyére betoltuk a Zastava útját álló piros Ford-ot. Ezután én jöttem, előrébb álltam a Zastavával, és Sándor fújt a baloldali kerekekbe. (Milánnak nem ment az előrearaszolás, a szűk hely frusztrálta).
Sándor foglalta el a vezetőülést. Martin mellette, Milán Martin mögött, én Milán mellett, mi ketten hátul, értelemszerűen. A Vásártérre fordult be. Martinnal helyet cserélt, az övé volt a megtisztelő feladat, h elsőként vegye át a stafétabotot. Az indulás-megállást gyakorolta, először nagyon nem ment neki. A kuplung nagyon fent fog, ez nehezített a dolgunkat. A gázadásra is nehezen éreztünk rá; Martin nagyon sok gázzal indított, aztán a kuplung felengedésekor visszavett a gázból is, és megugrottunk, lefulladtunk. Aztán sikerült elindulnia, de a lelassításnál lefulladt. Nem tudta, h a kuplungot is kell nyomni. : ) A gyakorlat végén nagyon ügyesen vezérelte a gépet.
Ezután én kerültem a kormány mögé. Nem sikerült jól az indulás. Nem mertem sok gázt adni, féltem a nagy lendülettől. Annak idején én vezettem már teherautót (!!) is egyedül, de az sokkal könnyebb, magától értetődőbb volt számomra. Komplett Ady-kört le tudtam nyomni egyedül, póttal (igaz, apa a jobbos ülésről figyelt rám), amivel fordulni is nehéz. Volt, amikor 9. sebességbe is beváltottam, ami kb. 70 km/h-t jelentett. : ))
A Zastava azonban nem adta magát. Nehezen tudtam kezelni.
Visszafele Milán ment, igaz, Sándor fordult meg. Meglepően jól nyomta az unokabátyám. : ))
Terepváltás következett. A salakútról átmentünk a fűre. Sándor kiszállt, odament a pónilovat sétáltató (hülye kifejezés : )) Pató becenevű emberhez, így egyedül körözhettünk a járgánnyal. Óriási volt! Elsőnek én mehettem vele. Jobban indultam, mint addig, a kezdés után már simán vezettem. Aztán Martin váltott fel, Milán, és újra én. Így mentünk sorban, egyre ügyesebben. Martin gyengeőrültként vezet… : )) Sok gázt ad. A lefékezésekkor is megtréfál minket… Egyszer beestem a két első ülés közé… : )) Aztán, amikor kiszélesített köröket mentünk, Martin sok gázzal kanyarodott, de keveset kormányzott, így kb. másfél méter választott el minket az ároktól…
Gyorsan repült az idő, sajnos. Egy biztos, vezetni kurva nagy élmény!