Keresd a zászlót, Székesfehérvár!

A Negyedik Köztársaság nevű csoport (?) szervezésében tavasz és nyár után ősszel is megrendezésre került Székesfehérváron a Keresd a zászlót!, vagy ha úgy tetszik CTF (Capture The Flag) játék. A szabályokat nem ismertetem, a N.K. honlapján nyílván megtalálható minden részlet.
Mi (tehát baráti kör + én) most tudtunk először beszállni a nyílt utcán zajló össznépi stratégiai fogócskába, de mondhatom, nem bántuk meg. Sőt...

18 órakor a vasútállomáson - a megbeszélt időben a megbeszélt helyen - már sokan álltak. Én Gebével érkeztem próbáról, Szabi már a helyszínen várt, Kriszta is befutott, később FarkasKriszti, Timi, Süti, Lakiék és SzabóMiki, de majdhogynem végeláthatatlan sorban a barátok, haverok, ismerősök, és akkor még nem beszéltünk azokról, akikkel most ismerkedtünk meg. Mi a sárga csapatba szálltunk be, minden ismerősünkkel együtt. A piros csapat számunkra vadidegenekből állt.

Egyedül én vállaltam, hogy a játékban is kerékpárral veszek részt, ami egy ideig egészen ésszerű ötletnek tűnt. Természetesen felderítőként funkcionáltam, ennek megfelelően kaptam egy walky-talky-t is.
A térképen bal oldalon látható terület lett a miénk. Szabi, Kriszta, Gebe, Timi, Süti, Lakiék és Szabó Miki is velem együtt a támadó csoportba jelentkeztünk, FarkasKriszti maradt védő. Mi támadóként természetesen csak akkor jártunk a saját területünkön, ha elkaptak és vissza kellett menni.

19 órakor végül elkezdődött a játék, a Gyümölcs utca - Munkácsy utca kereszteződésére felálltunk, és nagy csatakiáltások közepette elindultunk előre. Engem biciklisként szégyenszemre hamar elkaptak, ugyanis néhány piros rafináltan elénk jött, és a Jákyval szemben a bokrok mögött már vártak is ránk, a hirtelen támadt káoszban pedig nem tudtam eliszkolni a sok futó, és engem feltartó csapattársam miatt. Később feltérképeztem az iskolánk környékét, de hamar kiderült, hogy a pirosak a titokzatos szovjet temető és a környező park helyett inkább a lakótelepek könnyebben átlátható, ám nehezebben bevehető sűrűjét választották zászlójuk elhelyezésére.
Mégis - ha jól tudom, Szabó Mikiék - fél 8-kor megszerezte csapatunk a piros lobogót, úgyhogy 1:0 ide...

A második elhelyezés már jobb választás volt részükről.
Biciklivel a Lövölde utat végigjártam, közben összegyűltünk a McDonalds körül páran, hogy hátulról támadjuk le a piros védőket. (A biciklit innentől nem használtam, igaz, ezzel részben megnehezítettem azoknak a dolgát, akik helyettem figyeltek rá.) Kezdetben meglepetésszerűen érte őket, ha egyszerre támadtunk a Meki felől és a Jáky oldaláról. Pláne, hogy a McDonalds szélén a bokros területek már csak egy sarokra voltak a zászlótól, és az első néhány roham idején nem őrizték kellőképpen ezt a támpontot. Itt pl. Gebével is megbújtunk, és be is jutottunk egészen a zászlót védő utolsó védelmi vonalig, itt buktunk el.
Akadtak rafinált pirosak, akik a békésebb(nek hitt) sarkokon megpihenő és tervet szövő sárgákat kapták el, pl. sétálgató szerelmespárnak álcázva magukat. Ebből aztán tanultunk, de sajnos ők is, és a taktikailag fontos kereszteződéseket, csomópontokat a későbbiekben is hatékonyan őrizték.

Miután minden belünket kifutottuk, próbálkoztunk összehangolt, elterelő, vagy éppen l'art pour l'art módon, spontán támadással, több-kevesebb sikerrel. Egyszer például a zászlót övező három méteres kör kétméteres közelébe is kerülhettem egy piros védelmi megingást kihasználva, de sajnos az utolsó védelmi vonal elkapott. Utolsó akcióm során hátulról űzött egy védő a többi karjába, így elkiáltottam magam, hogy "Öngyilkos merénylő...!" és belerohantam a piros védőláncba. :)

9 után fáradtan, lihegve sétáltunk a vasútállomásra, ahol kihirdették az 1:1-es végeredményt (a piros támadók az utolsó 10 percben szerezték meg a zászlónkat), megköszönték a jelenlétünket, és lassan elindultunk hazafelé.
Persze legközelebb is jövünk.
"SZŐNYEGBOMBÁZÁST KÉREK A MEKI MELLÉ!"
[KEPSZLOKK SÁRGA VASVÁRIS TÁMADÓ WALKY-TALKY-N]