Egy maradt

1 azaz egy nap maradt meg a tinédzserkoromból. Közel a második x, bár állítólag nem szólal meg semmilyen világvégi, földön túli C-dúr major 6/9.

Ellenben ma még boldog névnapot Turának!

...kisebb lébecolás után szétszóródott a csapat, mi (tehát Ádám, Marci meg én) Pepével tartottunk, aki Szalciért ment, és elvileg vissza is értünk volna fél 8-ra az Országalmához (ez volt megbeszélve Krisztáékkal), azonban Szalcinál ott voltak az osztálytársnői, és épp akkor végeztek a filmnézéssel (amúgy Donnie Darko, szóval legalább jó filmet néztek), ergo nem tudtunk azonnal visszaindulni a városba. Marcival és Ádámmal tehát kimentünk az elvileg igen, ám gyakorlatilag nem létező 20h-s buszra, helyette begyalogoltunk toronyirányban (a következő busz 20.15-kor ment volna, addigra már majdnem be is értünk). Ádám levált, Marcival ketten pedig meglepetten konstatáltuk, hogy az Országalmánál bizony már kurvára nincsen senki.

Marximban Faust és Faustina ültek, várták a pizzájukat, és ők legalább meg tudták mondani, hogy Krisztáék a tópartra mentek (Tópartihoz), továbbá hogy Bandihoz negyed 10-re fel lehet menni. Éljen. Marcival tehát ellépegettünk tópartra, valóban ott ültek Kriszta - Barbi - Bódis, de még Bandi és Anita is. Nem sokkal érkezésünk után csokivadászatra indultunk (kisteszkó), és annak rendje-módja szerint úgy elmúlt a negyed 10, ahogy kell, közben Pepe és Szalci is elérhetetlen volt, pedig ők a tópartra jöttek volna elvileg.
Kb. 3/4 10 körül Bandiék háza előtt a parkban találkoztunk végül Pepéékkel és Faustékkal is, és odafent még további majdnem két órán át Dj Hero-n és egyéb XBox-os szirszaron játszottunk. Marcival meg lejártuk a lábunkat is.