Ez most neki nem szerelem

Ma már voltam suliban.
Végzetem ma sokáig csendes volt, de átlagban, tehát nem csak velem nem nevetett. Niki viszont újra volt suliban! Végre! Tdkp szinte mindig jókedvű, és ez javarészt kiterjed másokra is. Vele teljes a hangulat. Igazi jó barát és padtárs. : ))
Énekórán már Végzetem is felvidult, Niki és Kajos helyet cserélt, tehát én Kajossal, Niki meg Végzetemmel ült. Ő jósolt Turának. : ) Niki mesélt egy idióta viccet. : ) Mi, Kajossal meg Tukánon nevettünk, ugyanis Kajos minden ökörséget összehordott. x )))
És újra bebizonyosodott, h Kajos nem tartja sokra Végzetemett. Amikor ugyanis piszkálta Kajos rajzfelszerelését, Kajos azt mormogta, h megkéri Ági tnőt (ofő), h hadd üljön el innen. :-/ : )) Ez jó is, meg nem is. Asszem érthető, mi miatt jó/rossz.
Vele végül elég jól mulattunk, és szerencsére ez mindnyájunkra vonatkozott éneken. : )) Végzetem elég sokat piszkált, de csak visszafogottan. Azért négy hiányos nap után nem rossz ez a mai, pláne, h előtte egy mélypontszerűség volt. : ))
Ami azonban sajnos nagyon biztosnak látszik, h nem szerelmes, legalábbis se nem Kajosba, se nem belém. Mégis talán most egy felfelé ívelő pálya áll előttem (előttünk), aminek tetején kell nagyon aktívnak és odafigyelőnek lennem.
Egyébként együtt jöttünk haza, és egy darabig csönd ült rajtunk. Valami olyasfajta, mint amikor hosszú idő után először látják egymást a régi „szerelmesek” – hülye szó… ide legalábbis –, és nagyon beszélgetni akarnak, de nem megy. Hát majd lesz valahogy.
„Elég hülye egy érzés,
Hogy mellém helyetted senkit nem találok…”
(71. nap)