Káosz a négyzeten

A legfontosabb, h a suicid hajlamomat mélyre elástam.
Ma gyakorlatilag egy délelőtt leforgása alatt fél Fejér megyét bejártuk anyámmal. Dunaújvárosban a doktornő nem tudott mit kezdeni velem. A pulmonológiai – vagy milyen – meghatározást megtette, viszont kenőcsöt már nem „mert” felírni nekem. A bőrgyógyászatra küldött, viszont nem ’újvárosba, hanem Fehérvárra, mivel körzetileg oda tartozunk (és a dunaújvárosi doktorokat nem is nagyon ajánlotta… ; ).
A pláne az egészben, h ma mentem volna a Nyelvünkben élünk versenyre is. Persze semmi kedvem nincs hozzá, így megpróbáltam ügyesen kibújni alóla. Anyámmal hát elmentünk a Szemmelweis utcai hangszerboltba, időhúzás képpen (1 órakor indultunk volna Seregélyesről, ezt kellett elkerülni). A háztömb elég régi, majdnem garzonszerű. Hátulról lehet bejutni a hangszerboltba. Nagyon zsúfolt, kis helyre bepréselt üzletről van szó, ám felettébb sok hangszert tárol benne a tulaj. Már előre közöltem vele, h csak körülnézni jöttünk. Persze a sok gitár közül azonnal kitűnt a kedvenc formámat viselő Aria hathúrós, a pirosas-sárgás vegyített színével, ami leginkább a tűzre emlékeztet. Ára iránt érdeklődtem… 74 000 Ft-. : )) A túloldalon megláttam egy ugyanilyen formájú, fekete gitárt. Rákérdeztem. Rábasztam. Egy ’70-es évekbeli Ibanezre tapintottam a példánnyal, amitől a tulaj százezer fölött sem szívesen válna meg. : ) Ezek után a bal falra pillantottam, ahol a Stratocaster formájú gitárok sora volt felfüggesztve. Ezek már árban is barátságosabbak. (Igaz, ez az a tipikus forma, ami – mondhatni – minden háztartásban ott van. : ) Kiszemeltem egy barna-bordó-vörös-narancs-sárga színátmenetekből építkező, fehér kopólapú Jhonnson (!) gitárt. Ára 39 000 Ft-. Elégedett voltam. (Tura, Neked is pont olyan van, csak talán nem Jhonnson. : ))
Voltak metálosabb külsejű gitárok is, amik nem kifejezetten vonzottak. Elég furcsa dolog, h a nyárra tervezett gitár vásárlásomat elsősorban az ár, másodsorban a forma, és csak utána a márka határozza meg. Az Aria pl. ismeretlen név, míg a Jhonnsonról már hallottam sok jót.
Akusztikus gitárok egész sora, köztük a legjobbak (Fender) lógtak középen. Ezeket már csak megcsodáltam, nem kérdeztem rájuk. Távoztunk.
Az elhatározásom szerint nyáron dolgozni fogok – talán – a MelóDiák cégnél, h megkeressem a gitárra valót. A saját luxusomat én szeretném (jórészt) előteremteni.
Aztán beutaztunk Fehérvárra-. A kórházban káosz uralkodik: nem tudja a bal kéz, mi a faszt csinál a jobb. Ezzel a mottóval összebarangoltuk a kórház szinte teljes területét. A bőrgyógyászaton végül labor eredmények nélkül írtak fel két kenőcsöt. Azt a nőt legszívesebben leütöttem volna a rohadt akcentusával és a kurvás szemüvegével.
Egyre kevésbé látok tisztán a saját ügyemben. Attól tartok, csak ketten (dr. Sipos Edit és anya) foglalkoznak komolyan az üggyel, a többi (fehérvári) doki csak a munkáját végzi, de nem érzi hivatásának a gyógyítást.
„Nem lesz jobb, nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb, nem lesz hosszabb
Az út, amit meg kell tenned
Belekezdtél, hát meg kell enned
Mindent, amit magadnak főztél
Vesztes vagy, hiába győztél…”
(108. nap)