UtcaZene '09 - II. - avagy az évszázad vihara

Reggel frissítő jelleggel lábat lógattunk a hideg patakban. Gerhard haza akart menni, visszatarthatatlanul, így elengedtük.
Barbi, Kriszta, Gebe meg én elsétáltunk a SPARba reggeliért - bár én a macskajajommal nem tudtam igazán enni -, utána találkoztunk a visszatérő Gerharddal, és így öten beültünk az Incognito kávézóba.

(Egyébként Gerharddal e két-három veszprémi nap alatt rengeteget beszélgettem, és megállapítható, hogy felnőtt emberré lett. Le merem tenni az esküt rá, hogy ő a legjobb ember közöttünk, bárki bármit mond.)

A közelgő (vagy legalábbis beharangozott) vihar miatt a patakmenti területről elköltöztünk, felcipekedtünk Pepéékhez. A Színházkertben ledőltünk pihenni délben - ekkor még olyan időjárás volt, hogy félmeztelenül megsültem, a növényöntöző flaskával locsolgattam magam ötpercenként -, akkor már erősödött a szél, és gyülekeztek a felhők az égen.
A sátrakat felvertük, és rá maximum egy órára jött a zuhé. Gebe sátrában ültünk négyen (+Barbi, +Kriszta), a nagyját ott vészeltük át. Félelmetes volt, na. Időnként ki-kinéztünk a sátorból, a focipályán állt a víz.
A következő, kisebb vihart az Incognitoban vártuk meg.

Volt egy idősebb úr, aki az első, nagy eső után odajött hozzánk, megkérdezte, jól vagyunk-e, tud-e segíteni bármiben is. Nem kértünk semmit, csak megköszöntük a jóindulatát, ám később, fél 7 körül - amikor már kiderült, hogy megtartják a Quimby koncertet - felcsöngettünk hozzá, hátha Kriszta lezuhanyozhat náluk. (Hideg volt, átfáztunk, érthető a zuhany iránti vágyakozás.) A pasas hihetetlenül kedves volt: mindhárman (Kriszta, Barbi, én) tusolhattunk, forró teát főzött, a felesége megszárította a cipőnket, meleg ruhát kerítettek elő, stb. És mindezt puszta jóindulatból. Le a kalappal.

Quimby-n Lakival, Gebével, Barbival és Krisztával voltunk, Bordély Boogie-ra megint muszáj volt előretörnöm.
Előtte, még fél 10 körül a Trasform Quintet jazz-zenekar koncertjét néztük, az is lenyűgözött.