Átjáróház Nem adjuk ki magunk' ingyen.
Szépen néznénk ki, ha ki-be
járkálnának lelkünkön.
Asztalunkhoz ülnének,
meleg húslevesünkből mernének
tányérjaikba.
Fellapoznák könyveinket,
gyűjtögetnék könnyeinket
foltozott lavorba.
Benyitnának a kisszobába,
ahol nagy, fehér, bánatos paplanokon hevernek
a megfáradtak, az elesettek.
De azért mi szép, jó éjszakát
kívánunk az álmodóknak,
hogy sorsuk - ha rosszabb is -
legalább a mienket megközelítse. |
