Sólámpa Ez a nap egy-az-egyben komplett rohanás volt. Délután anyámmal bementünk Fehérvárra vásárolni. Én egy megállóval korábban szálltam le, mert Kriszta is velem jött. Amint elindult a busz, eszembe jutott, hogy anyám nem hagyott nálam pénzt.
Vele tehát össze kellett futni az Intersparnál. Kriszta segítségével beszereztem az utolsó ajándékot is, és helyi járatra szálltam, hogy anyám munkahelyéről elhozzam azt a sólámpát, amit a főnöknőtől kaptam. Amikor kiértem, senki nem volt ott. Kisvártatva megjelent a főnöknő húga, aki először szinte betörőnek, majd ügyfélnek nézett. Végül odaadtam neki a telefont, mert épp hívott anyám, és így sikerült tisztázni minden félreértést. Óbazmeg.
Egyébként a sólámpa szép, hangulatos. Imádom. |
