Demokrácia

"Demokrácia az, amikor két farkas és egy bárány dönt arról, hogy mi legyen a vacsora..."

Tegye fel a kezét, aki keresi egy olyan csapat társaságát, ahol tudja, hogy egy ember kifejezetten utálja őt! Mmmm... És most tegye fel a kezét, akit cseppet sem zavar az, hogy őt ott valaki utálja! Nem látok sok kezet...

Délután végre tudtunk próbálni. Szalci (továbbiakban harcimókus) érkeztével felvetettem a befejezetlen-megoldatlan kérdést. Némi vagdalkozás és szóforgatás után oda jutottunk, hogy igazán nézhetném a zenekar érdekeit a sajátjaim helyett, merthogy harcimókus jót tesz nekünk, sokat segít, kreatív, amolyan joly joker, nélküle bizonyosan megállna az élet.
Namost, én eddig jártattam a szám. Eddig próbáltam megértetni egy aprócska dolgot velük, miszerint engem demoralizál harcimókusunk jelenléte, ami azt jelenti, hogy számomra ez a jelenlegi közösség nem ugyanaz, ami volt. Félreértés ne essék, a zenekar tagjaival semmi - de tényleg semmi - bajom. Mint ma is láttuk, amíg csak Gebe, Marci és én tartózkodtunk lent, kiválóan éreztem magam. Arról, hogy a vihogást, nyüzsgést, mellverést, bólogatást, bizonygatást, ajnározást nem tudom elviselni, nem tehetek.

Ha nem szeretném ennyire a zenekart, a zenét, amit csinálunk, satöbbi, akkor most állnék fel és hagynám ott az egészet. Mert ez az állapot már rég túl van a tűréshatáromon. Természetesen nem teszem ezt, mert egy ilyen miatt nem rúgok fel egy nagyszerű dolgot.
Végeztem.
A kommentelést letiltottam, nem vagyok kíváncsi rátok.

"NEM SZÁMÍT, RÓLAM MIT HISZEL..."

"TÉGED CSAK ÚGY LÁTNI JÓNAK
HA MINDENHOL OTT VAGY..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]