Igen, annyi szemetet hagyott ott egy punk csapat Balázsék sátra mögött nem messze.
És igen, kísérleteztünk stoppolással is, mivel hiába mentünk ki 10 órára a Mol kúthoz, ezen a napon már nem közlekedtek fesztiválbuszok.
Így hát minden cuccal megpakolva, gyalog kellett visszavágtatnunk Várpalotára. Klasszikus fesztiválvégi hangulat uralkodott, ami még ha kicsit komor is, én ezt is szeretem. Ez az, amikor mindenki fáradt, kócos, káromkodik, cipekedik, de gyakran csendben is van. A vasútállomásra, amelynek környéke amúgy szinte minden képzelőerőt felülmúlóan lepusztult, 11.45 körül értünk. Vettünk jegyet, és a 12.24-es vonattal hazautaztunk.
Összegzésként: azt mondom, soha rosszabb fesztivál ne legyen, és akkor nem lesz gond. Persze, fel lehetne sorolni rengeteg dolgot, ami zavaró volt, pláne ez a buszkimaradás, de a lényeg - mégpedig hogy jól éreztem magam - megvolt ez alatt a két és fél nap alatt. Pláne, hogy elképzelhető, ezen a nyáron más fesztiválra nem is igazán jutok el... |
