Kisgyón-mizéria

Nos, az elmúlt egy hét alatt tőlünk zengett az egész iskola, és valószínűleg még hosszú ideig ad beszédtémát a tanári szobában osztályunk "sztrájkja". Történt ugyanis, hogy a 28 fős csapatból 11 ember különböző hihető és kevésbé hihető okokra (és ürügyekre) hivatkozva bejelentette, hogy nem óhajtanak jönni az amúgy kötelező tanulmányi kirándulásra, melyet Bujpál, Baranyai és Szabó szerveztek (volna). Az ügy érdekessége, hogy ők hárman már nem tanítanak minket, és szívességet tettek nekünk azzal, hogy vállalták a szervezést és egyáltalán a részvételt. Osztályunk pedig hálás és hűséges, mint látható... :P

Tizenheten maradtunk tehát, akik lelkesedtek, ám ilyen körülmények között a tanár urak (megjegyzem, jogosan) visszamondták a kirándulást. Szégyen és gyalázat, hogy az osztály 40%-a miatt ekkora fekete pontot szerzünk, ráadásul nem csak Szabóéknál, hanem majdnem az egész tanári karnál. Ráadásul minket, akik szerettünk volna menni, most nem csak az élménytől fosztottak meg társaink, hanem függetlenül attól, hogy szenvedő alanyai vagyunk a történéseknek, még minket is hálátlannak könyvelnek el.
Nem fejtegetem tovább, fájdalmas ez az egész. Osztályközösség, mi?

(Hozzá kell tenni, hogy abból a 11 főből is van, aki érthető okokból maradt volna otthon - pl. Mariann -, de akik puszta döjfösségből fújták le a dolgot, azok tehetnek egy szívességet...)
"MA CSAK AZ JÖJJÖN, AKI KÖNNYEN SZÉTDŐL
AKI ÚGY INDUL EL, HOGY A VÉGÉRE ÉR..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]