Ahogy mostanában

Mostanában csak úgy sitty-sutty telnek a napok, általában nem jellemzőjük a gyorsaság, bár most kapásból összegyűlt négy is belőlük iskolakezdés óta. A reggelek kellemesek, a már ébredező fény jól belénkmarkol, árnyékokat taposunk a Budai úton, úgy visz az utunk a suliba. Az idei órarendünk üdítő meglepetés az eddigi három évben látottakhoz képest; például a legnagyobb szó, hogy nincs, tehát nulla darab lyukasóránk van.
Az előre borítékolt konfliktusok java már vagy úgy lett, vagy készülőben van. Ettől - és a még az eddiginél is durvábban szétszakadó osztálytól - függetlenül akadnak jópofa elcsípett pillanatok, mint pl. mikor duplamagyar után Jucival összenézünk, és szó nélkül konstatáljuk, hogy irány a dohányzó.

A délutánok melegek, és nem bírok szabadulni az olyan apró-de-zavaró tényektől, hogy a nyártól eltérően fél napokkal kell gazdálkodjak. Felmerül tehát a kérdés, hogy ha 24 órából kb. 5-6 alvással, 8 sulival, legjobb esetben is egy, várakozásokkal már lehet, hogy 1,5-2 óra telik utazással, akkor a fennmaradó időben miként szakítsak mindenre valamennyi időt.

"A RÉTEK HALVÁNYAK, LETÉRDELNI NINCS IDŐ
A HÁZAM ALMAFA, AUTÓM A CÉL
PIROS, MINT NŐM A SZÉLBEN
OLYAN JÓ KIS ÉLET VAN ITT..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]