Szerenádok

Kedden este tehát osztályfőnökünknél szerenádoztunk. A gyülekező helyszíne az Országalma volt, teljes létszámmal megjelentünk - ilyen sem mostanában történt -, a belvároson keresztülrobogva haladtunk a cél, tehát a Tolnai utca felé.
Érkezésünkkel nagyjából egyidőben osztályfőnöknőnk meg is jelent az erkélyen, mi produkáltuk a műsort, majd az invitálásnak megfelelően mintegy ostromoltuk a 3. emeleti lakást. Kellemes beszélgetések, emlékezések, oda-vissza ajándékozások (személyre szabott ajándékokat kaptunk, ami igenis meglepő és kedves gesztus volt Mariann néni részéről; én konkrétan vekkert kaptam), némi pozitív csalódás (majd ezt ellensúlyozandó némi csalódás), bor, és valami szokatlan összetartozás-érzés jellemezték az estét. Hiába, no, négy év azért négy év.

Szilveszter hazavitt volna minket a Ford Orionnal, azonban - minthogy Imiékhez tartottunk elsőként - a Szilvamagnál (próbateremhez igen közel) beesett a kuplung. Telefonos segítség, próbálkozások, telefonos segítség, próbálkozások, és így tovább, az autó viszont nem mozdult. Végülis KrisztAnyu elvitt minket (tehát Krisztát, Gábort és engem), Szilveszter és Imi pedig szerencsésen eljuttaták a járgányt Imiékig, majd másnap délután megoldódott a mizéria.

Szerdán szintén az Országalmánál folytatódott a szerenád, először a "központi" dalolást tudtuk le (tehát azok a tanárok, akik nem akartak otthon fogadni minket, ide jöttek el). Kaptunk útravalót: több liternyi kóla, narancs, őszibarack, több tál süti, némi ropogtatni való.
Az élvezetesebb rész itt kezdődött, gyalog tettük meg az utat egyik tanártól a másikig. Szabó Endrénél kezdtünk, utána Aranka néni (mint megtudtuk, III. Napóleon korabeli szekrényei vannak), Rita nénihez vezető úton Szabival legurítottunk egy sört (a gyerekei amúgy rendkívül aranyosak). Timi tanárnőhöz 24-es busszal mentünk. Visszafelé akadtak problémák, nevezetesen a társaság azon fele, akik elől mentek, nem tudták, hogy melyik buszmegállóba kell menni, így rossz helyen álltak meg. Egy szó mint száz, futnunk kellett a Videotonhoz, ráadásul úgy tűnt, lekéstük a buszt, ezért alternatív megoldásként a csapat első pár tagja elkezdett felszállni a 19-esre, amikoris befutott a mi buszunk, a 26A. Tehát gyors átszállással jutottak fel néhányan a teletömött 26A-ra, amin egyébként kisebb bulit rendeztek a feltehetőleg Váci Mihály Szakközepes srácok és srácnők; volt minden, focimeccseken hallható kürt, csörgődob, közös éneklés, testszag...

Ági néni felé már előkerült a bor. Forró teával kínált minket, jól is jött olyan hidegben.
Marcsi néniél palacsintáztunk a 10.-en, aztán Vali néni (előkerült a második és harmadik üveg bor), Baranyai, végül Maroshegyen Dorgai, ahol viszonylag sok időt (és bort) eltöltöttünk.
A slusszpoén a végére maradt, amikor már hulláfáradtan, átfagyva hiába kerestük Bujpált, mint utólag kiderült, elaludt.
Jó volt, na.