Morzsák VIII.

Átfogóan a hétről.
Szerdán volt mama temetése. Egész sokáig "tartottam magam", aztán csaknem, és jönnek az ismeretlen arcok a "fogadd őszinte részvétemet"-tel, és nem rohanhatsz el valahova a világvégére el a picsába, hogy egyedül legyél... Szóval borzalmas, hogy meg kell felelni akkor, amikor a legnehezebb, amikor amúgy kurvára egyedül akarsz lenni.

Csütörtökön próbáltunk, nem ment túl fényesen, de Ádám apja - milyen jófej amúgy - hozott sört, azt benyelve összeraktunk egy pörgős új dalt.
Sok dologról akartam még írni, de végül sorra elfelejtettem mindet.
Felmerült, hogy beköltözünk Székesfehérvárra, ugyanis a mostani ház már túl nagy ahhoz, ahányan lakjuk. Egyrészt nővérem Szegeden tanul, másrészt én is alig vagyok itthon, harmadrészt Adri a mesterképzést már - elvileg - Pesten csinálja, Lacival összeköltöznek, akkor pedig maradunk ketten egy rohadt nagy házra. Mindemellett Fehérvárhoz köt minket minden: anyunak a munkahelye, nekem a sulim, Kriszta, barátok, zenekar... Tényleg minden. A változás amúgyis egészséges dolog, most pedig okunk és lehetőségünk is van, vagy lehet rá.

Elkezdtem agyalni gitárépítésen. Persze Turi Ibanezéről (heló ;) ) nem tettem le, viszont egy home-made gitár minden szempontból előnyös, csábító ötlet. A forma nem lenne túl extrém, egy telecaster alap, inkább a kapcsolók elrendezése, a fejforma/fej elrendezése és a hangszedők jelentenék a gitár különlegességét.